Az Ukrajna elleni orosz invázió megerősítette az orosz kormány és a fegyveres erői vezetésének kriminális barbarizmusát.
Március 8-án Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa közölte, hogy kétmillió ember menekült el Ukrajnából a február 24-ei orosz támadás óta. Ugyanazon a napon az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kórházak, mentők és más egészségügyi intézmények elleni támadásokat jelentett, és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága „apokaliptikusnak” jellemezte Mariupol ukrán város körülményeit. Március 10-án az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala 564 civil áldozatot és közel 1000 sebesültet erősített meg.
Ezen borzalmakhoz hozzájött, hogy a válság megmutatta a fősodrú média rendkívüli hatalmát és befolyását. Különösképp ismét bebizonyosodott, amit Edward Herman és Noam Chomsky 1988-as elemzésükben, az Egyetértés ipara: A tömegmédia politikai gazdaságtana című könyvében közzétettek.
„A propaganda rendszer következetesen úgy mutatja be az ellenséges állam által bántalmazott embereket, mint értékes áldozatokat, míg akiket a saját kormány vagy partnerei támadnak ugyanolyan vagy súlyosabb erővel, azok értéktelenek lesznek,” – írják. „Az értékesség bizonyítéka kiolvasható a figyelem és a felháborodás mértékéből és jellegéből.”
Ezt a keretet követve az orosz támadás alatt álló ukránok – joggal – értékes áldozatnak tekintendők. Például március 11-én a Guardian nem kevesebb mint 13 oldalt szentelt a napi hírrovatában a válságnak az orosz invázió óta (nem számolva a kiterjedt lefedettséget a lap pénzügyi, sport és G2 rovataiban, valamint számos vélemény- és szerkesztői rovatban, amely a témával foglalkozott.)
A Media Lens médiafigyelő szervezet rámutatott, hogy hasonló szintű a lefedettség a BBC News weboldalán, ahol az első 26 cikk február 27-én az Ukrajna elleni orosz támadásról szólt.
Amellett, hogy a Guardian a katonai helyzetre is fókuszált, kiterjedten lefedte a menekültválságot és a civil életet az orosz bombázások alatt, ráfókuszálva a személyes és gyakran szívszaggató történetekre. Erőteljes címlapfotókkal jöttek elő az orosz légitámadásokban megsérült emberekről, és követték a parlamenti vitákat arról, hány ukrán menekültet kellene befogadnia Nagy-Britanniának.
Szintén jelentettek az Oroszországban folyó invázióellenes tüntetésekről, miközben a szerkesztők és újságírók érthető dühöt és felháborodást mutattak az orosz támadás irányában. Szintén írtak olyan lépésekről, hogy a Nemzetközi Igazságügyi Bíróságon és a Nemzetközi Büntető Bíróságon kellene foglalkozni Oroszország ukrajnai akcióival.
Mindezen lefedettség rendkívüli – és nagyon üdvözölt – szolidaritáshoz és támogatáshoz vezetett az ukránok irányában, akik az orosz agresszióval szembesültek. Nagy-Britannia és más országok jelentős mennyiségű fegyvert küldtek az ukrán erőknek, segélyt küldtek a menekülteknek, tüntetések zajlottak szerte az országban és számos vállalat – az állam nyomására – befejezte az üzletelést Oroszországgal vagy Oroszországban.
Bár – ahogy Herman és Chomsky célzott rá -, nem feledkezhetünk meg a média propagandarendszere által értéktelennek tekintett áldozatokról. Ezek inkább nem-fehér emberek a globális Délről, akik a nyugati hadseregek és a vállalati hatalom üzleteinek végén helyezkednek el, akár direkten vagy indirekten a nyugati klienseken keresztül.
Például 2016 óra az ENSZ folyamatosan a „világ legnagyobb humanitárius válságaként” jellemzi a jemeni helyzetet. Az ENSZ szerint 377 ezer embert öltek meg, vagy direkten az erőszak által vagy indirekten az éhezés és járványok által, mióta 2015 márciusában Szaúd-Arábia hadseregének katonai beavatkozása elkezdődött.
2021 márciusában a Save the Children (Mentsük meg a gyermekeket) szervezet becslése szerint az elmúlt három évben négy civil áldozat közül egy gyermek volt. 2019-ben a WHO becslése szerint 24,4 millió jemeni – a teljes lakosság 80%-a – szorult humanitárius segélyekre a túléléshez.
A szaúdi intervenció diplomáciai és katonai támogatásával Nagy-Britannia és az Egyesült Államok jelentősen felelős a jemeni vérontásért. Bár – ahogy Herman és Chomsky analízise előrejelezte -, néhány tiszteletreméltó kivételtől eltekintve a brit média főként figyelmen kívül hagyta a jemeni mészárlást.
Vegyük a Guardiant, amely az általános nézet szerint a legrendszerellenesebb fősodrú újság. Cikkeztek elmélyedően Iona Craig és Bethan McKernan helyszíni tudósításai alapján. Bár, túl gyakran kerülnek túlságosan belülre a Guardian hírei Jemenről.
2021. február 20-án a borzalmas szalagcím, hogy Jemen évtizedek óta a világ legsúlyosabb éhezésének küszöbén áll, a 28. oldalra került, míg a Kolera: Jemen a katasztrófa felé vezető úton a 27. oldalon jelent meg a lap 2020. július 29-ei számában.
Néha a média lézerszerű fókusza az értékes áldozatokra elviselhetetlenül sok is. Például március 10-én a BBC Today Programme 8am híreinek első két szalagcíme az ukrán elnök nyilatkozatáról szólt, hogy orosz támadás ért egy szülészeti kórházat, ami háborús bűncselekmény, és hogy Oroszország erőteljes vákuumbombákat telepít Ukrajnába. Természetesen mind a kettő fontos hír.
Bár, 2019-ben a Yemeni Archive dániai adatbázis projekt, amely a háború emberi jogsértéseit követi, azt állította, hogy a szaúdiak által vezetett koalíció 72 esetben felelős jemeni egészségügyi intézmények elleni támadásokért, miközben az Action on Armed Violence szervezet megerősítette, hogy az Egyesült Államok korábban Afganisztánban és Irakban is ledobott vákuumbombákat – ismertebb nevén termobárikus fegyvereket, amelyek oxigént vonnak el a földfelszínről, hogy még halálosabb robbanást gerjesszenek. Fogadni mernék, hogy sem a szaúdiak, sem az amerikaiak akció nem érték el a BBC News szalagcímeit akkoriban.
Egy következés elől nem lehet menekülni: ha a jemeni háború médialefedettségének szintje és minősége elérte volna az ukrajnaiért, akkor csak néhány napig tartott volna. Nagy-Britanniát arra kényszerítették volna, hogy fejezze be Szaúd-Arábia támogatását. Ez a Jemen elleni szaúdi bombázások végét jelentené, mivel nem lenne meg a kulcsfontosságú brit logisztikai támogatás a légi háború folytatásához, ahogy azt 2019-ben a BAE alkalmazottja kifejtette a Channel 4 Tudósítások című műsorában.
Amennyiben nem világos, nem azt vitatom, hogy a médiának fókuszálnia kellene az Oroszország által Ukrajna ellen elkövetett atrocitásokra. Amellett érvelek, hogy a médiának arra is fókuszálnia kellene, hogyan segítette Nagy-Britannia Szaúd-Arábiát a jemeni atrocitások elkövetésében.
Valójában az a helyzet, hogy a médiának felelőssége van abban, hogy jobban ráfókuszáljon Jemenre, mint Ukrajnára. A jemeni humanitárius válságot Nagy-Britannia tüzelte fel, ami hazája a brit médiának, valamint az újságírók és a hallgatóság óriási többségének. Ez az a hely, ahol befizetjük az adónkat, és ahol a legnagyobb lehetőség van befolyásolni a kormányzati politikát.
És miközben az orosz kormány Ukrajna elleni támadásának megállítása nagyon nehéz feladat, a Jemen elleni szaúdi támadások leállítása ezzel összehasonlítva jóval egyszerűbb: Nagy-Britanniának csak le kell állítania Szaúd-Arábia támogatását.
Szóval igen, természetesen szolidaritást és támogatást kell adnunk az orosz támadás alatt álló ukránoknak. De ugyanakkor ideje jól megérteni, ahogy Herman és Chomsky kifejtette, hogy a konfliktusok médialefedettsége „bizonyíték egy szélsőségesen hatékony propaganda rendszerre.”
írta: Ian Sinclair
forrás: Morning Star