Az előző Star Wars filmet elég sok kritika érte abból a szempontból, hogy a története kísértetiesen hasonlít az 1977-es Az új reményre.
A kritika persze jogos, hiszen a párhuzamok szerfelett szembetűnőek. Persze az is igaz, hogy számos hasonló hőstörténet is lényegében ugyanezen cselekménysorozatok kaptafáján alapul. És persze a történeti hasonlóságon túl a film lényegében hibátlan és rendkívül szórakoztató alkotás.
A legújabb, 8. résznek tehát az lett volna a feladata, hogy ezt a csorbát kiköszörülje és eloszlassa azokat a félelmeket, hogy most egy Birodalom visszavág remake-et fogunk kapni. Aztán megjelent a magyar „sajtó” „krémje” és mind megírta, hogy ez nem hasonlít a Birodalom visszavágra, pedig NAGYON IS DE! Hogy mit kaptak ezek a „kritikusok” cserébe, hogy már az első bekezdésben a pofánkba hazudjanak, azt mindenki piszkos fantáziájára bízzuk.
De hogy milyen is valójában Az utolsó jedik? Hááát! Többet vártunk! Vagy inkább kevesebbet, ami több. Mert ez a film nagyon sokat akar egyszerre markolni, és hiába két és fél órás, nem sikerül! Ez egyszerre egy háborús történet, egy kalandsztori, egy gyermekmese, egy paródia, egy vígjáték, egy James Bond kémtörténet, egy Marvel szuperhőssztori, egy szamurájfilm és egy mély lélektani dráma. Az egész annyira eklektikus és kaotikus, hogy csak a fejünket kapkodjuk. Ez a film lényegében egy terülj-terülj asztalkám, amin rengeteg finom falat van, de egyikből sem ehetünk annyit, hogy teljességgel élvezhető legyen. Még akkor sem, ha két és fél órát kapunk ennél az asztalnál, mert valahogy az egész nem áll össze egyetlen egésszé.
A Zsivány Egyes és a többi Star Wars film is pont azért volt erős, mert ennyire nem akartak szétszakadni a stílusokban. De ha egyszerre sokat is akartak markolni, azt meg tudták dramaturgiailag oldani. Csak gondoljunk a Zsivány Egyes utolsó egy órás csatájára, amely több fronton zajlott, az űrben, a szárazföldön és a birodalmi támaszpont archívumában, és mégis jól működött párhuzamosan a feszültségkeltés, a dinamika, majd a katarzis.
Az utolsó jediben ez sajnos nem működik.
Ráadásul a sztori is gyermeteg és hemzseg a logikai bakiktól és a történet szempontjából feleslegessé váló mellékszálaktól. Az pedig nem meglepő drámai fordulat, amikor egy szituációnak kétféle kimenete lehetséges, és mindkettővel pontosan tisztában vagyunk. Az alapsztori elmegy a Lázadók animációs széria egyik részének, de Episode VIII-nak nem éppen.
Aztán itt van a zene, ami John Williamstől elvárhatóan ugyan zseniális, de igazából ugyanezeket a dallamokat hallgatjuk már 40 éve (!!!!). Az előzménytrilógia is visszanyúlt persze a régi témákhoz – és ez így tökéletes (!) – de azokban a filmekben mindig volt egy (vagy több) újabb jellegzetes zenei motívum, amely végigkísérte a filmeket. Az ébredő erőben Rey témája volt ez a motívum, illetve kis szerepet kapott még Kylo zenéje, de Az utolsó jedi lényegében csak a régi filmek témáit használja újra és újra. Csodálatos volt persze, ahogy 1977-ben Luke nézte a lemenő kettős napot (Binary Sunset), és ezt a témát ellőtték A sithek bosszújában, Az ébredő erőben és most Az utolsó jedikben ismét (ráadásul legalább kétszer!!!!!!!). És ha már Birodalom visszavág: John Williams több zenei témát is lenyúlt saját magától abból a filmből. Ez önmagában nem baj, csak hiányoljuk az újabb “slágereket”!
És eddig tartott a hibák sorolása, úgyhogy NE keseredjen el senki! Ez attól még egy jó film, csak éppen többet vártunk, pláne a kritikusok által is méltatott Zsivány Egyes spinoff után.
A látványorgia tökéletes, a 3D-t sokkal jobban kihasználták, mint az eddigi alkotásokban bármikor. A fénykard-párbajok, az akciójelenetek és az űrcsaták kiválóan megkomponáltak, nem csak eszetlen robbantgatások tucatjával próbálják ébren tartani a közönséget. A memóbogyók (a régi rajongók emlékei által érzelmi töltetet kicsikarni vágyó, visszautaló betétek) is persze ott vannak, bár nem olyan mértékben mint Az ébredő erőben és a Zsiványban. Persze az egyik ilyen tényleg övön aluli, ahogy maga Luke is megjegyzi.
És persze külön köszönet az alkotóknak, hogy a filmbe betettek egy szokásos bölcsességet is. Az előzménytrilógia lényegében a hatalmi konspirációkkal átszőtt diktatúra felemelkedését mutatta be. Hogy hogyan válik egy demokratikus rendszer önkényuralmivá, amelyet ma is saját bőrünkön tapasztalunk a jelenleg épülő hazai rendszerben. Az ébredő erőben lényegében már egyenlőségjelet húztak az Első Rend és a fasizmus közé. A Zsivány Egyes megmutatta, hogy a lázadás sem mindig tiszta, de azt is, hogy egy kis csapat gerilla milyen sikerrel veheti fel a versenyt az elnyomók ellen, ha épp jó helyen támad. Az utolsó jedik pedig bizonyos pontokon egy véresen komoly kapitalizmuskritika, és remélhetőleg ezt a szálat továbbviszik a 9. epizódban is. És most kapaszkodjon meg mindenki: ez a film egyben elég határozott valláskritika is!!!!
Úgyhogy az erkölcsi mondanivalóért abszolút piros pont jár az alkotóknak. Szinte érthetetlen, hogy a Disney (egy rasszizmussal és antiszemitizmussal vádolt filmes nevét viselő kapitalista cég) hogyan engedte ki ezeket a jelenetsorokat a kezei közül.
És amiért még nagyon jár a piros pont, az a film drámaisága. Még talán sosem volt ennyire mély lélektani bemutatása a karaktereknek, beleértve Rey-t, Kylo-t és Luke-ot.
Külön kiemelendők a színészi játékok, hiszen a fiatal karakterek sokat fejlődtek, és ez alól maga Mark Hamill sem kivétel! A színész lényegében eltűnt az eredeti trilógia után, vagy csak B-filmes szerepeket kapott, ellentétben Harrison Forddal, aki sorra zsebelte be az elismeréseket és Hollywood élmezőnyében tartják számon. Sajnálatos módon Han Solo halála miatt a két színész a mostani filmekben nem kapott közös jelenetet, de bízton mondhatjuk, hogy ebben az esetben sanszos, hogy Mark Hamill lejátszotta volna a vászonról Fordot. Ebben annak is szerepe lehet, hogy Fordra Az ébredő erőben nem osztottak mély dramatikus szerepet, sőt, inkább mellékszereplő volt, Hamill-nek viszont egy önmagával, a világgal, a „vallásával”, valamint az új és a régi tanítványával állandóan vívódó főszerep jutott.
Összességében: …. ha néha becsukjuk a szemünket és jedi elmetrükkel néhány dolgot kitörlünk a memóriánkból, akkor nagyon jó kis film. Amúgy meg csak jó. De zseniálisat vártunk.