Írta: Monika Karbowska
Lengyelország Függetlenségi Pártjának, a Zmianának vezetőjét óvadék ellenében május 16-án csütörtökön három éve tartó önkényes fogva tartása után szabadon bocsátották. Megkönnyebbültünk, ahogy a családja, a barátai és támogatói, illetve pártjának tagjai is, sőt azok a lengyel állampolgárok is, akiket aggaszt, ahogy a lengyel kormány egyre erőteljesebben nyom el minden lengyelt, aki ellenzi, ahogyan a jelenlegi lengyel elit aláveti magát az Egyesült Államoknak és a NATO-nak.
Tény, hogy a lengyel kommunistákat öt éve üldözik és börtönnel fenyegetik a revizionista politika égisze alatt, amely a „harc a totalitarianizmus ellen” jelszavával egyenlőséget von a kommunizmus és a nácizmus között. Mateusz Piskorski és pártja két tüntetést szervezett a lengyelországi amerikai katonai támaszpontok ellen és az ellen, hogy a lengyel külpolitika támogatja az ukrán kormány agresszív fellépését a Donyec-medence és Odessza lakossága ellen.
Az az egyszerű tény, hogy nyilvánosan véleményét hangoztatta a lengyel külpolitika ellen, erőszakos letartóztatást és hároméves igazságtalan – vádemelés és bírósági tárgyalás nélküli – elzárást jelentett Mateusz Piskorskinak. Letartóztatása után két évvel nemzetközi szolidaritás bontakozott ki, és az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága állásfoglalást adott ki, amely egyértelműen önkényes fogva tartásnak nyilvánította Piskorski börtönbe vetését, és felszólította Lengyelországot, hogy engedje szabadon, és fizessen kártérítést az elszenvedett igazságtalanságért, vagy ítélje el!
A lengyel igazságszolgáltatás két hosszú év után megfogalmazott egy elképesztő és ijesztő vádiratot, amelyben Piskorskit kémkedéssel vádolta – Oroszország és Kína javára – azon a címen, hogy „befolyásolni akarja a lengyel közvéleményt”, és „ki akarja élezni a lengyel és ukrán nép közötti ellenségeskedést”, amikor kritizálja a kijevi kormány politikáját. Ezzel megfogalmazták a lengyel kapitalista tekintélyelvű rendszer szerinti kémkedés új meghatározását: az országainkban nem szabad kritizálni a hatalmon lévő elnyomó, imperialista és korrupt oligarchák szélsőséges politikáját, és ezt támogatja az Európai Unió is, amely pedig arról híres, hogy védi a „békét és szabadságot”.
Egy igaztalanul megvádolt ember kiszabadulása mindig győzelem, de Mateusz Piskorski gondjai ezzel sajnos nem értek véget. A pert le fogják folytatni, és a lengyel rezsim mindent meg fog tenni, hogy a kémkedés elleni új értelmezése elfogadott jogi hivatkozássá váljon, ahhoz hasonlóan, ahogy jelenleg Franciaországban „zendülésnek” számít egy tüntetésen való részvétel, és ez ad lehetőséget a rendőrségnek arra, hogy a fegyvertelen lakosság ellen a lehető legerőszakosabb eszközöket is bevesse.
Ebből az ügyből három következtetést vonhatunk le:
- Kizárólag a nemzetközi szolidaritás hatékony, és egyedül a nép képes legyőzni az oligarchákat és a kapitalista kormányokat. Kizárólag a népek közötti szolidaritás lesz képes véget vetni a Macron és rendőrsége által alkalmazott erőszaknak a „sárgamellényesek” lázadása ellen.
- A kommunisták élen járnak, amikor a vélemény, a szólás és a tiltakozás szabadságáért kell szót emelni, még akkor is, amikor politikai véleményünk nem mindenben egyezik az elnyomott állásponttal, mint például ebben az esetben is, hiszen a lengyel Zmiana párt egyes nézeteivel nem mindig értünk egyet. De védjük a meghurcolt embert és a jogait. A kapitalizmus nem egyeztethető össze a szabadsággal. A válságban lévő kapitalizmus mindig be fogja vetni a rendőri elnyomást és a diktatúrát, hogy megvédje rendszerét, amikor a nép fellázad és tiltakozik a kizsákmányolás ellen.
- Össze kell fognunk, és egyesítenünk kell az erőinket, hogy megdöntsük a kapitalizmust és a rendőri diktatúrát. Építsünk ki egy új nemzetközi szolidaritást, amely valódi elvtársiasságra és kölcsönös támogatásra épül. És nyerjük meg a harcot!