József Attila költőzseni Várakozás című verse sokféleképpen értelmezhető, éppen ki mit lát bele. Pont ezért maradandó érték.
Első olvasatra nehéz eldönteni, hogy a magyarság történelméről, szerelemről, öregedésről vagy éppenséggel csak tényleg egy várról szól minden metafórikus áthallás nélkül. Vagy akár Orbán Viktor Várba költözéséről, ha éppen mai szemmel olvassuk és a költő akkori negatív-melankólikus érzéseit ezzel párhuzamba hozzuk és ráhúzzuk.
VÁRAKOZÁS
Alszik a vár, elhagyatott. Kong a terem, fojt a magány.
Porbelepett ó-aranyos oszlopi közt lóg a falán
Sok fekete, ódon, öreg hősi vezér, ősi alak
Képe s a vár elhagyatott. Állnak az ősz, néma falak.
Kincs, arany és drága ezüst. Szellemeké mind e halom
(Szívem e vár.) s alvad a bor, ízzik a Vágy ravatalon.
Mennyezetes, szép nyoszolya, rajt’ a selyem csókra terül.
Őrzi merev isteni nő, friss mosolya is merevül.
Nesztelenűl dús, puha, lágy szőnyegek is fekszenek ott,
Mint a mezőn elfeledett, hóbefedett, árva halott.
Udvaron egy mélyvizü kút, rátüz a Nap, habja vakít
S alszik a vár, elhagyatott, mint a halott. Vár valakit.
1922 első fele
Már a vers első sora: “Alszik a vár, elhagyatott. Kong a terem, fojt a magány…” is megfeleltethető annak a lelki, szellemi és erkölcsi sivárságnak, amit most a miniszterelnök és kabinetje a Várba visz. És hiába “lóg a falán Sok fekete, ódon, öreg hősi vezér, ősi alak Képe…”, ezek sem viszik vissza a dicsőséget a falak közé. És hiába a Vár külső szépsége: “Kincs, arany és drága ezüst. Szellemeké mind e halom”. Mint ismeretes, az is botrányt szült, hogy Orbán a múzeumból hozatott ide török szőnyegeket: “Nesztelenűl dús, puha, lágy szőnyegek is fekszenek ott, Mint a mezőn elfeledett, hóbefedett, árva halott.” És természetesen a mindent elmondó lezárás: “S alszik a vár, elhagyatott, mint a halott. Vár valakit.” Ez a valaki pedig Ön, aki majd elzavarja a miniszterelnököt az elfoglalt Várból és hatalomból.