A Rage Against the Machine felkészült, hogy uralja a rock színpadát, amikor 1999. november 2-án kiadták a Battle of Los Angeles albumukat.
A harmadik stúdiólemezük feltöltődött Zack de la Rocha féktelen lázadással tüzelt radikális szövegeivel és Tom Morello kísérletező és mesteri gitárjátékával. A lázadó rock úttörőivé váltak, amikor 420,000 lemezt adtak el már az első héten, elfoglalva a listák első helyeit.
Egy igazságtalanság által átszőtt világban a Battle of Los Angeles pont olyan időszerű, mint amikor először elszabadult.
A 12 számos album november első keddén jelent meg 1999-ben. Nem volt véletlen, hogy az Egyesült Államokban a választás napján adták ki. A 2000-es választás már nagyban folyt, amikor a republikánus George W. Bush és a demokrata Al Gore felállt egymás ellen, de mégis a Rage Against The Machine ütött.
De la Rocha, aki Irvine-ban végezte iskoláit, perzselő kritikát fogalmazott meg a “Guerrilla Radio” című dalban, amely az album első kislemeze lett: „Egy csendes játék a hatalom árnyékában / Egy spektákulum monopolizálva / A kamera szeme az álságos választáson / Ez csak egy színjáték a tömegnek, amely ég és gürcöl? / Vagy a keselyűknek, amelyek vérre és olajra szomjaznak?”
Morello pedig dörgő gitárszólóval robbant be, amely sokkal inkább harmonikának hangzott, mielőtt átvitte volna a dalt a riffelős crescendóba: „All hell can’t stop us now!” (Az egész pokol sem tud megállítani minket.)
Amikor a Rage Against The Machine legjobb albumát nézzük, nem mehetünk el a politikai klímája mellett. A mexikói Chiapas állam zapatista felkelése erősen hatott de la Rocha politikai szemléletére. Bill Clinton elnök felügyelt számos wall street-i szabálytalanságot, amelynek súlyos következményei lettek volna az elkövetkező évtizedre. Pusztító iraki szankciókat folytattak Irak ellen. Egy lassan forró lázadás játszódott le a vállalati globalizáció ellen a Seattle-i Csatával (Battle of Seattle – az album neve után), csupán pár héttel a lemez kiadását követően.
A tiltakozás pulzusát végig érezni lehetett. De la Rocha ötvözte a régit az újjal a lemez legcsípősebb dalszerzései közben. A szocialista újságíró és regényíró, George Orwell visszhangzott, amikor a Rage frontember forrongott: „Aki most kontrollálja a múltat, most kontrollálja a jövőt / Aki a jelent kontrollálja most, kontrollálja a múltat,” – hangzott el a „Testify”-ban. A „Maria” elbeszélését a szintén irvine-i Tim Commerford basszusgitáros briliáns futamai hangsúlyozták ki, valamint Brad Wilk pontos dobolása. Az „Ashes in the Fall” bebizonyította, hogy a Battle of Los Angeles is hangzásforradalom a rock-rap határainak feszegetésében.
A Rage Against the Machine legszebb időszakának tragédiája, hogy sajnos ez volt az utolsó. Az album címének jóslata közel egy évvel a kiadás után beteljesült. A banda 2000 augusztusában színpadra állt egy őrületes előadásra a Demokrata Nemzeti Konvenció rendezvény ellen. Los Angeles rendőrsége kihúzta a dugót a show végén, és gumilövedékkel oszlatta a tüntetőket. A banda nem sokkal ezután feloszlott, és sosem tért vissza a csúcsára, és nem is követték újabb kiadott anyagok*. Ez a pillanat nem is jöhetett volna rosszabbkor, mint a Bush-kormány sötétsége idején, amely épp akkor tűnt csak fel a horizonton.
A Battle of Los Angeles évfordulója egy újabb választási napra esett. A dalok azért is töltik el annyira szenvedéllyel az embert, mert azóta alig változott valami. Mumia Abu-Jamal még mindig börtönben ül. Berobbant az NSA kormányzati kémbotrány, amelyben újnak hatottak de la Rocha sorai, amelyeket Orwell inspirált. A Nagy Válság ráirányította a figyelmet a gazdagok és szegények közti növekvő résre, amelyre a Rage is felhívta a figyelmet, amikor bezáratták a Wall Street Tőzsdét, miközben a helyszínen videóklippet forgattak Michael Moore filmrendezővel a „Sleep Now int he Fire” dalhoz, és ezt még jóval azelőtt, mielőtt bárki „elfoglalta”** volna.
„Van jobb hely, mint az itt?” – kérdezte Zack de la Rocha 15 évvel ezelőtt. „Van jobb idő, mint a most?”
Írta: Gabriel San Roman
Forrás: http://blogs.ocweekly.com/
* A cikk szerzője nem pontos. Egy feldolgozásokból álló albumot még kiadtak, valamint a feloszlás után még egy koncertlemezt, két koncert DVD-t, illetve az első album díszdobozos újrakiadását, melyen számos régi, nem kiadott anyag helyet kapott. A banda ezenkívül másodvirágzását élte, mikor legyőzte még az X-Faktort, valamint számos koncertre még összeálltak.
** Utalás az Occupy (Foglald el) Wall Street mozgalomra