1. November 2-án rendben, rendzavarások, provokációk nélkül megtartották a Donyec-medence két népköztársaságában a választásokat. A választópolgárok megválasztották a két új ország államfőjét, illetve a parlamenteket.
Pedig az elhárítás még előző este is 70 százalékos bizonyosságú információkkal rendelkezett arról, hogy a junta másnap megindítja az offenzívát – így hiúsítva meg a választást.
Ám ahogy már a múltkor is szó volt: VALAMI az utolsó pillanatban TÖRTÉNHETETT. A JUNTA VALAKITŐL KAPHATOTT EGY valamilyen – mint mondani szokták – „OLYAN AJÁNLATOT, AMIT EGYSZERŰEN NEM LEHETETT VISSZAUTASÍTANI”. Így, fogcsikorgatva bár, de kénytelen volt tudomásul venni, hogy a Donyec-medencei választásokat megtartották – amivel A LAKOSSÁG SZENTESÍTETTE A DONYEC-MEDENCE DE FACTO KIVÁLÁSÁT – lévén, hogy jogilag teljes értékű államfőt, parlamentet választott. Még ha a határokon túl ezt nem is ismeri el senki – még Oroszország sem –, a két új államnak mára van már de facto szuverenitása, és AZ UKRÁN TÖRVÉNYEK IMMÁR NEM VONATKOZNAK RÁJUK. Így értékelte ezt a lakosság is, ez vezette arra, hogy a helyenként nem is kis kockázatot is vállalva, hosszú, tömött sorokban járuljon a szavazóurnák elé.
A föntebb jelzett „ellenállhatatlan ajánlat” lehetett a gáz árának csökkentéséről nagy hirtelen létrejött alku éppen úgy, mint valami egész más. (Az előbbivel kapcsolatban PUTYIN – a „Valdaj-klub” konferenciáján elmondott beszédében NEM IS TITKOLTA: NYOMÁST GYAKOROLT A GAZPROMRA AZ UKRAJNÁNAK SZÁLLÍTANDÓ GÁZ ÁRÁNAK KÉRDÉSÉBEN.)
Először is tehát megjelent egy furcsa nyilatkozat, aminek lényege: Kijev „MAJD HÁROM-NÉGY ÉV MÚLVA” (?) visszatér a Donyec-medencei „fegyveres rendcsinálás” kérdéséhez. Majd hamarosan egy szakértő nyilatkozott úgy: POROSENKO ALIGHA VEZETI BE TAVASZNÁL HAMARABB A DONYEC-MEDENCÉBEN A HADIÁLLAPOTOT. Porosenko nem akar háborút – mondja a szakértő –, ezért csak akkor fogja bevezetni a hadiállapotot, ha nem marad más választása. Ilyen casus belli lehet, például, a Mariupol körüli harctevékenység kiújulása. (Ezekben a napokban – a harci intenzitás nagyfokú csökkenése közepette – az ARÁNYLAG leghevesebb harctevékenységre éppen Mariupol körül került sor. A néphadsereg közelebb nyomult a városhoz: a hadihírek szerint a népi alakulatok már ellátnak a városig. AHOL NEM LÁTNAK MÁR JELENTŐSEBB UKRÁN KATONAI EGYSÉGEKET. Magyarán: a várost, kis nehézségek, áldozatok árán, el lehetne foglalni.)
Az említett ukrán szakértő szerint SEM OROSZORSZÁG, SEM UKRAJNA NEM KÉSZ A HÁBORÚ TÉLI FOLYTATÁSÁHOZ. Főleg az utóbbi nem.
ÍGY A BÉKÉN HAGYOTT VÁLASZTÁS IS RÉSZÉVÉ VÁLHATOTT ANNAK AZ ALKUNAK, AMI A HÁBORÚSKODÁSNAK TAVASZIG VALÓ ELNAPOLÁSÁRA IRÁNYUL. (Emlékeztetőül: orosz értékelés szerint a télen sok minden történhet – sok olyasmi, aminek eredményeként tavasszal Kijev „érett gyümölcsként” hullik Moszkva ölébe. Egyszersmind Oroszország is összeszedheti magát – míg a Nyugaton kibontakozó válságfolyamatok, egyebek mellett az USA és az Európai Unió közötti ellentétek, kibontakozhatnak, kiéleződhetnek. Még ha ez utóbbiaknak nem sok jelét láthatjuk, legalábbis egyelőre.)
2. A VÁLASZTÁSI RÉSZVÉTEL Donyeckben megközelítette a 80 százalékot, míg Luganszkban 68,7 százalékos volt. Annak dacára, hogy a szavazáson való részvétel nem volt teljesen veszélytelen: bármikor lehetett tartani provokációktól, az ágyúzás kiújulásától. A részvétel még nagyobb lehetett volna, ha a frontvonal közelében lévő települések lakóit nem fenyegette volna közvetlen veszély. Az ilyen települések esetében a választás rendezői megszervezték, hogy a szavazni kívánókat távolabbi, biztonságosabb településekre vitték szavazni. De amint már szó volt: A LAKOSSÁG ÜNNEPÉLYES KOMOLYSÁGGAL VISZONYULT AZ ESEMÉNYHEZ – AZT ÉLETÜKBEN SORSFORDULÓNAK TARTJÁK. Mint sokan elmondták: mindenekelőtt a szabadságra, a békére, a félelem – és fasizmus – nélküli életre szavaztak. (Nem véletlen, hogy a választási estén boldogan mosolygó arcú emberek töltötték meg a főtereket, ahol koncertekkel ünnepelték meg az eseményt.) Újdonság volt még, hogy A VÁLASZTÁSI KORHATÁRT 16 ÉVRE SZÁLLÍTOTTÁK LE.
Mindkét helyen az eddigi miniszterelnök győzött, akik mostantól államfők lesznek: DONYECKBEN ALEKSZANDR ZAHARCSENKO, LUGANSZKBAN pedig IGOR PLOTNYICKIJ. Az előbbi a szavazatok több mint 68, az utóbbi a 63 százalékát kapta. Nemrégiben alapított pártjaik szavazataránya is hasonló volt: Donyeckben az új államfő „Donyecki Köztársaság” Pártja a szavazatok bő kétharmadát, míg a „Békét Luganszkföldnek!” Párt közel 69,5 százalékot kapott. Az új donyecki államfő jóval népszerűbb pártjánál, Luganszk esetében azonban a párt népszerűsége meghaladja a pártelnök-államfőét.
A két, mérsékeltnek tekintett politikus magabiztos győzelmével, vélhetően, nem változik az új országok Moszkvához fűződő eddigi viszonya. EZ IS A KONFLIKTUST TAVASZIG ELNAPOLNI KÍVÁNÓ OROSZ TÖREKVÉSNEK KEDVEZ – MELY TÖREKVÉS, A JELEK SZERINT, EGYELŐRE SIKERREL JÁRT.
A választásra több tucat külföldi megfigyelő érkezett – Oroszország mellett többek között olyan országokból is, melyek kormányai a leginkább ellenségesen viszonyulnak a népi rendszerekhez: USA, Németország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország, vagy a Baltikum országai. (Igaz, ezek a megfigyelők kormányuk álláspontjával szemben kritikus politikusok közül kerültek ki – a francia, például, az Európai Parlament képviselője.)
Magyarországot – mint mindig – most is (csak) a Jobbik képviseli: Gyöngyösi Márton személyében a párt vezető külpolitikai szakértőjével. Az ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat máris bejelentette: mindezeket a politikusokat – még ha a kijevi rezsimmel baráti vizsonyt ápoló országból érkeztek is – persona non gratának fogják tekinteni.
A külföldi megfigyelők értékelése szerint a választások tisztán, átlátható módon, a nemzetközi követelményekkel összhangban – mindenképpen olyan jelentősebb szabálytalanságok nélkül zajlottak le, amelyek érdemi módon befolyásolták volna azok kimenetelét. Láthatóan sokat javult az infrastruktúra: míg májusban még fénymásolták a szavazólapokat, most már rendesen, nyomdákban készített szavazólapokkal lehetett voksolni.
(A magyar fanyalgóknak figyelmébe ajánlom továbbá: noha a nyugati választási szakemberek már évek óta szorgalmazzák, hogy a szavazóurnák falai mindenütt átláthatók legyenek, ezt nálunk még nem sikerült feltalálni. A KÉT „SZAKADÁR”, „TERRORISTA”, stb. állam viszont MÁR ENNEK A KÖVETELMÉNYNEK IS MEG TUDOTT FELELNI: az ottani választók papír kartondobozok helyett átlátszó falú, műanyag urnákba dobhatták szavazataikat.)
Luganszkban a német és az amerikai megfigyelő is kiemelte a lakosság lelkes részvételét, noha – tárta föl az előbbi – a junta már napokkal előbb hozzálátott a lakosság ijesztgetéséhez, és röplapoztak is a választási részvétel ellen. A donyecki megfigyelők azt emelték ki, hogy a háborús helyzet ellenére is a választási bizottságok mindent megtettek annak érdekében, hogy a szavazás rendben, fegyelmezetten, átlátható módon történjen. A kevés kifogás egyik volt, hogy a jelölő szervezetek nem küldtek választási megfigyelőket.
Az orosz külügyminisztérium megismételte: elismerik a donyeckiek szabad véleménynyilvánításának eredményeit – és felszólítottak: fokozni kell azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel tartóssá lehet tenni a központi ukrán hatalom és a Donyec-medence képviselői közötti párbeszédet.
Csikós Sándor