A Kurd Munkáspárt gerillái évtizedek óta harcolnak a török állammal. A küzdelem folyamatosan fejlődik és új dimenziókba lép.
Silav Newal a YJA-Csillag gerillaerő tagja, és a hegyekben képezték ki egészségügyi feladatokra. Már Botan hegyeiben működik orvosként, és a beteg, sebesült bajtársait gyógyítja.
Silav Newal a kurd ellenállás egyik központjában, Amedban született. Így mesélte el, hogyan vált gerillává: “1994-ben születtem Amedben. 2010-ben csatlakoztam a gerillákhoz. Mikor kicsi voltam, a családom egy faluban élt. Egy nap gerillák érkeztek otthonunkba. Ők keltették fel érdeklődésem a harcuk iránt. Különösképp Heval Numan, az Amedi Körzeti Parancsnok hatott rám nagyon.”
A gerilla mint a nők egyetlen útja
A nőknek nincs lehetősége ebben a rendszerben szabad és értelmes életet élni – magyarázza a gerillaharcos: “A nőket nem fogadják el ebben a rendszerben, így a gerilla a nők egyetlen útja. Amed népe ismert a hazaszeretetéről. Nem ismerik el a történelmi hátterét, és az állam jelenlegi megsemmisítő politikája sok haragot gerjeszt. Ha látod a valóságot, akkor rájössz, hogy az élet ebben a rendszerben elviselhetetlen és értelmetlen. Még gyermek voltam, mikor először láttam Heval Numant, és amikor először beszélt a Vezető (Abdullah Öcalan) eszméiről és a párt értékeiről, amely nagyon hatott rám.”
A gerilla nem csak a fegyverekről szól
Silav tizenévesként ment a hegyekbe. “Az első, ami megfogott a gerillákban az életmódjuk és a közösségi kapcsolataik voltak. Mindenek felett azok a nők hatottak rám, akik a hegyekben, kezükben fegyverrel küzdöttek a szabadságért. Megértettem, hogy az emberi kapcsolatok a rendszerben nem voltak komolyak. A gerilla egy teljesen új identitásért áll ki, egy új rendszerért és a szabadságért. Kívülről úgy tűnik, hogy a gerilla csak harcol, de ez sokkal többről szól. Ez a tudatosságról szól és az élet minden részletének ismeretéről. A tudás fontos, amelyekhez feltételek kellenek. A gerillának mindig mindenre készen kell állna és mindig fejlődnie kell.”
“Háborúban élünk”
Az egészségügyi téren tett fejlődését Silav így meséli el: “Először nem érdekelt ez a munka. Azt hittem, bármit meg tudnék tanulni ebben a mozgalomban, kivéve hogy orvosdoktor legyek, amely túl nehéznek tűnt számomra. Beytüşşebap 2015-ös offenzívája során láttam, ahogy a barátaim megsebesülnek, és nem volt senki, aki elsősegélyt nyújtott volna nekik. Mivel senki nem tudta kezelni őket, életüket vesztették. Ez nagyban hatott rám. Akkor jöttem rá, hogy nem elég, ha egy gerilla csak a fegyvereket tudja használni. Háborúban élünk, mindig vannak sebesültek, így a gyógyítás nagyon fontos és hasznos.”
“Láttam, hogy semmitől sem kell félni”
Silav megkezdte a sebesültek orvosi kezelés elméleti tudásának elsajátítását. Egyre több sebesültjük lett, így gyakorlatban is kénytelen volt bizonyítani. “Boldoggá tesz, ha látom az általam kezelt sebesültek egészségének fejlődését. Nem csak orvosi kezelést adunk, hanem lelki és pszichológiai támogatást is, ez pedig a morál legfőbb alapja. Érezzük a sebesültek kínját, és ez olyan, mintha magunk sebesülnénk meg. Aztán láttam, hogy semmitől sem kell félni. Ezzel a felelősséggel küzdöm, hogy bosszút álljak az elmúlt évekért.”
forrás: ANF News