Miközben a hazai nyugatfétises kamuellenzék a kínai vörös veszéllyel van elfoglalva és egy fasisztoid diktatúraépítés közben hergel a vélt kommunisták ellen, a munkaadóik bejelentették a második világháború óta a legnagyobb katonai költségvetést.
A költségvetést mindkét amerikai kapitalista nagypárt megszavazta.
768 milliárd dollárról van szó, amely a Progress For The People szervezet közösségi médiában terjedő infografikája szerint a következőkre lenne elég az Egyesült Államokban:
– mindenkire kiterjedő, ingyenes gyermekellátás (150 milliárd dollár)
– 12 hetes családi szabadság vagy táppénz (55 milliárd)
– mindenki számára lakhatás (150 milliárd)
– a betegbiztosított, ingyenes fogorvosi, hallási és látási szakellátás (36 milliárd)
– tandíjmentes egyetemek (80 milliárd)
– állami tulajdonú szélessávú internet (15 milliárd)
– 100%-ig megújuló energiára való átállás 2050-re (270 milliárd).
És ezek nem egyenként, hanem összességében megvalósíthatóak lennének az Egyesült Államok hadikiadásaira szánt pénzekből. A kapitalistáknak azonban mások a prioritásaik.
A brutális költségvetési kiadásokra nem adhat igazolást az amerikai Kína-fóbia, hiszen nem kínai katonák állomásoznak Kubában, hanem amerikaiak Tajvanon, Japánban és Dél-Koreában; pár hete nem kínai atomtengeralattjáró szenvedett balesetet Kalifornia partjainál, hanem amerikai a Dél-kínai-tengeren; nem kínai hadihajók vonulnak fel New York partjainál, hanem NATO tagállamok Kína mellett.
Ugyanezen logika érvényes az orosz határnál és a Fekete-tengeren lefolytatott szárazföldi és tengeri NATO hadgyakorlatokra. Ráadásul nem Kína robbantott ki világszerte súlyos háborúkat és támogat baloldali kormányok elleni felforgató akciókat és puccskísérleteket, hanem az USA.
Szintén súlyos probléma, hogy a felsorolt szociális kiadások nem csak nem valósulhatnak meg, hanem a 768 milliárd dollár felesleges pénzkidobás, ráadásul borzalmas célokat szolgál. Az Egyesült Államok militarizmusa ugyanis egy újabb világháborúval fenyeget, ráadásul más országokat is fegyverkezésre kényszerít, amely miatt megint csak fontos szociális kiadások kerülnek megszorításra. Még súlyosabb, hogy mindez a COVID válság kellős közepén történik, amikor amúgy is rengeteg család futott zátonyra, munkahelyek szűntek meg és milliók haltak meg. A fegyverkezési verseny nem csak az Egyesült Államok által ellenségként kezelt országokat érinti; az USA “szövetségeseit” (inkább vazallusait) – köztük Magyarországot – is, valamint a semleges országokat is a hadi kiadások növelésére kényszeríti.
Szintén súlyos probléma még, hogy az Egyesült Államok mint a COVID által egyik legjobban sújtott ország – önhibájából persze -, nem engedheti meg magának ebben a gazdasági helyzetben, hogy ilyen összegeket adjon ki a hadigépezete fenntartására. A háborús konjunktúrának – mint azt láttuk a történelemben – pedig ára van, amelyet rablóháborúval kell törleszteni, hogy fenntartható legyen.
Ez a 768 milliárd dollár egy befektetés, márpedig az ilyen befektetések csak rablóháborúval profitálnak, ilyen szintű befektetések pedig világháborúval. Az USA által elkezdett hidegháború ehhez már kevés.