Június 11-én Sao Paolo Morumbi körzet lakóinak egy csoportja azon rendőrök mellett demonstrált, akik megölték Ítalo-t, egy 10 éves fekete gyermeket.
A tüntetők szerint a fiú vétkes volt, és megérdemelte, ami történt vele. Morumbi a város leggazdagabb környéke és a villáiról, valamint luxus lakosztályairól híres, ahol a brazil hírességek és fontos emberek élnek.
Ugyanezen a napon a város pereméről 30 fekete aktivista érkezett zászlókkal és a katonai rendőrség által meggyilkolt fiatalok fotóival, „rasszista gyilkosoknak” titulálva a demonstrálókat. „Azért vagyok itt, hogy harcoljak a burzsoázia ellen, amely utcára megy azért, hogy természetessé és banálissá tegye a halálunkat, a perem fiataljainak halálát,” – mondta egy 21 éves fiatal Sao Paolo keleti zónájából a médiának. (http://goo.gl/cdOYBE).
Bizonyára, bár kicsi volt, de fontos válasz, amely bizonyítja, hogy Brazília egyik legfőbb ellentmondása: a rasszizmus. Érdekes kiemelni, hogy a fiatal fekete aktivisták az egész várost átszelték, amely nem kevesebb mint két órás túra akármelyik útvonalon, csak hogy elérjék az uralkodó osztályokat a területükön, amely hatalmuk magját képviseli; ez olyan magatartás, amely öntudatot, szervezettséget és bátorságot feltételez.
Ugyanazon júniusi héten a fekete kolumbiai közösségek, amelyek részt vettek az Agrár, Paraszt, Etnikai és Népi Mingán, fontos akciókat vittek véghez, mint Buenaventura kikötőjének elfoglalása, amelyben halászok és demonstrálók százainak 130 hajója csoportosult a Fekete Közösségek Ügyének (PCN a spanyol rövidítés szerint) zászlaja alatt, és lezárták a kikötőt. „A tenger a miénk” – ez volt a jelszó, amely alatt lezárták a Csendes-óceán egyik legfontosabb kikötőjét.
Az Észak-Cauca Közösségi Tanácsainak Egyesülete (Aconc) ugyanezzel összefüggésben mozgósított, amikor a Minga (tradicionális munkaközösség – megj.: AMI szerk.) a multinacionális vállalatoknak biztosított bányászati címek érvénytelenítését követelte tömeges felvonulások során Quinimayo-ban, Santander de Quilichao tartományban. Victor Hugo Moreno, egyik vezetőjük kiemelte, hogy a mega-bányászat „megsemmisíti az ősi és kisiparos bányászatot, hatással van a vízforrásokra és feltör területeket.” (http://goo.gl/Loz21s).
A PCN-t 120 népi területi szervezet alkotja a Karib-tengertől a Csendes-óceánig, és a regionális palenque-ek (afro-kolumbiai történelmi falvak) mintáján működnek, nemzeti tanácsokkal, amelyek minden palenque számára tanácsokat választanak. Az Aconc kb. 40 közösségi tanácsot egyesít 10 megyében, észak-Cauca-ban. Mindkettő részt vesz az Agrár Ülésen, amely az országos sztrájkot szervezte júniusban. (http://goo.gl/DfboIk).
Nagy különbségek vannak köztük, de Brazília és Kolumbia új mozgalmai új fázisba léptek. Miután ellenálltak egy hadüzenet nélküli háborúnak, támadó jelleget mutatnak. A félkatonai csoportok és a fegyveres erők terrorista akció miatt az 5 millió fekete kolumbiaiból 700.000 kényszerült elhagyni otthonát. Brazíliában a feketék erőszakos haláleseteinek száma majdnem 40%-kal növekedett 2003 óta, mióta Lula kormányra került, miközben a fehérek erőszakos halálozása 25%-kal csökkent. Nem ők persze az egyedüli országok, ahol a fekete ellenállás új fázisba lép.
Tucatnyi kollektíva született a brazíliai favellákban és a városok peremén, amely aktivisták új generációját képviseli; sokuk középfokú iskolákat és egyetemeket alapít, amelyben jelen van a nők erős vezetése. Az egyik legjelentősebb az Occupy Alemao, Maré (Rio de Janiero) favelláinak szövedékében. A 20-40 fős csoportok által alkotott kollektíva, amely az Alemao favella 2010-es katonai megszállására válaszul született, valamint azon kábelsiklókra, amelyekről a turisták magasból fotózhatják a szegényeket. Ez egy valódi nyílt égi panoptikum a lakosság ellenőrzése számára.
Az Occupy Alemao ezt javasolta: „kollektív akciókkal elfoglaljuk a favellánkat.” Elutasítják a módot, ahogy a baloldal viszonyul a favellákhoz, és nem osztják a nem-kormányzati szervezek (NGO) kritikáját sem. A tevékenységük között vannak a filmviták, gyermekjátékok, graffiti, workshopok, a 2015 augusztusában megtartott Occupy Rock Fesztivál és az éves Fekete Gazdasági Vásár, a fekete terek, ahol terjed a kulturális és politikai ellenállás.
A vásárokon a bemutatók a bevételük 20%-át adják egy alapba, amely az állam áldozatainak támogatásáért küzd. Fenntartják, hogy „a gazdasági feketeség nem ad semmi újat a favellának és a fekete embereknek, és nem is képvisel új ideológiát”; ellenkezőleg: „a quilombo (=palenque), amely tanít nekünk az gazdasági függetlenségről és az önigazgatásról. A favella örökölte és megteremti az üzletét. A gazdasági feketeség a legjobb módja önmagunk kollektív támogatásának. A saját vásárunk: Fekete Autonómia!” (https://goo.gl/AQ4Z5I).
Az Occupy Alemão tagjai felismerték, hogy három szinten mentek keresztül. Az első szint volt az NGO-kkal, és ez rossz ízt hagyott maga után. Utána kapcsolatba léptek más favellák autonóm mozgalmaival, és megteremtették a Közös Támogatás Népi Fórumait. A harmadik szinten erősítették kötelékeiket a „Cselekedj vagy Halj meg” kampánnyal, amely Bahia-ban született 2005-ben, akikkel a Fekete Nép Elleni Népirtás Elleni Felvonulást szervezték.
A Cselekedj kampány talán a legfontosabb teremtménye a latin-amerikai fekete mozgalomnak (mivel elutasítják a választást és az államot, mivel autonóm módon cselekednek és mivel radikálisok), amelyről nekünk, aktivistáknak tudnunk kell. (reajanasruas.blogspot.com). Hamilton Borges, a Cselekedj alapítója tartja fenn 10 éve az egyensúlyt az alapján, amit ő úgy nevez, mint „az általános bukás teóriája; ha siker egyelőséget promotálni, ha siker leülni a népünk vérével bemocskolt ellenséggel, akkor preferáljuk az utcákon való terrorral való szembeszállás elmulasztását.”
Raúl Zibechi
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a La Jornada-ban