1. Hétfőn merényletet kíséreltek meg Pável Gubarjov, Donyeck elismert, emblematikus népi vezetője ellen.
Az előzményekhez tartozik: november 2-án a két népköztársaság területén parlamenti és elnökválasztást is tartanak. Donyeckben elsőként Alekszandr Zaharcsenko miniszterelnöknek sikerült összegyűjtenie a szükséges mennyiségű aláírást, és bejelentenie indulási szándékát az államfői posztért. (A jelöltek száma eddig, összesen, hat.)
A hét végén hírek terjedtek el, hogy a szintén indulni kívánó Pavel Gubarjov jelentkezését a központi választási bizottság – formai okokra hivatkozva – elutasította. Nem sokkal később Gubarjov nyilvánosan cáfolta ezt: egyszerűen arról van szó – mondta -, hogy még nem adta be a jelentkezéshez szükséges dokumentumokat. Ezt majd hétfőn megteszi – tette hozzá.
Hétfőn, vidéki útja közben, az országúton váratlanul egy terepjáró vette üldözőbe a politikus szolgálati gépkocsiját. Utasai tüzet nyitottak a gépkocsira. Nem egészen tisztázott körülmények között annak vezetője elvesztette uralmát a jármű fölött, amely az út menti árokba csúszott, és nekicsapódott egy villanyvezeték beton tartópillérének. A gépkocsi utasai közül egyedül Gubarjov sérült meg – ő viszont súlyosan: a rosztovi kórház intenzív osztályán ápolják, koponyaalapi sérüléssel. Ellentmondásos hírek vannak arról, hogy magához tért-e már. (Nem tudni, vidéki útja előtt leadta-e jelentkezési okmányait.)
Október 4-én emlékezett meg Donyeck arról, hogy hat hónapja nyilvánította ki önállóságát Ukrajnától. Az ebből az alkalomból mondott ünnepi beszédében Gubarjov, egyebek mellett, kifejtette: az ő álma – „Nagy-Novorosszija” megteremtése.( Ami, valljuk be, nemigen egyeztethető össze AZOKKAL A ZAVAROS DIPLOMÁCIAI MANŐVEREKKEL, AMELYEK SORÁN MIND KIJEV, MIND MOSZKVA A MOSTANI STATUS QUO BEFAGYASZTÁSÁN DOLGOZIK. A jelek szerint egyetértésben). Gubarjov elszánt híve annak is, hogy a régiót, egyszer s mindenkorra, megszabadítsák az oligarchák uralmától. Aminek érdekében elengedhetetlennek tartja az oligarchák vagyonának államosítását (ami – a tervek szerint – az újonnan felálló népi parlament egyik legfontosabb feladata lesz.)
A merénylettel a junta egy különleges alakulatát gyanúsítják. Fölvetődött azonban, hogy a tetteseket esetleg nem az ellenséges diverzánsok között kell keresni.
2. Hétfőn ellentmondásos jelentések érkeztek Donyeck helyzetéről. A városi tanács nyugalomról, míg a néphadsereg egységei további heves ágyúzásról számoltak be. Az ágyúzás főként a Peszki nevű elővárosból történik, ahol az ellenség jelentős mennyiségben koncentrált tüzérséget. (Peszki egyike azon településeknek, amely. a minap felajánlott területcsere eredményeként átkerülne a népi erők birtokába – a nagyobb településekért cserébe (mint Mariupol, Kramatorszk és Szlavjanszk – mely utóbbi kettővel Donyeck megye gyakorlatilag teljes északi része a kijevi rezsim uralma alá kerülne).
Folynak a heves harcok a repülőtéren is. Délelőtt a néphadsereg próbálkozott egy újabb épület elfoglalásával – sikertelenül. Estefelé a junta tankjai, páncélosai próbáltak meg előrenyomulni, hogy ismét betörjenek a repülőtér területére (kimentve onnan bajtársaikat). A támadást azonban a néphadsereg egységei visszaverték.
Az este VEGYIFEGYVER BEVETÉSÉRE KERÜLT SOR. Az egyik lövés után ködszerű lepel borította be a környéket; a levegőben szálló maró anyagtól a környékbeli lakosok torkában kaparó érzés keletkezett, és könnyeztek is. (Szelényi Zsuzsanna, figyelem: VEGYIFEGYVER BEVETÉSE POLGÁRI LAKOSSÁG ELLEN IS HÁBORÚS BŰNTETT!)
3. A botrányos kijelentéseiről elhíresült, majd posztjáról lemondani kényszerült Valerij Geletej HADÜGYMINISZTER HELYÉBE a parlament – az „államfő” javaslatára – Sztyepan Poltorakot, A NEMZETI GÁRDA EDDIGI PARANCSNOKÁT NEVEZTE KI.
A kegyetlenkedéseiről elhíresült Nemzeti Gárdáról tudni kell, hogy SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYÁNAK MINTEGY 70 SZÁZALÉKA SEMMILYEN LISTÁBAN NEM SZEREPEL. A lényegében megbízhatatlanná vált reguláris hadsereg helyett a JUNTA EGYRE INKÁBB ÉPÍT A NEMZETI GÁRDÁRA, amely az utóbbi időben egy sor, státuszához képest korszerű fegyvert kapott. Poltorak korábban maga is részt vett terrorcselekményben, etnikai tisztogatásokban. És noha a bábelnök békés szándékait hangoztatja (amiben, a jelek szerint, az orosz diplomácián kívül senki sem hisz), a megfigyelők többsége szerint AZ ÚJ HADÜGYMINISZTER A HÁBORÚ FOLYTATÁSÁNAK EMBERE. MELY HÁBORÚ MINDEN BIZONNYAL FOLYTATÓDNI FOG, legkésőbb AZ OKTÓBER 26-I PARLAMENTI VÁLASZTÁS UTÁN.
Mint emlékezetes, a Nemzeti Gárdát a február 22-i puccs győzelme után, alapvetően a Majdan szélsőséges fegyvereseiből hozták létre. (Utóbb már sorozni is kezdtek oda. Érdekes fejleményként, a minap a Gárdának a frontról visszaérkezett, sorozott tagjai Kijevben tüntettek leszerelésük érdekében. Hiába.)
Vajon tisztában vannak-e ezzel azok, akik minden áron (a Donyec-medence népének rovására alkudozván) be akarják fagyasztani (netán véglegessé akarják tenni) a mostani állapotokat, status quo-t? Hogy „ravasz tervüket” az ellenfél kontrázni fogja. HOGY VELÜK SZEMBEN ALÁVALÓ GAZEMBEREK ÁLLNAK, AKIK EDDIG MÉG EGYETLEN ÍGÉRETÜKET, EGYETLEN MEGÁLLAPODÁST SEM TARTOTTAK BE. És lehet utána panaszkodni a másik fél szószegésén – de már késő lesz.
Vajon amikor Harcsenko miniszterelnök úgy rendelkezett, hogy szombattól teljes fegyvernyugvást rendel el – amit követően 5 nappal később MEGKEZDIK A FEGYVERZETEK VISSZAVONÁSÁT A FRONTVONALAKTÓL – tisztában volt-e azzal, hogy lényegében harakirire kényszeríti saját fegyveres erőit, kiszolgáltatja őket annak az ellenségnek, amelynek – megmondták pedig! – eszük ágában sincs viszonozni a gesztust (legföljebb a néphadsereg teljes kapitulációja esetén).
Erről tanúskodnak, a már említetteken kívül, a hétvége fejleményei is. A tüzérségi tűznek a hétvégén 16 ember esett áldozatul, közöttük 6 nő, egy gyerek – másfelől pedig a néphadsereg négy harcosa. Donyeck ágyúzása folytatódott szombat után is – nem kevésbé, mint szombat előtt, amikor „csak” a tűzszünet, illetve a „fegyverszünet” volt érvényben.
Nem győzhetjük eleget hangsúlyozni: a junta nemcsak a lakosság terrorizálása miatt ágyúz, hanem hogy válaszágyúzásra kényszerítse a néphadsereget. Amely időnként csakugyan visszacsap – ám nem egy esetben távolról sem annyira, amivel végleg elhallgattathatnák az ellenséges tüzérséget (KÖTIK EBBEN, UGYANIS A TŰZ- ÉS FEGYVERSZÜNET MELLETT A MINISZTERELNÖK ÚJABB TILALMAI IS (teljes fegyvernyugvás). Aztán ha majd csütörtöktől megkezdik a fegyverzetek visszavonását (amit a junta borítékolhatóan nem fog viszonozni), akkor a tömeggyilkos haramiák előtt megnyílik az út a még erőszakosabb és támadóbb fellépéshez. Aminek az amúgy (állítólag) megkímélni kívánt lakosság issza meg majd, még inkább, a levét.
A junta – egyelőre, konkrétan – nem csinál különösebb ügyet abból, hogy a donyeckiek visszalőnek. ÜGYET AKKOR FOGNAK CSINÁLNI MINDEBBŐL, HA MAJD ÜRÜGYET KERESNEK a „tűzszünet”, „fegyverszünet”, „teljes csend”, stb. FELRÚGÁSÁRA.
Amíg a donyecki vezetés – „felsőbb utasításra” – igyekszik korrektül a gyilkosok kedvében járni, az alatt FOLYTATÓDNAK A NYUGATI FEGYVERSZÁLLÍTÁSOK A REZSIMNEK. Legalábbis egyre kevesebb a jele annak, hogy mindeddig a junta hadserege a harcokban ELVESZTETTE AZ EREDETILEG RENDELKEZÉSÉRE ÁLLÓ HADITECHNIKA 70 SZÁZALÉKÁT. (Például nemrégiben úgy tudtuk, hogy az ukrán légierő – legalábbis momentán hadra fogható része – gyakorlatilag megsemmisült. Az utóbbi időben ismét légitámadásokról érkeznek hírek.)
Ezek a Nyugat által szállított fegyverek, egyelőre a Varsói Szerződés korábbi országaiból érkeznek. (A helyi hírportálok MAGYARORSZÁGOT IS A FEGYVERSZÁLLÍTÓK KÖZÖTT EMLEGETIK.) A már leselejtezett korábbi szovjet haditechnikáról van szó. Orosz források szerint, például, az USA alkut ajánlott a horvátoknak: annak fejében, hogy kiszuperált, szovjet eredetű gépeiket átadják az ukránoknak, cserében az USA ellátja őket immár korszerűbb, amerikai gépekkel.
EZEK AZ ÜGYLETEK NEM ÁLLAMI SZINTEN, HANEM MAGÁNCÉGEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ZAJLANAK. (Emlékezzünk csak a magyar T-72-eseket felvásárló cseh magáncég esetére!) Az érintett államok, természetesen mossák (mert, sajnos, konkrét bizonyítékok hiányában moshatják!) kezeiket. Ám attól a fegyverek még érkeznek. A harci övezetekben már fel is tűntek a T-72-esek. (És ember legyen a talpán, aki be tudná bizonyítani róluk: ezek azok a tankok, amelyeket a szemtanúk a nyíregyházai pályaudvaron láttak. T-72-esei, végülis, másoknak is voltak, nemcsak nekünk. A magánkereskedelem pedig, ugyebár, szent és sérthetetlen. Azokat az eseteket kivéve, amikor mégsem az.)
MINDEZT MOSZKVÁBAN IS TUDJÁK (hallhattuk is a botrányt). Mégis, A DONYECKIEKET ARRA SZORÍTJÁK, HOGY ÖNGYILKOS ÖNKORLÁTOZÁSOKAT VÁLLALJANAK FEL! PONT A HADJÁRAT LEGKRITIKUSABB PILLANATAIBAN, amikor minden eldőlhet. Többek között az új államok életének és halálának kérdése is!
Hogy mi a valóságos jövője a főként Moszkva által erőltetett „fegyvernyugvásnak” mutatja az is: a közelmúltban (ismét) Kijevbe látogató Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes és a bábelnök közötti megbeszélésekről kiadott kommüniké szerint: „a békés rendezés folytatásának kulcsfontosságú eleme az ellenőrzés teljes helyreállítása az orosz-ukrán határ fölött.” Minthogy ez a határ, szinte teljes hosszában, ma már a népi erők kezén van, ebből nem nehéz következtetni: AMERIKA ÚJABB TÁMADÓ HADMŰVELETRE SARKALLJA KIJEVI BÁBJAIT A HATÁR FÖLÖTTI ELLENŐRZÉS HELYREÁLLÍTÁSÁNAK ÉRDEKÉBEN. Ez pedig csak egy újabb – győztes – hadművelet eredményeként lehetséges. (Hacsak az az utasítás nem érkezik Moszkvából Donyeckbe, hogy adják vissza a határt is a juntának. Ehhez kedvező feltételt biztosít az orosz erők, immár harmadik, visszavonása az ukrán határ mellől – amiről a múltkor már szó volt.)
4. A TÖMEGSÍROK kérdésében megjött a Nyugat elutasítása. Bár nemrégiben még az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának illetékese is megígérte, hogy az ügyet feltétlenül megemlítik az ukrajnai emberi jogi helyzetről eredetileg október 3-án közzéteendő (majd pár napos késéssel közzé is tett) hatodik jelentésükben – ERRE MÉGSEM KERÜLT SOR.
A tömegsírokat szeptember utolsó harmadában (23-án) tárták fel. A jelentés által tárgyalt időszak viszont az augusztus 18. és szeptember 16. közötti időszakot ölelte fel. Ha az ENSZ illetékesei arra hivatkoztak volna, hogy a feltárt tömegsírok ügye már kívül esett a tárgyalt időszakon, még valamennyire el is lehetett volna fogadni. (Ámbár egy ilyen horderejű ügy esetében megérdemelt lett volna a kiemelt figyelem és elbánás – többek között az időbeni korlát figyelmen kívül hagyása is.)
Az ENSZ illetékese azonban nem erről beszélt. Hanem arról, hogy, úgymond, NEM VOLT BIZTOSÍTVA, HOGY BIZTONSÁGGAL ELJUTHASSANAK A HELYSZÍNRE. Pedig a néphadsereg az érintett területnek még a környékéről is elűzte a junta erőit, így NYUGODTAN VIZSGÁLÓDHATOTT (VOLNA) AZ, AKI VIZSGÁLÓDNI AKART. Vagy ahogy boldogult édesapám mondta: nem akarásnak nyögés a vége.
És hát, úgy látszik, nem akarták. (Ha már az illetékesek határozott ígéretének dacára mintegy 400 ember legyilkolásának ügye még sem bírt bekerülni abba a jelentésbe.) Hát igen – mert hogyan is nézett volna ki, hogy a kelet-európai demokrácia eme legújabb diadalmában megkínoznak – nők esetében még meg is erőszakolnak – embereket, majd hátrakötözött kézzel egy gödörben tarkón lövik, és elkaparják őket, mint a kutyát. Mert mit is szólt volna a nyugati közvélemény, ha kiderül: mintademokráciáik szuperdemokratikus kormányai fasiszta fenevadakat takargatnak, tömnek pénzzel és fegyverekkel (a saját népük elleni fegyverekkel népirtó harcban).
5. Hackerek a közelmúltban megszerezték Igor Zorin, az ukrán szárazföldi csapatok légvédelme parancsnokának egy szigorúan titkos feljegyzését. Ebben a főtiszt védelmébe próbálja venni a lelőtt maláj utasszállító ügyében IMMÁR KÉT HÓNAPJA VÁD ALATT ÁLLÓ BEOSZTOTTAIT. A parancsnok említést tett a gép lelövésének körülményeiről is. A jelentésből kiderül: a parancsnok IMMÁR KÉT HÓNAPJA TUDTA, MIVEL VÁDOLJÁK ALÁRENDELTJEIT.
A nyilvánosságra hozott jelentés így két dologról árulkodik: 1. Az utasszállítót “Buk” légvédelmi rakétával lőtték le, DE OLYANNAL, AMIT AZ OROSZ LÉGIERŐKNÉL MÁR A 90-ES ÉVEKBEN KIVONTAK A FORGALOMBÓL – ám az MINDMÁIG RENDSZERESÍTVE VAN AZ UKRÁN LÉGIERŐKNÉL (lévén, hogy a 80-as években kerültek oda az akkori Szovjet-Ukrajna területén lévő kijevi, ogyesszai és Kárpát-melléki katonai körzetbe); 2. VALAKIK MÁR LEGALÁBB KÉT HÓNAPJA, FOLYAMATOSAN TÁJÉKOZTATJÁK AZ UKRÁN HADSEREGET A GÉP LELÖVÉSÉRŐL KÉSZÜLŐBEN LÉVŐ JELENTÉS ÚJABB ÉS ÚJABB RÉSZLETEIRŐL.
Miközben nem csak a világközvélemény, de még az illetékes nemzetközi szervezetek előtt is, továbbra is, és folyamatosan titkolják a tényeket.
Nem árt emlékezni: ha ezt a provokációt sikerül elsütni – ezzel nemcsak a népfelkelőket lehetett volna terroristáknak megbélyegezni (jogi szempontból is), de OROSZORSZÁGOT IS A TERRORIZMUST TÁMOGATÓ, AMÚGY PEDIG HADVISELŐ FÉLNEK LEHETETT VOLNA NYILVÁNÍTANI. A HÁBORÚS BŰNTETTET ELKÖVETŐ TERRORISTÁKKAL SZEMBEN PEDIG „a nemzetközi közösségnek” (értsd: az Egyesült Államoknak és európai csatlósaiknak – NATO, Európai Unió) nemcsak joguk, de az ENSZ ALAPOKMÁNYÁBÓL EREDŐ KÖTELESSÉGÜK LETT VOLNA A FEGYVERES BEAVATKOZÁS.
Minthogy ezzel felsültek – és pontosan a juntát, élén a bábelnökkel, lehetett volna a vádlottak padjára ültetni (Szelényi Zsuzsanna, figyelem: HÁBORÚS BŰNTETT ELKÖVETÉSÉNEK VÁDJÁVAL) –, kellett jönnie az új variációnak: kétszáz német katona Ukrajnába vezénylésének. Hogy, úgymond, őrizzék és védjék az EBESZ missziójának biztonságát.
Csikós Sándor