Ha baloldali vagy, de még nem láttad ezt a filmet, első dolgod legyen!
Dalton Trumbo korának egyik leghíresebb és legsikeresebb hollywoodi forgatókönyvírója volt. Nem mellesleg fegyverrel harcolt a fasizmus ellen a második világháborúban, és szociális érzékenysége egyenesen az Amerikai Kommunista Pártba vezette.
Az 50-es évek USA-jában tapasztalható, kommunisták elleni hisztériakeltés azonban őt és sok társát is elérte. A rezsim zaklatta, bizottságok elé citálta, majd feketelistára került. Azonban élni és alkotni kell, és innen kezdődik az érdekes történet. A rezsim ellenében a rezsim falai között alkotni… titokban és álnéven, és ezzel kijátszani a rendszert és odacsapni neki.
És hogy mi lehet annyira érdekes, feszült és figyelemfelkeltő abban, hogy egy különc kommunista forgatókönyvíró ül az írógép előtt és pötyög??? Mi sem tudjuk tisztán, de baromi jó lett.
A Trumbo mint filmalkotás minden tekintetében zseniális, kezdve a színészektől, a forgatókönyvön és a dramaturgián, a fényképezésen, a drámai hatásokon át a rendezésig.
Lényegében B-kategóriás amerikai sorozatszínészek brillíroznak zseniális alakításokkal a filmvásznon, még a legkisebb szerepekben is. Talán csak John Goodman neve ugrik be elsőre a gyakorlott filmnézőknek is, a többieknél csak az az érzésünk, hogy mintha már láttuk volna őket valahol.
Külön érdekesség, hogy a filmben színészek játszanak színészeket, így John Wayne és Kirk Douglas is megelevenedik (utóbbi még ma is él, és jó tanácsokkal látta el az őt megformáló színészt).
A film igazi értéke a mondanivalója az erkölcsi tartásról, és arról, mennyi ostobaságot bele lehet beszélni egy társadalom fejébe, különösképp, ha kommunistákról van szó.
Szintén üdítő megismerni, hogy a fiatal Kirk Douglas milyen tökös balos fickó volt, John Wayne meg mekkora nacionalista képmutató.
A film betekintést enged ezen rendkívüli ember fontos életszakaszába, amelyen keresztül akár a mi rendszerünket és az ellenük harcoló komcsijainkat is könnyebben megérthetjük.