Magyarországnak ezer éven át nem volt alkotmánya.
Az Alkotmányt 1949. augusztus 18-án fogadta el az Országgyűlés és augusztus 20-án lépett hatályba. (Előtte még rövid ideig létezett tanácsköztársasági alkotmány is 1919-ben, amelyet a Horthy-fasiszták érvénytelenítettek.)
A szocialista vívmány Nyikolaj Buharin szovjet forradalmár munkája alapján készült, aki 1938-ban a sztálini tisztogatások áldozatává vált.
Az ország politikai, társadalmi és gazdasági rendszerét érintő legfontosabb szabályai szerint a Magyar Népköztársaság a munkások és parasztok állama, ahol a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak. A népköztársasági Alkotmány az alapvető jogok széles körét biztosította a dolgozók számára.
A jobboldal – tekintve, hogy szellemi elődeik semmiféle szociális vívmányt nem adtak a magyar népnek – az alkotmányt ellensúlyozandó kitalálta, hogy úgy nevezett “szent korona tan” helyettesítette ezt.
A jelenlegi Fidesz-rezsim első dolga volt az Alkotmányt saját szájíze szerint átírni egy illegitim Alaptörvényre, amely számos szociális jogot figyelmen kívül hagyott és megtagadott, valamint a társadalom elnyomásának olyan eszközeit tette vissza, mint az állam és egyház szétválasztásának tiltását.
Mi nem fogjuk a társadalmi többséget elnyomó “államiságot” és a szellemi elnyomó katolikus agymosást ünnepelni, sem asszisztálni az óriási összegeket felemésztő tűzijátékokhoz és a feudális elnyomó jelképeket – köztük a koronát – fetisizáló ünnepségekhez.
Hazafiként az a dolgunk, hogy a dolgozó, elnyomott, kizsákmányolt osztályok számára egy Szociális Alkotmányt harcoljunk ki, amely garantálja alapvető szabadság- és szociális jogaikat.