A Nirvana zenekar In Utero albumának 20 éves újrakiadásának egyik extrája volt az MTV Live and Loud (Élő és hangos) elnevezésű koncertje, amelyet a zenecsatorna időközönként rendre lead, de hivatalosan még sehol nem jelent meg így egészében.
A zenecsatornát közben a youtube radikális változásokra kényszerítette: konkrétan zene és videóklippek már nincsenek, csak saját gyártású műsorok, amelyek egytől egyik mind az amerikai primitív szellemi agymosást képviselő, tiniknek szóló förmedvények. Kurt Cobain, a Nirvana énekese már a 90-es években is epét hányt a zeneipartól (sokszor szó szerint), azonban félelmetes lenne elképzelni, hogy a mai világunkban milyen éles kritikával illetné ezt a keményen rendszerkritikus zenész. Sajnos Kurt Cobain pár hónappal a Live and Loud koncert felvétele után önkezével vetett véget életének. Talán ez is hozzájárult a felvétel népszerűségéhez.
A Live and Loud koncertet 1993. december 13-án rögzítették Seattle-ben, a Pier 48 elnevezésű kikötő mellett. A fagy ellenére rengeteg rajongó már korán a helyszínre érkezett, hogy láthassák az egyik utolsó Nirvana koncertet (ezután már csak egy rövid, félbehagyott európai turné maradt, kb. 10-15 állomással). A kifejezetten MTV felvételre szánt koncert gerincét az In Utero lemezbemutató turné számai képezték. A turné arról is nevezetes, hogy minden este szinte ugyanazt a számlistát játszották, 1-2 apró változtatástól eltekintve, a Live and Loud valamivel több változtatást tartalmazott, de itt is a szokásos Radio Friendly Unit Shifterrel kezdtek, amely neve ellenére nem egy rádióbarát szám. A zenekar élőben is nagyon jól megoldotta azokat a komplex, túleffektezett gitárgerjedéseket, amellyel a dal kezdődik és végződik. Ezt követik sorban a legkomolyabb slágerek és az akkor viszonylag még újnak számító In Utero dalok, melynek zömét a koncerten lejátszották. Persze nem maradtak el a korábbi albumok legjobb dalai sem, azonban már az alap Nirvana rajongóknak is feltűnhet, hogy a Smells Like Teen Spirit lemaradt. Ez volt ugyanis az a csúcssláger, amely a zenekart az underground művészekből világhírű, sőt milliomos sztárokká avanzsálta. Kurt Cobain azonban sosem szerette ezt a dalt, mivel rengeteg ember csak emiatt szerette a zenekarát, holott ennél jóval értékesebb, kevésbé slágeresebb darabokat is letett az asztalra. Pedig látszólag a Teen Spirit sem tinisláger: kemény, berobbanó gitárok, kiabálás, rendszer- és társadalomkritikus dalszöveg, tehát teljesen ellentéte annak, amit a lány- és fiúbandák gagyija képvisel. Bár Kurt is tisztában lehetett vele, hogy nem egyslágeres banda, hiszen már csak a Nevermind lemezről négy videóklippet forgattak, és az In Utero-ról is minimum négy volt tervben, amelyből az énekes öngyilkossága miatt csak egy (Heart-shaped Box) készülhetett fel.
A Nirvana rendkívül értékes lemezeket tett le az asztalra, amelyek akkor úttörőnek számítottak. Azonban a stúdiózenész szerep elenyésző volt az élő teljesítményükhöz képest. A Nirvana ugyanis egyértelműen koncertzenekar volt. Élőben adták át az energiát, élőben voltak igazán hangosak, élőben jött át az a szenvedély, amelyet a zenekar képvisel. És ott volt persze a katartikus élmény, amely a koncert végi rombolásban teljesedett ki, amikor a zenekar összetörte gitárjait, a dobokat és a hangfalakat. Már a korai korszakban vették fel ezt a jó szokást, amikor még alig volt pénzük estéről estére új hangszereket vásárolni. Az őszinteség és a maximális érzelmi kifejezés azonban legitimálta a húrok leszaggatását és a hangszertörést.
A Live and Loud koncert végén sem maradt el ez a rituálé, amikor is belekezdtek az egyik legelvontabb dalukba, amely a Nevermind lemezre is csak titkos számként került fel (az utolsó szám utáni hosszú csönd után szólal meg az Endless Nameless). A zenekar – végignézve a Live and Loud koncertet – nem hagyta el a csúcsot – bár a felszín alatt már komolyan megmutatkoztak Kurt Cobain komoly drog- és magánéleti problémáinak jelei. A zenekar azonban nem veszített a profizmusából, ez a sötét és mély érzelmi töltet pedig épphogy rendkívüli pluszt adott ahhoz a szenvedéshez, amelyet a Nirvana a zenéjén keresztül közvetített. Nem azért, hogy lehúzzon másokat, hanem hogy elvezessék a hallgatót abba az emocionális világba, amelyet jobb, ha nem járunk meg. És ha már visszatértünk a Nirvana után a valóságba, már máshogy értékeljünk azt, amink van, és azt is, amink nincs. A Live and Loud koncert méltó párja az In Utero-nak, amely kiváló túravezető. Ám amíg az In Utero csak egy hanganyag, és engedi a fejünkben lévő képeket szárnyalni, addig a koncertvideó ezt némileg kizárja. Érdemes ezért pusztán a koncert hangját önmagában is meghallgatni. Különösképp, hogy sok dal van rajta, amely inkább az In Utero hangulathoz illene, mint a Nevermindhoz, rögtön az elején előbújó Drain You, a misztikus kiállásával és a gerjedéseivel. A koncert dalai nagyon jól lettek összeválogatva, ám természetesen mindig vannak komoly hiányosságok, amelyeket nem illett volna kihagyni. A Negative Creep, a Paper Cuts és az Aneurysm ugyanis rendkívül ide való lett volna. Így is szűkre volt szabva a Nirvana mozgástere. A teljes koncertet ugyanis nem adta le az MTV, egészében csak most lett elérhető.
A DVD nem csak a 20 éves In Utero újrakiadás extrája, hanem önmagában is megvásárolható. Az önálló DVD „szövegkönyve” azonban botrányos, csupán két oldal. Ha az ember már kicsenget súlyos ezreket egy DVD-ért, akkor elvárható lenne valami, amit kézbe lehet fogni és átforgatni, nem csak elolvasni a számcímeket, megnézni egy két kis fotót, meg elolvasni a DVD producereinek listáját.
A DVD extrái közt azonban vannak érdekességek. A koncert előtti hangpróbák nem nyújtanak sok pluszt, itt a zenekar nem is mozog, és Kurt sem törődik a dalszöveggel, néha csak hümmög, tényleg csak a hangzás beállítására mennek rá, nem sok értelme volt feltenni a korongra. Ami igazán fontos, az az utolsó, müncheni Nirvana koncertről származó néhány amatőr felvétel megosztása, amely a vártnál és a szokásosnál jobban hangzik – feltehetőleg tehetséges hangmérnökök ráálltak a kiadás előtt, hogy legalább ne dobozhangzása legyen. Aztán van persze néhány stúdiófellépés is, különböző tévéműsorokban. Érdekesség ezek közül is a Drain You egyik franciaországi előadása, amely során Kurt Cobain gitártechnikája a szám közben bedöglött, ezért azt a dal felénél össze is törte, majd pusztán csak énekelve folytatta a dalt. Szerencsére a Nirvana-nak ekkor már két gitárosa volt, és a másik kolléga, Pat Smear pótolta a kiesett hangszert.
Összességében: a legjobb Nirvana koncertet tarthatjuk a kezeink között, bár sokak számára az Unplugged akusztikus koncert jelenti a csúcsot. Az is nagyon értékes fellépés, de ott egész másmilyen hangulatot teremtenek, mint a torzított gitáros, hangos koncerten.