Hogyan? Csak egy út látszik járhatónak. Egyesíteni kell erőinket a szakszervezetekben, a civil szervezetekben. Valódi baloldali választási lehetőséget kell teremteni az egymást lejárató parlamenti párokkal szemben.
Össze kell fogniuk azoknak, akik nem akarják tovább tűrni a gyermekéhezést és általában bárkinek az éhezését, a nyomort, a tudatlanságot, a diktátorok bűneit, a nyílt utcán masírozó újfasisztákat, a fasisztákkal összekacsintó, álszent kispolgárokat, az olajért és piacokért vívott háborúkat, a környezet pusztítását, a tolvaj módon folytatott privatizációt, a munkanélküliséget, a kábítószer fogyasztás terjedését.
Amikor munkából hazatérve bekapcsoljuk a televíziót, nem is tudjuk, hogy szerte a világban sorstársaink százmilliói nézik a brazil sorozatokat, a szabványosított díszletek között zajló vetélkedőket és kibeszélő show-műsorokat vagy éppen egy közismert márkájú sörrel a kezükben figyelik a világhírű csapatok és versenyzők vetélkedését. A híradókban egyre több külföldről érkező „színes” hírt láthatunk, és meglepődnénk a hasonlóságon, ha a külföldi adókon sugárzott hírműsorokat is lenne időnk végignézni.
Az új, korszerű világban életvitelünk, szokásaink is „globalizálódnak”. A konzervdobozokra hasonlító, gyorsan telepíthető (és persze felszámolható) összeszerelő üzemekben ugyanazokon a gépsorokon dolgoznak a munkások, legfeljebb a „versenyképesebb” országokban alacsonyabb a fizetés, nem működik a légtisztító, a klíma, a szakszervezet. A munkalehetőségért hálás munkavállalók évről évre növekvő hatékonysággal állítják elő a világon mindenhol kapható gépeket, autókat, ruhákat és egyéb termékeket. A bérükre fordított minden költség általában kevesebb, mint az adózás előtti eredmény.
A sikeres világcégek minden hatalmukat, befolyásukat latba vetik, hogy a munkások és alkalmazottak által megtermelt profitból minél kevesebb adót fizessenek. Elvégre miért is nekik kellene finanszírozniuk az adott ország egészségügyi, szociális vagy oktatási rendszerének kiadásait? Az legyen csak más problémája! A profit egy részét persze arra kell fordítani, hogy az adott országok parlamentjeiben döntéseket hozó képviselőket „meggyőzzék” a korszerű adórendszer előnyeiről. Ezek a kiadások azonban lényegesen elmaradnak a számukra kedvező adórendszerből eredő adómegtakarításoktól, így kifejezetten megtérülő befektetésnek számítanak.
A munkanélküliségtől rettegő milliók kizsákmányolása mellett természeti környezetünkkel sem bánik valami barátságosan globális rendszerünk. Minden fogadkozás és ígéret ellenére folyamatosan nőnek a szeméthegyek, elfertőződnek folyóink és tavaink, és egészségünk érdekében jobb, ha nem iszunk csapvizet. Az úgynevezett fogyasztói társadalom szó szerint felzabálja környezetét. Ma még van olaj, még lehet halat fogni a tengerekben, még nem sivatagosodott el a korábban kies vidék, nem apadtak el folyóink. A környezet szennyezése, a már érzékelhető klímaváltozás azonban olyan ökológiai katasztrófával fenyeget, melynek éhínség, járványok, háborúk lehetnek a következményei. A társadalom többségét és a természetet is végletesen kizsákmányoló társadalmi formáció immár a civilizáció létét fenyegeti. Nem véletlenül erősödik világszerte az a szociális mozgalom, melynek legfőbb jelszava: Lehet más a világ!
A neoliberális politikát elutasító, a globális kapitalizmus rendszerét meghaladni akaró társadalmi erőknek egy új alternatívát kell kidolgozniuk. A XX. században bebizonyosodott, hogy nem elegendő a társadalmi problémák megoldására a termelés államosítása, a tervgazdaság bürokratizált változatának kiépítése. A kizsákmányolás foka ugyan csökkent, de a termelés hatékonysága nem volt kielégítő, mert a bürokratikus, államközpontú irányítás sem engedte a többség bekapcsolódását a döntésekbe. A gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy az állami tulajdon nem azonos a közösségi tulajdonnal, még akkor sem, ha az állami hivatalokat a többség által választott képviselők irányítják.
A baloldali alternatíva lényege a civil társadalom aktivizálása, a magán, illetve állami tulajdonban lévő monopóliumok vagy a piacot meghatározó erejű társaságok demokratikus kontrolljának megszervezése. Fontos azt is megérteni, hogy ennek a közéleti aktivitásának fontos részesei a civil szervezetek, de meglétük messze nem elegendő feltétele a demokratikus és aktív közéletnek. A közösen megtermelt javak illetve adók elosztásában egyre nagyobb szerepet kell kapniuk az állampolgároknak. Részvételük a demokráciában bővülhet a szakszervezetek és a civil szervezetek működésével, ami nem azt jelenti, hogy a kizsákmányoltakat a pártok helyett ezután majd civil szervezetek képviselik. A termelés magántulajdonából eredő kisajátítás, kizsákmányolás megszüntetése csak a közösségi tulajdonlással lehetséges, de ezt csak a többség által elfogadott formában és időben lehet megvalósítani. A jövőt előre látó, bölcs vezérek és diktátorok kora lejárt. Közös sorsunkat közösen hozott döntésekkel befolyásolhatjuk. Nincsenek „kiválasztottak”, mindent jobban tudó nagyságok. Akkor lehetünk szabadok, ha a rajtunk uralkodó tőkés társaságokat és az államot a társadalom fölé rendelt szervekből a társadalomnak mindenben alárendelt szervekké tesszük.
Hogyan? Csak egy út látszik járhatónak. Egyesíteni kell erőinket a szakszervezetekben, a civil szervezetekben. Valódi baloldali választás lehetőségét kell teremteni az egymást lejárató parlamenti pártokkal szemben. Össze kell fogniuk azoknak, akik nem akarják tovább tűrni a gyermekéhezést és általában bárkinek az éhezését, a nyomort, a tudatlanságot, a diktátorok bűneit, a nyílt utcán masírozó újfasisztákat, a fasisztákkal összekacsintó álszent kispolgárokat, az olajért és piacokért vívott háborúkat, a környezet pusztítását, a tolvaj módon folytatott privatizációt, a munkanélküliséget, a kábítószer fogyasztás terjedését.
Össze kell fognunk, hogy szabadok lehessünk!
Vajnai Attila
Elnök
Európai Baloldal
A cikk érdekessége, hogy 2005-ben íródott!
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.