A Kubai Kommunista Párt április 16. és 19. között tartja 7. Kongresszusát, amelynek fő célja számot vetni a 6. Kongresszus által elfogadott Szociális és Gazdasági Politika Irányelvei teljesítése felett. Szintén megvitatják és elfogadják az ország fejlődési stratégiáját és a kubai gazdasági és szociális modell felfogását.
A Kongresszust olyan nemzetközi környezetben tartják, amelyet a világválság és a mélyülő geopolitikai ellentétek jellemeznek. Közben latin-amerikai kontextusban is súlyosbodik az imperialisták és jobboldaliak ellentámadása a demokratikus, forradalmi és szabadság folyamatok ellen a kontinensen és az integrációs törekvések ellen a régióban.
Ezen helyzettel szembesülve a Kubai Forradalom megtartja szilárd és változatlan irányát. 2011 óta a kubai nép elsöprő támogatásával megkezdtük a gazdasági modell frissítését, amelyek célja a virágzó és fenntartható szocializmus felépítése. Ugyanakkor 2014 óta bonyolult folyamat történik az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolat normalizálására, amelynek célja a civilizált együttélés elérése az ország kormányával, megtartva az erőfeszítést, hogy Kuba és Latin-Amerika régiónkat békezónává tegye, ahogy azt 2014 januárjában, Havannában, a CELAC 2. Ülésén kinyilatkoztatták.
A Kubai Kommunista Párt tudatában van a nehézségeknek, amelyek a normalizálódás folyamatával kerültek elő. Tudjuk, hogy a fontosabb amerikai szektorok még mindig azt a célt követik, hogy aláaknázzák a forradalom alapjait és megdöntsék politikai rendszerünket a közeledésük által és közvetlen befolyásukkal. Ebből a szempontból Barack Obama elnök havannai látogatását úgy tekintjük, hogy megerősítette elkötelezettségét, hogy visszafordíthatatlanná teszi ezt az új taktikát Kuba ellen. Az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolat normalizálása új utat indít meg az eszmék csatájában, amelyet a szolidaritás és individualizmus, a megértés és elutasítás, a Monroe-elv és Marti szelleme, a kizsákmányolás és a társadalmi igazság, a neoliberális uralom és a szuverenitás között, a latin-amerikai integrációért viselünk.
A népünk egységének és ellenállásának köszönhetően értünk el ide az imperializmus katonai gazdaságával és kulturális erejével szemben, valamint Fidel és Raúl Castro elvtársak bölcs vezetésével. Ehhez hozzá kell tennünk az alapelveink iránti lojalitást, a külpolitikánk következetességét és a világ nemes ügyei iránti szolidaritásunkat.
Ki kell emelnünk, hogy a kubai nép győzelmei nem választhatók el a különleges nemzetközi szolidaritási mozgalomtól, amely társult velünk ezekben az években a Kubai Ötök szabadon engedéséért vívott harcban; ez olyan szolidaritás, amelyért örökké hálásak leszünk, és amelyet ma sokkal élénkebbnek érzünk, mint valaha.
A kubai nép és szervezett élcsapata folytatja a harcot az amerikai gazdasági és pénzügyi blokád ellen. Nem nyugszunk, amíg nem leng zászlónk az Amerikai Haditengerészet által törvénytelenül megszállt Guantánamo-öböl bázisán. El fogjuk ítélni az intervenciós terveket és a kubai ellenforradalmi csoportok támogatását, csakúgy, mint az amerikai kormány közpénzeiből finanszírozott illegális rádió- és televízió-adásokat, amelyek megsértik szuverenitásunkat.
Fidel Castro, a Kubai Forradalom történelmi vezetőjeként most azt mondta: a mi nemes és elszánt népünk nem adja fel a dicsőségét, a jogait és a javait, amelyet az oktatás, tudomány és kultúra fejlődése által szerzett. Nincs szükségünk – és soha nem is lesz szükségünk – a Birodalom ajándékaira. Elkötelezettek maradunk a béke és a testvériség iránt, és mindig hűek maradunk történelmünkhöz.
A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának Külügyi Kapcsolatok Osztálya
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.