Filmajánló: A Wall Street farkasa

A Wall Street működésével – általában mocskos működésével, mi mással – már több film is foglalkozott; legismertebb a baloldali, szocialista rendező, Oliver Stone két filmje a Tőzsdecápák 1 és 2.

Stone az első Tőzsdecápákban még nem tesz konkrét politikai kinyilatkoztatásokat, csupán bemutatja a kapitalizmus egyik fellegvárának, a tőzsdepiacnak mocskos működését, amely nem szenzációhajhászás, hanem maga a kőkemény valóság. Sőt, érezni a levegőben, hogy a rendszer működése ennél még sokkal mocskosabb is lehet. A második rész egyik felejthetetlen jelenetében Michael Douglas karaktere már előadást tart az elmúlt években a világot sújtó gazdasági világválságról, és közérthető nyelven magyarázza el annak lényegét. Ez már sokkal direktebb politikai kinyilatkoztatás a kapitalizmus és annak működésképtelensége és vergődése ellen.

A Wall Street farkasa is azon a nyomon halad, hogy bemutassa egy bróker-bűnöző életét, aki a gusztustalan üzelmei révén elég hamar felküzdi magát a csúcsra. Ráadásul ez a fajta bűnöző a legrosszabb fajta, csak a pénz számít neki, és ezt nyíltan ki is nyilatkoztatja, sőt azt is, hogy ezért a célért embereken képes átgázolni, és becsapni őket. Mi több, antihősünk nem a milliomosokat, hanem a kisembereket szedi rá, hogy értéktelen részvényeket vegyenek, amelyből óriási jutalékokat lenyúlva keres óriási összegeket – és jól csinálja, nagyon jól.

A karakter bár antihős, emiatt a profizmus, céltudatosság miatt válik „szerethetővé”, még annak ellenére, hogy a nyugati hedonizmusba öli magát: prostituáltak és kábítószerek tömegét fogyasztja. A film tulajdonképpen erősen hajaz egy amerikai, józan tudatállapotot szétcsapós tinimozira, csak persze nagyban, kokainnal, milliós kiadásokkal. Ahogy a kritika fogalmazott, ez lényegében a Project X, csak a pénzügyi világban, a milliárdosok világában. Amíg a Project X is tulajdonképpen egy történet nélküli zsánerfilm volt (a diákok szerveztek egy óriási, mindent elsöprő házibulit, amely letarolta a környéket), addig a Wall Street farkasa is egy zsánerfilm, amelyben a milliárdosok duhajkodnak. Lényegében a három óra alatt itt sem történik semmi. Legalábbis a történet nagyon háttérbe van tolva. Van néhány történetszál: a fő”hős” kapcsolata a topmodell feleségével, az FBI ügynök nyomozása, aki elszántan próbálja lebuktatni a farkast, és persze a svájci pénzcsempészet és pénzmosás szála. A film néhol erősen hasonlít egy videóklippre, és ezt a rendező nem is rejti véka alá, hiszen nagyon jó zenéket vágnak be bizonyos jelenetek aláfestésére, amelyek rendkívül jól működnek. A Mrs. Robinson a letartóztatási hullám jelenetsor alatt kifejezetten nagyon üt.

Martin Scorsese ismét remek filmet rendezett, bár nagyon keveset élt olyan képi eszközökkel, amellyel rendkívül jól megspékelhette volna filmjét, hamár zsánerfilmről van szó. Sehol egy kábítószeres vizuális effekt, érdekes képi beállítások – leszámítva egy két másodperces hanyatt esést, amikor DiCaprio kifekszik a tablettáktól. A film persze így indokolatlanul hosszú, és elég sokat lehetett volna belőle kivágni. A hossza annyival magyarázható, hogy így tulajdonképpen a néző maga is kezdi unni a drogozást, piázást és már a meztelen nők látványát is – érzékeltetve a főszereplő érzelmi világának egyre fásulását és üresedését.

A színészi játékok kiválóak minden szinten. Szerepében mindenki hiteles, még Jonah Hill is, akit eddig komikus szerepből ismertünk meg. Ő kiválóan hozza a karakterfejlődést, mert egyszerű suttyóból válik öltönyös milliárdossá. Mind a főszereplő Leonardo DiCaprio és Jonah Hill is Oscar-díj jelölést kapott, egyikük sem nyert, pedig Hill megérdemelte volna.

Aki kíváncsi rá, mi lehet az utóbbi idők brókerbotrányainak háttere, érdekli a brókervilág mocskosságainak működése, hogy mik azok a strómanok, hogy kell pénzt csempészni, vagy Svájcban tisztára mosni, az nézze meg a filmet. A pénzügyi világ ugyanis ilyen szemét módon működik, és ezért van, hogy az elit gazdasági körök ilyen óriási vagyonokat halmoznak fel, miközben szegények milliárdjai nyomorognak. Kapitalizmus….

Érdekességek:

A színészek a kokainszippantós jelenetekben zúzott B-vitamint szívtak fel.

A film nagy részét a színészek improvizálták.

DiCaprio és Joanna Lumley csókjelenete előtt a férfi olyan ideges volt, hogy 27-szer kellett megismételni.

Az egyik jelenetben Steven Spielberg is beszállt a rendezésben, amikor meglátogatta az egyik forgatási napot.

A „fuck” káromkodás 569 alkalommal hangzik el a filmben.

A film első vágása négy órás volt.

A szexuális tartalom miatt öt országban tiltották be.

A sárga Jaguár rendszáma (RFK 575) eddig három filmben tűnt már fel: Utánunk a tűzözön, Végső Állomás és a Zoolander.

Martin Scorsese is szerepel a filmben, ő az egyik ügyfél hangja, akivel telefonon beszélnek.

Jonah Hillt az egyik verekedési jelenetben sikerült úgy megütni, hogy a fogprotézise eltört.

Vélemény, hozzászólás?