Az egyre nyomasztó szegénység megoldatlan konfliktusokat okoz még a legfejlettebb országokban is. A statisztikák minden kozmetikázás ellenére az alkalmazásban lévők és foglalkoztatottak arányának folyamatos csökkenését mutatják.
Érthető hát, ha még a polgári közgazdászok is lázasan keresik a megoldásokat a növekvő társadalmi konfliktusok tompítására.
Érdekes helyzetet teremtett a feltétel nélküli alapjövedelem ötletének terjedése. A baloldali és érdekvédelmi szervezetek az eddigi igazságtalan elosztási rendszerek megváltoztatását, a jövedelmi különbségek csökkenését remélik az alapjövedelem bevezetésétől. A jelenlegi rendszer, a globális kapitalizmus nyertesei ugyanakkor nem szeretnék elveszíteni gazdasági és hatalmi pozícióikat. A megtévesztésre azonban mindig kaphatók. Több polgári közgazdász és néhány párt is az alapjövedelem támogatójaként lép fel, de hangsúlyozzák, hogy csak olyan rendszert tudnak elképzelni, amely nem jár adóemelésekkel. Úgy akarják megadni a mindenkinek járó juttatást, hogy közben megszüntetnék az eddig kiharcolt szociális juttatásokat. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a szegények kapnának az éhenhaláshoz sok, de a tisztességes élethez nem elegendő alapjövedelmet, és “cserében” elveszítenék az eddig megszokott egészségügyi ellátást és lényegében a nyugdíjat is. Összességében így még növekednének is a társadalmi különbségek a feltétel nélkül adott alamizsnával.
Papíron tehát már rövidtávon el lehet érni az alapjövedelem bevezetését, de ez olyan rendszerhez vezetne, amelyet inkább feltétel nélküli nyomornak kellene nevezni.
A baloldali szervezeteknek tehát nem elég az alapjövedelmet követelniük, ragaszkodniuk kell az olyan társadalmi átalakításokhoz, amelyek érdemben csökkentik a jövedelmi és vagyoni különbségeket.
A rendszer urai természetesen nem adják majd át önként a vagyonuk és hatalmuk egy kis részét sem, ezért a szegénységet csökkentő alapjövedelem rendszerének kiépítéséért komoly harcot kell folytatni. Nem spórolhatók meg a sztrájkok, tüntetések, a mozgalmi hálózatok építése és a diktátorok elűzésének fáradságos, de felemelő érzése.
Vajnai Attila
elnök
Európai Baloldal
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.