Nem igaz, hogy két elnök van Venezuelában.
Csupán egy van, és a neve Nicolas Maduro. 2018. május 20-án szabad, átlátható és tisztességes választások során, amelyben 16 politikai párt vett részt, megválasztották. Hat jelölt vett részt és Maduro több mint 6 millió 248 ezer szavazatot, azaz az összes voks 67%-át gyűjtötte be.
Ebből az alkalomból az ellenzék, amelyet három politikai párt alkotott, távol maradásra szólított fel. Bár egyetlen elnökjelölt sem támadta meg az eredményeket. Nincs semmiféle bizonyíték, hogy csalás lett volna. A választási rendszer esetében 18 alkalommal történt vizsgálat.
A 2018. május 20-ai választási rendszer ugyanaz volt, amelyet a 2015. decemberi parlamenti választásokkor használtak, amelyben a venezuelai ellenzék nyert. A rendszer garantálja az „egy választó, egy szavazat” alapelvét. A szavazógépek pedig csak ujjlenyomattal aktiválhatók.
A folyamatot több mint 150 ember ellenőrizte, köztük 8 ország 14 választási bizottsága; két technikai választási misszió; 18 újságíró a világ minden tájáról; egy európai parlamenti és orosz technikai-választási küldöttség.
Mindazonáltal január 25-én államcsínyt próbáltak végrehajtani, amelyet Washingtonban forraltak ki. Juan Guaidó, a Nemzetgyűlés elnöke Venezuela elnökének nyilvánította magát. Ilyen „elnök” funkció nem szerepel az ország törvényeiben.
Ez nem az első eset, hogy a venezuelai ellenzék puccsot próbál meg, hogy megragadja a hatalmat. Mióta 20 évvel ezelőtt Hugo Chávez nyert, ismételten és rendszeresen megpróbált hatalomra kerülni, mivel választásokat képtelenek voltak nyerni. Ugyanezen Nemzetgyűlés, amelyet jelenleg Guadió elnököl, már megpróbálta ugyanezt 2016-ban, sikertelenül.
Donald Trump azonnal elismerte a Fehér Ház strómaját (Guaidó). És így nem is maradt kétség a szándékairól, Mike Pompeo amerikai külügyminiszter pedig kijelölte a „karvaly” Elliot Abrams-t venezuelai képviselőjévé. Amerikában jól ismert, hogy Abrams szakértője az államcsínyek és katonai inváziók tervezésének. Hatékonyan hajtott végre és tussolt el mészárlásokat El Salvadorban és Nicaraguában. Ő mozgatta a szálakat az Irán-kontra műveletek mögött. Elítélték, mivel illegális fegyvereket adott el, hogy pénzeljék a nicaraguai kontrákat a sandinista forradalom alatt.
A kormányzat kinevezését feláldozták a demokráciáért és az emberi jogokért való küzdelem oltárán. Furcsa venezuelai „diktatúra” ez, amelyben számos ellenzéki erő működhet, mozgósíthat, saját kommunikációs médiája van, amely a nyugati demokráciákban elfogadhatatlan dolgokat mond és ráadásul még felszólíthat a demokratikusan megválasztott kormány megbuktatására.
Mindazonáltal a puccskísérlet mögötti igazság egyszerűbb. Az Életszínvonal és Szegénység minősítő ügynökség ezt közzétette. „Guaidó terve egy olyan szénhidrogén törvény beiktatása, amely rugalmas pénzügyi és szerződési feltételeket hoz létre a projektek számára, amelyek alkalmazkodnak az olajárakhoz és az olaj befektetési ciklushoz” – közölte az ügynökség. Hozzátették: „Az új szénhidrogén ügynökséget hoznának létre, amely liciteket szervezne a földgázra és a hagyományos nehéz és extra nehéz nyersolajra.”
A puccskísérletében Guaidó és a venezuelai jobboldal számít az Egyesült Államok (és Donald Trump háborús uszító őrülete), Izrael, a Lima csoport, néhány európai ország támogatására, valamint a középosztály egy részére, a venezuelai oligarchákra és a tömegkommunikációs médiára. Nicolas Maduro oldalán áll a venezuelai nép többsége, a hadsereg (és a civil-katonai egység), a köztársasági intézmények, a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt, valamint olyan országok, mint Oroszország és Kína.
Marco Teruggi, a venezuelai forradalom egyik nagyszerű elemzője rámutat, hogy a chavizmusnak van egy jellegzetessége: „a szervezés és a politizálás szintjei. Szervezeti szövet létezik a népi kerületekben és a vidéki körzetekben. Kommunális tanácsokról, kommunákról, helyi ellátási és termelési bizottságokról, kommunális piacokról, paraszttanácsokról, termelő vállalkozásokról, bolivári milíciákról beszélünk. A chavizmusnak területi és identitási dimenziói is vannak. A jobboldalnak itt nincs szervezett jelenlét, és ezért számít fegyveres és fizetett csoportokra, hogy fókuszcsoportokat hozzanak létre, amelyek népi támogatást kaphatnak.”
Az amerikai ágyúnaszád demokrácia, amely megnyitja az utat az országok kirablása és gyarmati alávetése előtt, azzal fenyeget, hogy vérfürdőt szabadít el Venezuelában. Minden lehetséges eszközzel el kell kerülnünk az államcsíny kísérletének sikerét.
Írta: Luis Hernández Navarro
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a La Jornadában