Két napja volt gyomorfájdalmam, miután megnéztem a legújabb listát a Kobane védelmében elesett mártírokról, amelyet a YPG (Népi Védelmi Egységek) tett közzé. Az egyiken ott volt Serhildan fotója.
Egy 19 éves nő és YPJ (Női Védelmi Egységek) harcos, akivel összebarátkoztam, megmutattuk a tetoválásainkat, interjút készítettem vele és fotózkodtunk szeptemberben, a városon kívüli keleti fronton. A Rojava védelmében részt vevő fiatal nők példájaként használtam a portréját, és négy ország magazinjaiban publikáltam a fotókat. Aztán tovább mutogattam, amikor a régió társadalompolitikai változásairól és az ISIS (Iszlám Állam) elleni harcról beszéltem, és sokat aggódtam – a frontja az első volt, amelyet visszaszorítottak a városba és véres utcai harcokban vett részt októberben. Aztán egy fél hetet azzal töltöttem, hogy kerestem, mikor visszatértem Kobane-ba december végén, mutatva a fotóját a harcostársaknak és a helyi katonai vezetésnek, amíg nem sikerült őt azonosítani az ISIS ellen harcoló déli front első vonalában. Életben, boldogan és reménnyel csillogó zöld szemekkel.
Január 15-én esett el. A helyi források szerint egy borzasztó összecsapásban halt meg ugyanazon a fronton, a 48-as Körzetben, amelyen az előző napokban visszafoglalták a Mishtenur Dombot a megszállóktól.
Nincs más mód kifejeznem: kisírtam a szemeimet. Nem azokkal a halk könnyekkel, hanem fél órán keresztül könnyeztem tele a padlót, a homlokomat az asztalomra borítva. Olyan volt mintha minden érzés, amelyet elég erősnek gondoltam elfojtani magamban, hirtelen egyszerre kitört volna. Soha nem gondoltam, hogy a január 17-én róla írt posztom jóslattá válik:
A találkozásunk mindkettőnk számára örömmel és szomorú eszméléssel végződött. Ezekben a napokban jelentették, hogy a Cseh Köztársaság 5000 páncélelhárító rakétát küldött a Peshmerga erőknek a KRG/Iraki Kurdisztánba. Szintén kaptak fegyvereket az Egyesült Államoktól és Németországtól, hogy használják fel az ISIS ellen. De Serhildan, aki ugyanazon ellenség ellen harcolt a frontvonalban, még mindig ugyanazt a Kalasnyikovot használta, amelynek szeptemberben egy új hevedert próbált szerezni, mikor először találkoztunk. Ő és Kobane-ban mások nem kapták meg ugyanazt a fegyverellátmányt.
Vajon életben lesz a következő kobanei látogatásom alkalmával?
Serhildan eggyé vált sokakkal, a rengeteg kobanei mártírral, akik a háború poklában védik az emberiesség értékeit és más embereket az ISIS-től – de minden támogatást nélkül, hogy befejezhessék a háborút, vagy kevesebb áldozat legyen. Bebizonyosodott, hogy nem az az újságíró vagyok, aki egyszerűen megfigyel dolgokat, majd odébbáll, így az utolsó napokban csak reszkettem. Most már tudom, hogy sokkal fontosabb, mint bármikor, hogy ezeknek a háborús statisztikáknak arcot és nevet adjak. Ez arra sarkallt, hogy megtudjam a valódi nevét, és ne csak a nom de guerre-t (= háborús becenév), de már csak a halálban.
Úgy hívták Ermin Ebdi. Qeremux faluban született Kobane mellett 1995-ben. Szerette a tetoválásokat, és az volt az álma, hogy tanuljon, nem hogy harcoljon.
– Rojava Oroszlánjai
Forrás: The Lions of Rojava facebook oldal