A jobboldali terrortámadások listája hosszú a német szövetségi köztársaságban.
Olyan hosszú, hogy alkotmányos valóságként fogalmazható meg: „Nem történt tisztázás.” Legalábbis a szavak értelmében: nem volt valósághű és átfogó. A náci bűncselekmények megbüntetése iránti tétlenség az NSZK első 30 évét jellemezte, a kivételek csak a szabályt erősítették. Azóta ez legalább 40 évig folytatódott. 1980 augusztusában egy hamburgi menekültotthon elleni gyújtogatásos merényletben két vietnami halt meg. Egy hónappal később a müncheni Oktoberfest elleni pokolgépes merénylet 13 ember életét követelte, 221-en sérültek meg, sokan súlyosan. 2020. július 7-én az újonnan elindított nyomozás ismét eredménytelen maradt.
A 2020. február 19-ei hanaui gyilkosságokra is érvényes: A magányos tettes pletykája egy azóta bevált formula. Ezért állt a fasiszta NSU (Nemzetiszocialista Underground) banda állítólag három pajtásból. Walter Lübcke gyilkosa vagy gyilkosai már a merénylet előtt egy politikai vákuumban éltek. A hallei merénylők sem a gyerekszobájukból bújtak elő az ítélet szerint.
Mindenki tudja: A jobboldali terroristák sosem voltak egyedül, a legtöbb esetben az állam már a merényleteik előtt nagyvonalúan bánt velük. Végülis „közülünk” valók. Például Hanau esetén: A merénylő a politikai és pszichikai feltűnőségei ellenére fegyvertartási engedéllyel rendelkezett. Ahogy az összes többi is nyilvánossá tette az interneten a rasszista mocskát, összeesküvéselméleteit és erőszakfantáziáját. Az állami bánásmód a merényletek túlélőivel és az áldozatok hozzátartozóival már kevésbé volt barátságos.
Ennek megvannak a módszerei, még a legmagasabb politikai szinteken is. Akik Klein tábornokot 2009-ben az afganisztáni Kundusban elkövetett háborús bűncselekménye után pártolták, világossá akarták tenni, hogy ebben az országban kik uralkodnak és kik a rossz gyerekek. Az is időbeni egybeesés volt, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága röviddel a hanaui évforduló előtt egy nácítlanítási bizonyítványt állítottak ki a német hatóságoknak: Az esetben körültekintően megállapították – a tényállást tekintve cinizmus -, hogy a Németet a parancsára embertömegeket lebombázó amerikai pilóták kifejezetten tájékoztatták a nagyszámú civilről.
Az ítélet az ügyben tehát nem véletlen: Aki Kundust úgy ússza meg, mint egy fiatalkori botlást, szintén aki ebben a hónapban ismét Afganisztánba megy, nem tudja és nem is akarja feltárni a jobboldali terrort sem Hanauban, sem máshol. Alapos önvizsgálatot kell tartania.
forrás: junge Welt