A magyar média és a politika mindenre képes.
Már mindenki megkezdte az óriási következtetések levonását a dunaújvárosi szavazásból.
Ezek a következők:
1, A Fidesz a vezető erő. Ezzel sajnos egyet is érthetünk.
2, Az DK legyőzte az MSZP-t és második erő lett.
3, A Jobbik erősebb, mint az MSZP.
4, Ha az ellenzék összefog, nyer.
Emberek! 1177 darab szavazatról beszélünk! Ezek alapján következtetéseket levonni a 2018-as választásokra ostobaság. A DK mint második erő? Ugyanmár! 243 szavazatról beszélünk!
Abban igazuk van, hogy ha az MSZP, a PM és a DK szavazatait összeadjuk, az több, mint a Fideszre leadott szavazatok száma. Ám ez koránt sem jelenti azt, hogy közös listán sikerült volna ennyi szavazatot nyerniük. A pártoknak ugyanis elutasítottságuk is van (és ezt sosem kalkulálják be az „összefogást” fétis-szerűen kiabálók). Ez azt jelenti, hogy Gyurcsány Ferenc, hazánk egyik leggyűlöltebb politikusának pártja nem csak hoz szavazatot, de taszít is. Ugyanez igaz az MSZP-re is. A PM ekkora elutasítottsággal bizonyára nem rendelkezik, mert nem volt még olyan miniszterelnökük, aki neoliberális megszorításokkal sarcolta volna az országot, amiért joggal megutálják. Magyarul egy MSZP-DK-PM listára sokan bizony nem szavaztak volna, mert büdös nekik a DK név, vagy egy másik.
Tehát következtetést levonni az 1177-es szavazatszámból nem lehet és felesleges is. Következtetést levonni maximum a pártok viselkedéséből lehet. Például, ahogy a DK megpróbálja magát második erőnek beállítani, aztán arcátlan módon felhívja a figyelmet az összefogás szükségességére. Akkor miért nem fogtak össze Dunaújvárosban?
Mi értelme volt összefogni velük egyáltalán a parlamenti választáson? Azért, hogy utána külön frakciót alakítsanak? Mi értelme van egyáltalán annak, hogy megszorító milliárdosok játszanak baloldalit?