Az írás az Új Szocializmus! oldalon jelent meg
A kapitalizmus válsága világszinten egyre súlyosabb! A féktelen profitéhség visszafordíthatatlannak tűnő szociális katasztrófát okozott az emberiségnek, és ökológiait a Földnek. Ez a rendszer minden szempontból gyilkossá vált, a fiatalabb generációk jogosan elégedetlenek, radikalizálódnak és új rendszert keresnek a fenntarthatatlan kapitalizmus helyett.
Magyarország kiemelkedő válsággóca ennek a beteg gazdasági- és társadalmi rendszernek. Százezrek menekülnek külföldre a kilátástalanság elől, mert képtelenek az otthon- és létfenntartás költségeit itthon előteremteni. A fiatalok többségének esélye sincs a munkavállalásra, családalapításra. Ma már a munkabérből élők többsége is csak tengődik, egyre jellemzőbb a dolgozói szegénység. A negyedszázada még virágzó falvaink elnéptelenednek vagy gettósodnak, tömegek vesztették el a házukat vagy a lakásukat, rengetegen tengődnek embertelen körülmények között utcán, aluljárókban, lakhatásra alkalmatlan viskókban. Egyértelmű tény, hogy az utóbbi évtizedekben szociális népirtás zajlott Magyarországon.
Saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, hogy miként működik a kapitalizmus, milyen gyorsan tud lényegében halálra ítélni embereket, közösségeket, sőt városokat, országrészeket is. Mindeközben a társadalmi és gazdasági összeomlás közvetlen felelősei, az elmúlt negyedszázad politikai- és gazdasági elitje a szándékosan is gerjesztett válságot kihasználva taszította mélyebb és mélyebb nyomorba az ország többségét. A szövetkezetek szétverése a kárpótlásnak nevezett bohózattal, a tömeges gyárbezárást eredményező privatizáció, a milliókat élethosszig eladósító és kifizethetetlen devizahitelek mind-mind arról szóltak, hogy az országban a teljes reménytelenség legyen úrrá! Ez a folyamat vezetett oda, hogy ma már az emberek vállrándítással veszik tudomásul, hogy az országot zsebre vágó politikusok és strómanjaik kendőzetlen pofátlansággal rabolják el az ország megmaradt javait!
Sokan abban reménykedtek, hogy az EU tagság majd segíteni fogja az egyre súlyosabb gondok megoldását, azonban a hanyatlás, a tömeges elnyomorodás nem állt meg, sőt inkább gyorsult a csatlakozást követően. A ma Brüsszelből érkező milliárdok szinte automatikus tűnnek el a politikai elit feneketlen zsebében.
Nyilvánvaló, hogy zsákutcába jutottunk, de senki sem mutat világos és járható kiutat ebből a szörnyű helyzetből. A kormány és parlamenti ellenzéke egyaránt gumicsontokkal tereli el a figyelmünket a valódi bajokról és arról, hogy ezekre megoldást kell találjunk. Nem a Németországba tartó menekültek áthaladása miatt lettünk négymillió koldus országa, és nem is attól fogunk jobban élni, ha vasárnap is elkölthetjük az egyébként is szűkös pénzünket. A valódi probléma egyrészt a kapitalizmus embertelensége, másrészt az, hogy korlátlan hatalomra tett szert egy szűk politikai- és gazdasági elit, amely lopott milliárdokat menekített adóparadicsomokba, amely elit gátlástalanul manipulálja a választási rendszert és a választásokat hatalma megőrzése érdekében.
Ma már egyértelmű, hogy valódi megoldást kell találjunk! Korlátok közé kell szorítani a végletesen eltorzult kapitalizmust, amely rendszerben egyre többen és többen lesznek a feleslegesnek bélyegzett, tengődésre és éhhalálra ítélt emberek. Magyarországon ez csak úgy lehetséges, ha előbb elzavarjuk és elszámoltatjuk azt a politikai maffiát, amely tönkretette és szolgasorba taszította ezt az országot! Elég volt a modern feudalizmusból, az országrészeket uraló narancsbárókból! Valódi változás kell, de valódi változás csak akkor lesz, ha egyszerre harcolunk a demokratikus és a szociális fejlődésért, egy új rendszerváltozásért. Olyan társadalmi és gazdasági alternatívára van szükség, amelyben a legfőbb cél a többség jólétének és szociális biztonságának radikális növelése. Ehhez elengedhetetlen, hogy a gazdasági életben háttérbe szorítsuk a kizsákmányolásra épülő tőkés rendszert, határt kell szabni az egyéni gazdagodásnak, átláthatóvá kell tenni a magánvagyonokat és teret kell biztosítani a közösségi vállalkozásoknak, a szövetkezeteknek.
Kimondjuk, hogy amiért küzdünk, az a szocializmus! Egy olyan új társadalmi rendszer, amely a kifejlett kapitalizmus vívmányait felhasználva egyesíti a tőke által szétválasztott munkát és a tulajdont, a termelőket és a termelési eszközöket.
Nem tagadjuk meg a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom pozitív értékeit, és büszke örökösei vagyunk minden olyan politikai és társadalmi kísérletnek, amelyben a szociális haladást demokratikus vagy alulról szerveződő forradalmi úton kívánták elérni!
Magyarországon olyan új rendszerre van szükség, ahol mindenki jogosult a feltétel nélküli alapjövedelemre és bárki számára adott a lehetőség, hogy ezt munkajövedelemmel egészítse ki! Nem lehet a vagyonosok kiváltsága a munkahely, a fűtött otthon, az egészség, a tiszta víz, a diploma vagy a gyermekvállalás. A demokratikus, az érintettek bevonásával történő döntéshozatal nem szűkíthető négyévenkénti, manipulált bohózattá. A munkahelyi, gazdasági, helyi demokrácia legalább annyira fontos, mint a politika élet valódi demokráciája, ezért támogatjuk a termelési demokráciát, a társadalmi önigazgatást, önkormányzatot, a vállalatok, intézmények munkásainak, alkalmazottainak jogokkal biztosított ellenőrző szerepét.
Ma még utópisztikusnak tűnő, de nagyon is reális változásokkal kell elérni, hogy újra elérhetőek legyenek szociális bérlakások, radikálisan növekedjen a dolgozók munkabére, olcsóbb, sőt hosszútávon ingyenes legyen a tömegközlekedés. A földmutyik alól felszabadított területeken alulról szerveződő szövetkezeteknek kell teret kapniuk.
Mindez nem a végcél, de fontos állomások egy igazságos világ felé vezető úton. Fenti, rövidtávú céljaink megvalósításához a források már most előteremthetőek:
– Egy progresszív jövedelemadó-rendszerrel,
– Az általános forgalmi adó csökkentésével,
– A nagyvagyonok, nagyértékű ingatlanok, luxusjárművek, százmilliós örökségek és a tőkejövedelmek megadóztatásával.
– Az elmúlt negyedszázad politikai és gazdasági elitjének elszámoltatásával,
– Az évtizedek óta törlesztett, de vissza soha nem fizethető hitelek újratárgyalásával,
– Az egyházak közvetlen támogatásának megszüntetésével,
– A mindent behálózó korrupció felszámolásával.
– A katonai és a védelminek hazudott kiadások csökkentésével, a válságot sehol meg nem oldó nemzetközi katonai missziókból való kiszállással, a NATO tagságról való megismételt népszavazással.
A szociális haladás Magyarországon sem elképzelhető a fenntarthatóság és a környezetvédelem középpontba helyezése nélkül. Ha élhető bolygót akarunk hagyni a következő generációk számára, akkor a megújuló erőforrásokkal kell kiváltani mind nagyobb arányban a szenet, a földgázt és a kőolajat és az atomenergiát hazánkban is!
Mozgalmunk ma is nemzetközi, azaz internacionalista. A világ egyre több pontján kerülnek előtérbe elvbarátaink és üzennek hadat újra a kizsákmányolásnak, a régi politikai eliteknek, a nemzetieskedő népbutításnak és bátran vallják, hogy a megoldás: Új Szocializmus! Hozzánk hasonlóan küzdenek a nemek valódi egyenjogúságáért a köz- és magánéletben valamit a munkahelyeken, a sokszínű társadalomért, a szociális és demokratikus jogok kiterjesztéséért, és hangos nemet mondanak mindenhol a valódi problémákról a figyelmet elterelni próbáló szexista, rasszista, fasiszta uszításra!
Várunk mindenkit, aki a leírtakkal egyetért, aki hozzánk hasonlóan tenni is hajlandó azért, hogy Magyarországon is végre elinduljunk egy igazságos, demokratikus, az általános jólétet megvalósító társadalmi, politikai és gazdasági rendszer irányába!
- május 1.
Barát Endre, Berta Tibor, Bócz Ferenc, Dobos Gábor, Ecser Máté, Fogler Tibor, F.-né Sándor Mária, Galba-Deák Ádám, Gotyár Marianna, Gulyás Szilárd, Hortobágyi Anna, Imbrea József, Kalmár Szilárd, Kovács Balázs Áron, Nagy László, Orbán Zsuzsanna, Róna Péter, Somi Judit, Sólyom Attila, Szohátzky Anna, Szokol Milán, Tamás Gábor, Tóth Tamás, Varga Zoltán, Várnai György, Zollai András, Zsenei Márton
forrás: http://ujszocializmus.hu
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.