Nicaragua szocialista-kommunista mozgalma az FSLN, azaz a Frente Sandinista de la Liberación Nacional (Nemzeti Felszabadítás Sandinista Frontja, Sandinista Front). Hasonlóan a zapatistákhoz, a sandinisták is egy dél-amerikai szabadságharcost választottak példaképnek.
Augusto Cesar Sandino az amerikaiak elleni függetlenségi harc vezéralakja volt. Az amerikai megszállás ellen küzdött 1927 és 1933 között. 1934 februárjában gyilkolták meg Managuában a nemzeti gárda alakulatai.
Az FSLN-t Carlos Fonseca Amador alapította, aki 1956-tól volt tagja a Szocialista Pártnak, majd 1959-ben elégedetlensége miatt kilépett, és egy gerillacsoporthoz csatlakozott. Súlyosan megsebesült, ezért elmenekült az országból. 1963-ig folyamatosan szervezte a frontot, összefogott más pártokkal, megkezdték a katonai kiképzést, amikor is elfogták és 6 hónapig kínozták. Innentől kezdve az amúgy is gyenge, ideológiailag egység nélküli szervezet 1966-ig vegetált, amikor is Pancasánban gerillatábort hoztak létre. Innentől a szervezet tagsága megnőtt, ám továbbra is sok katonai kudarcot szenvedtek el. 1970-től a városi propagandamunkára helyezték a hangsúlyt, és 1974-ig sikerült megszilárdítaniuk a pozíciójukat. 1974 karácsonyán, Managuában, egy ünnepségen fogták el a fasisztoid Somoza-vezetés 14 magas rangú tagját, köztük minisztereket. A harcosok 26 bebörtönzött sandinista szabadon bocsátását, 1 millió dollárt és egy repülőt követeltek, amin elmenekülhettek. Somoza engedett az FSLN-nek, az akció sikerrel zajlott. A szervezet a nyilvánosság középpontjába került, Amador több latin-amerikai egyetemen is előadást tartott. 1976-ban visszatért Nicaraguába, ahol is egy fegyveres harc során életét vesztette.
Amador halálával felerősödött a szervezeten belüli frakcióharc. A „Hosszú Népi Háború” Castro mintájára szervezte volna a stratégiát, és inkább a vidéki parasztságra alapozta a bázisát, a „Proletár Hadsereg” a marxista-leninista vonalat szorgalmazta, és a trockizmus szerint a városi munkásságot tekintették a forradalmi osztálynak. a „Harmadikak” pedig bírálták az előző két frakciót, hogy kizárólag csak a fegyveres harcra helyezik a hangsúlyt, míg a legális akciókkal nem törődnek, szerintük a munkások és parasztok tudati szintje nem érte el a megfelelő szintet, hogy alkalmas legyen a forradalomra.
A Harmadikakat kizárták a szervezetből, a Proletár Hadsereg is lassan megszűnt, a Hosszú Népi Háború folytatta a harcot, de 1979-ben újraegyesítési folyamat indult meg, áprilisban pedig megindult a nicaraguai forradalom. Június 4-én felkelés tört ki a fővárosban, Managuában. Július 17-én Somoza lemondott és Miami-ba menekült. Az FSLN hadsereg július 19-én bevonult a fővárosba.
A sandinisták romokban vették át az országot, 600.000 hajléktalan, 1,6 milliárd dollár adósság volt az előző vezetés öröksége. Államosították a Somoza család tulajdonait, földreformot hajtottak végre, növelték a munkások és parasztok életszínvonalát. Elutasították a halálbüntetést, kínzást, garantálták az emberi jogokat, a női egyenjogúságot. A forradalom során megkezdték az analfabetizmus felszámolását.
A 80-as években azonban megjelentek a Kontrák (a contrarrevolucionarios, azaz ellenforradalmár szó rövidítéséből), akik jobboldali halálbrigádokba szerveződtek, és folyamatosan terrorizálták a lakosságot. A kontrákat az USA pénzelte és látta el fegyverrel. Ennek csúcspontja volt az Irángate ügy, mely során nyilvánosságra került, hogy az amerikai hadsereg Iránon keresztül látta el fegyverekkel a kontrákat. Mind ezt az egész USA vezetés, köztük Ronald Reagan háborús bűnös tudtával, ám parancsra Oliver North vállalta a felelősséget, és őt tették meg bűnbaknak.
Az 1984-es választásokat az FSLN nyerte. Az 1990-es választások során a Bush-kormány dollár-milliárdokkal látta el a kontrákat, ráadásul 50 FSLN jelöltet gyilkoltak meg, és az FSLN alulmaradt a választásokon. 2006-ban Daniel Ortega (FSLN) nyerte meg a választásokat.
A sandinisták programja: Politikai pontok
1. fel kell számolni a “reakciós” államrendet, amely választási visszaélésekben és katonai államcsínyekben gyökerezik, és helyébe olyan rendszert kell állítani, amely az egész népnek biztosítja a teljes közreműködést, mind országos, mind helyi (tartományi, városi, területi) szinten;
2. meg kell fosztani politikai jogaiktól azokat, akik e dokumentum megjelenése után az országban katonai államcsíny vagy választási csalás révén foglalnának el magas tisztséget;
3. utat kell nyitni az emberi jogok és az összes szabadságjogok érvényesülése számára;
4. szavatolni kell a gondolat kinyilvánításának szabadságát, ami nagymértékben elő fogja mozdítani a hazafias kötelességek telesítését és a népjogok széles körű gyakorlását;
5. szavatolni kell a szakszervezeti munkásmozgalom szervezésének szabadságát városon és falun, paraszt-, ifjúsági-, diák-, női, kulturális stb. egyesületek alakításának szabadságát;
6. szavatolni kell az emigráns és elűzött nicaraguaiak jogát az országba való visszatérésre;
7. garantálni kell a menedékjogot más országok állampolgárai számára, akiket a forradalmi harcban való részvételükért üldöznek;
8. szigorúan meg kell büntetni a népnyúzókat, akik vétkesek a nép és a forradalmárok üldözésében, feljelentgetésében, megkínzásában vagy legyilkolásában.
Gazdasági pontok
1. nacionalizálni kell a bányászat, a fakitermelő stb. vállalatok javait, valamint a jenki monopóliumok által eddig kiszipolyozott nicaraguai természeti kincseket;
2. nacionalizálni kell azokat a latifundiumokat, üzemeket, cukorgyárakat, közlekedési eszközöket és más javakat, amelyeket a Somoza család birtokol;
3. nacionalizálni kell azokat a latifundiumokat, gyárakat, közlekedési eszközöket és egyéb anyagi javakat is, melyeket olyan katonák, politikusok és bármilyen bűntársaik birtokolnak, akik ezeket a népellenes rezsim idején, a korrupt igazgatástól kapták érdemeikért;
4. nacionalizálni kell a bankrendszert és azt kizárólag hazánk gazdasági fejlesztésének szolgálatába kell állítani;
5. állami ellenőrzést kell kialakítani a külkereskedelem felett, azzal a távlati céllal, hogy azt sokoldalúvá és önállóvá tegyük;
6. országos tervgazdálkodást kell bevezetni, hogy kiiktassuk a jelenlegi rendszer alatt a termelésben uralkodó anarchiát;
7. ellenőrizni kell a természeti erőforrások felkutatását és kihasználását és erre a célra különleges állami intézményeket kell létrehozni. A villamosításnak különleges helyet kell biztosítani az ország egységes fejlesztésében;
8. létre kell hozni a vállalatok igazgatásában és más nacionalizált munkahelyeken (latifundiumok, gyárak, bányák) a munkásellenőrzést, és a dolgozók részvételét a vezetésben;
9. védeni kell a kis- és középtulajdonosokat (termelőket, kereskedőket);
10. fejleszteni kell a közlekedési vonalakat (különös figyelmet kell fordítani a vasútvonalakra) – ezeket ugyan hosszú harc után nacionalizálták, de a hazaáruló rendszer lezüllesztette őket;
11. szavatolni kell a stabil és önálló pénzt;
12. igazságos és mindenkinek kedvező pénzügyi politikát kell követni;
13. nem fogja elismerni a jenki monopóliumok által az országra ráerőltetett uzsorakölcsönöket.
Mezőgazdasági pontok
1. felszámolja a latifundiumok és a törpebirtokok rendszerét azáltal, hogy igazságosan kiosztja a földet a parasztságnak, amely azt műveli;
2. ki fogja sajátítani a kapitalista mezőgazdasági vállalatokat és a latifundiumokat minden megnyilvánulási formájukban, hogy megszüntesse a kizsákmányolók élősdi földbirtoklását,
3. a földet ingyenesen át fogja adni a parasztságnak azon elv alapján, hogy a föld azé legyen, aki megműveli;
4. ösztönözni és segíteni fogja falun a termelőszövetkezetek szervezését;
5. a parasztságnak nyújtható mindenféle segítség megkönnyítését rendeli el, és kölcsönöket fog biztosítani alacsony kamatra mezőgazdasági felszerelések, gépek, magvak, műtrágya vásárlásához;
6. törölni fogja azokat az adósságokat, melyeket a parasztság a földesúrnak és mindenféle uzsorásnak lenne köteles fizetni;
7. a mezőgazdaságban technikai forradalmat fog megvalósítani ésszerű gépesítés és korszerűsített módszerek (légipermetezés, mesterséges megtermékenyítés, öntözés stb.) útján;
8. a növénytermelést szélesebb alapra kell helyezni, hogy véget vessenek a monokultúráknak, amely a nicaraguai mezőgazdaságban jelenleg uralkodik;
9. elő kell mozdítani, és sokoldalúvá tenni az állattenyésztést az országban, az egyes tájegységek jellegzetességeinek megfelelően;
10. védeni kell a kis- és közepes földtulajdonosokat;
11. védeni kell azokat a földtulajdonosokat, akik együttműködnek a fegyveres forradalmi harccal, és ezeknek a földtulajdonosoknak a forradalmi törvények által megszabandó nagyságot meghaladó földjét pénzért fogja megvásárolni, hogy szétossza a földre igényt tartó parasztok között;
12. fel kell számolni a kényszerű munkanélküliséget, amely az év nagy részében sújtja a parasztságot, és munkaalkalmat kell teremteni a falusi lakosság részére;
13. szavatolni kell a mezőgazdasági és állattenyésztési termékek felvásárlását.
A sandinisták esküje:
„Augusto César Sandino és Ernesto Ché Guevara képe előtt; Nicaragua, Latin Amerika és az egész emberiség hősei és mártírjai, a történelem előtt kezemet a vörös-fekete lobogóra, a ’Szabad haza vagy halál’ jelképére helyezem és esküszöm, hogy fegyverrel a kézben megvédem a nemzeti méltóságot, küzdeni fogok Nicaragua és a világ elnyomottjainak, kizsákmányoltjainak felszabadításáért. Ha hű maradok eskümhöz, Nicaragua és a többi nép szabadsága lesz jutalmam, ha elárulom eskümet, szégyenletes halál és a feledés lesz büntetésem.”
A sandinista zászló
A Vörös-fekete színkombináció az anarchista mozgalmakra jellemző. A spanyol polgárháború alatt is ezt használta a FAI és a CNT. Sandino a 30-as években a mexikói anarchista mozgalmakhoz nyúlt vissza. Innen vette a vörös fekete zászlót. Ezen a zászlón függőlegesen volt osztott a vörös és fekete szín, és egy halálfejet is tartalmazott.
Az FSLN zászló vízszintesen osztott. Ez már nem csak a Sandino-zászlóhoz való visszanyúlás, hanem a kubai forradalom alatt is használt M-26-7, azaz a Július 26-a Mozgalom zászlaját is alapul veszi. Itt nem az anarchista mozgalomra való utalás a cél. A vörös és fekete itt a „Haza vagy Halál” jelszót szimbolizálja, amelyet a kubai forradalom alatt Castro-ék is előszeretettel használtak. A vörös-fekete kombinációt később átvette az angolai MPLA szervezet is sárga csillaggal a közepén, e motívum később Angola zászlajában is megjelent a sarló-kalapáccsal analóg fogaskerék-machete jelképek kíséretében.
Érdekesség: Sandinista címmel a Clash együttes 1980-ban dupla-albumot jelentett meg.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.