Ahogy várható volt, az október 23-ai megemlékezés megint csak azok „ünnepe” volt, akik ránk erőltettek ezt az elmúlt 27 év évben, amelyet semmi más nem jelképez, csak a nemzeti nyomor: ez a jobboldal, a hatalom és a kormánypártok ünnepe.
Korábban még az állami vezetők foglalkoztak azzal, hogy az ilyen rendezvények ne a direkt pártpropagandát szolgálják, esetleg csak némi ideológiai agymosást nyomtak, most már nyíltan a kormány és a Fidesz méltatása zajlik. Ez nem a mi „ünnepünk”.
Orbán beszéde előtt végigszenvedtük a kedvenc fideszes háziművészek produkcióit, majd jött a nagy „beszéd”.
Elemezzük, milyen elképesztő ostobaságok hangzottak el.
Orbán szerint az 1956-os eseményektől “megremegtek a kommunista világ tartópillérei“. Semmi ilyesmi nem történt. A kommunista mozgalom akkor épp Latin-Amerikában, Afrikában, Dél-Kelet-Ázsiában nyögte az imperializmus terrorakcióit.
Természetesen a Terror Háza kapcsán a nyilasok és a kommunisták közé egyenlőségjelet húzott, mint a nemzeti és nemzetközi „szocializmus” képviselői közé. Ez a pofátlan történelem-hamisítás a fasizmus alapvető tőkés gyökereit próbálja elkendőzni, amely nem csak Orbántól, de a többi hazai neoliberálistól is megszokott. Nem is csoda. Orbán a piacgazdaság helytartója hazánkban. Ma is és 1989-ben is ez volt a politikai szerepe.
Orbán szerint 56-ban az emberek arra ébredtek, hogy „mindent elvettek tőlük”. Vajon hogy? A szegényeknek adott földosztás során? A népgazdaság megteremtése során? Az oktatás és az egészségügy ingyenessé és általánossá tételével? A mezőgazdaság gépesítésével? A teljes foglalkoztatás megteremtésével? A tragikus nemzeti nyomor felszámolásával? Amelyet Orbán ismét megteremtett.
Orbán úgy tesz, mintha az 56-os események össznemzeti események lettek volna, holott a nép többsége nem akart „forradalmat”, nem akart kapitalizmust, nem akart rendszerváltást, nem akart Mindszentyt. A nép egyszerűen nyugalmat akart.
Természetesen egy kis brüsszelezés is előkerült. Minő véletlen.
Orbán még mindig tartja magát ahhoz, hogy 30 éve kommunizmus volt (csak a szocializmus alapjait raktuk le), és szerinte ez az erő még ma is jelen van, amely egyszínűvé akar minket gyúrni. Lényegében egyenlőségjelet vont a marxista mozgalom és a globalizációs tőke közé.
Orbán még mindig tartja magát ahhoz, hogy ők „hazaküldték a szovjeteket”. Mintha a szovjetek nem is maguktól vonultak volna ki, megteremtve ezzel az esélyt a nyugati erők bevonulásához.
Aztán a neoliberális kapitalista gazdaságpolitikával felvértezett Orbán globalista erőkről beszél… amelyet pont ő képvisel, mikor adókedvezményt ad a Coca Colának és olyan megszorításokat vezet be, amely előtt még Pinochet is fejet hajtana.
És természetesen megjelentek a migráncsok is, és nyavalygott, hogy ő aztán nem vaskalapos, nem homofób, nem rasszista és nem náci.
Orbán rasszizmusa pont abban leledzik, hogy a népvándorlást meg akarja állítani (ahogy a beszédében is elhangzott), nem pedig a probléma okát akarja megszüntetni. Ez a különbség a racionális és humánus alternatív baloldal és a fasisztoid-demagóg jobboldal között. Orbán migránsok inváziójáról beszél, amely alapjában véve nácibeszéd! Miközben személyesen is támogatja azokat a mai katonai erőket (NATO), amelyek közvetlenül felelősek azokért a harmadik világbeli agresszív háborúkért, amelyeknek következménye a menekültválság.
Orbán szerint a XX. században a katonai birodalmak ténykedtek, most pedig pénzügyi birodalmak. Téved. Orbán nem olvasott ezekszerint Lenint, aki már 100 éve kifejtette, hogy az imperializmus elsősorban a tőke kérdése. Akkor is az volt, a XX. században is az volt, és most is az. A hadseregek csupán az imperializmus sokadik vonalát alkotják. Ráadásul az akkori katonai birodalmak közül sok még ma is ugyanúgy működik. Az egyiket ténylegesen ki is szolgálja Magyarország mint NATO tagállam miniszterelnökeként.
„Biztonságos, polgári, keresztény Európát” akar, miközben Európában kisebbségben vannak a polgárok és a keresztények is. Itt a legtöbben nem polgárok, hanem nyomorgók és nem keresztények, hanem aktív és passzív ateisták.
Aztán jött a multimegadóztató, bankokat elszámoltató és rezsicsökkentő maszlag, miközben a multik óriási adókedvezményeket kapnak és sosem volt olyan jó dolguk Magyarországon, mint manapság. A bankok is köszönik szépen nagyon jól vannak, a kisemberek azonban eszik a feketelevest az alacsony kamatok miatt. A rezsicsökkentett számlák pedig még mindig olyannyira megfizethetetlenek, hogy emberek százai fagynak meg telente a saját otthonaikban.
Egy kis Csillagok Háborúja áthallás is volt: „ne becsüljük alá a sötét oldal hatalmát”. A probléma csupán, hogy jelenleg Orbán Viktor a sötét oldal. Ráadásul a Csillagok Háborújának szituációja teljesen ráhúzható a mai magyar politikai életre: Palpatine szenátor (Orbán) a szeparatisták (Brüsszel) háborújára és a Jedi Tanács (civilek, baloldaliak) ellenállása miatt megszünteti a Köztársaságot, korlátozza a demokráciát és extra jogokat szerez magának a korrupt rendszerében.
A beszédben lényegében ismét megosztó volt: belpolitikailag ismét előkerült az “ők és mi”, külpolitikailag pedig a “Brüsszel és Magyarország” ellentétek. Orbán ismét szabadságharcos szerepben tetszelgett, aki megvédi népét az igaztalan támadásoktól. Az egész azonban csak egy újabb színjáték egy újabb nemzeti tragédia felé.
Soros neve érthetetlen módon nem került elő… nyilvánvalóan okosabb politikai tanácsadói ezt nem javasolták, de azért egy homályos pénzügyi spekulációs erőt felemlegetett…. ez is ismerős már tőle és és a történelemből is.
A kamera persze néha átsvenkelt a tömegen… csak nyugdíjas korúakat láttunk. Leginkább fideszes transzparensekkel.