Mint tudjuk, az egyházaknak az isten pénze sem elég.
A keresztények szerint az ima mindig mindenre jó. Halálos betegségekre, szerencsére, gyermekáldásra, a szegénység megszüntetésére, mindenféle földi boldogság elérésére és minden anyagi hívságra. De mikor olyan anyagi dolgokról van szó, mint a pénz, rögtön nem elég az istenhez fohászkodó ima. Akkor gyűjteni kell, leginkább olyan hívószavakkal, mint a szegények, elesettek megsegítése jótékony célból. (A szegények érdekeiért folytatott társadalmi változások megteremtése helyett.)
A Wall Street Journal persze kicsit utánajárt a dolgoknak. Kiderült, hogy a jótékonyságra felajánlott összegek 90%-a (!!!) nem a rászorulóknál landol, hanem az egyház adminisztratív céljaira fordítják.
Évente 55 millió dollárról van szó, amelyet a hívek adtak össze, és amelyet az egyház költségvetésének betömködésére használnak, nem pedig ott, ahol valóban szükség lenne rá, és ahova szánják.
Ferenc pápa kétarcú politikát folytat az ügyben. Novemberben felhatalmazást adott a vatikáni rendőrségnek, hogy korrupció miatt nyomozzanak az egyházi hivatalokban, ugyanakkor engedélyezte, hogy az ilyen adományokból egyházi ingatlanokba fektessenek be.
Különösképp egy londoni ingatlanvásárlás kapcsán történt botrány, amely miatt egyház hivatalnokok lemondásokra is sor került.