1957-ben járunk, a film bevezetője szerint a hidegháború tetőfokán.
Hogy miért pont 1957 volt a tetőpont, az nem derül ki, nyilván a film történései miatt elfogultak az alkotók, de ha jobban belegondolunk, a kubai rakétaválság vagy Vietnam karácsonyi bombázása sokkal súlyosabb tetőpontok voltak abban a háborúban, amelyet az amerikai imperializmus és szövetségesei viseltek az emberiség ellen, és amelyet – sajnos – meg is nyertek, mindannyiunk kárára.
A sztori szerint az Egyesült Államokban letartóztatnak egy magas rangú és idősödő szovjet kémet (Mark Rylance). Az alapkonfliktus szerint az amerikai életre veszélyes kommunistának is kijár a tisztességes tárgyalás, és az amerikaiak nem akarnak kirakatpert, ezért Jim Donovan neves ügyvédet (Tom Hanks) jelölik ki védőnek.
Ám hamar kiderül, hogy a per valójában tényleg csak kirakatper, és az ügyvéd is érzi, hogy a saját rendszere is bűnös, közben pedig lelövik Francis Gary Powers U2-es kémrepülőgépét a Szovjetunió felett, és kezdődhet is a hajsza a fogolycseréért, amely nem olyan egyszerű és sok diplomáciai titkos tárgyalást igényel, természetesen főhősünktől, Donovantől.
A sztori – bár sok jóval kecsegtet – nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Nincs karakterfejlődés, amit várnánk, nincsen pálfordulás, amit várnánk, nincsenek konfliktusok, amit megint várnánk, ehelyett a film behoz újabb konfliktusokat, újabb szálakat, és ezekből csak egy-kettőt varr el.
Kicsit olyan érzésünk támad, mintha egy hat órás filmanyagot megvágtak volna 2 és fél órára, miközben ez a játékidő sok helyen vontatott és unalmas. Persze, kellenek az akkori Berlint bemutató képsorok, amelyek néhol tényleg megteremtik a kiváló atmoszférát, de ennyi. Sokkal jobban hiányzik a szovjet kém és amerikai ügyvédje közti beszélgetések sora. Kicsit szeretnénk megismerni a kémet is, mesélhetne kicsit az ügyvédnek – nyilván nem a titkait -, de ezer más dolgot, amely kibontaná ezt a roppant jó színészi játékkal eljátszott és rendkívül érdekes karaktert.
Jim Donovan karaktere is kissé üres marad, bár mivel a film végéig markánsan jelen van, nem olyan mellőzött, mint Rudolf Abel, a szovjet kém, akit a film egyharmada után mintha kiírtak volna a sztoriból, pedig róla szól az egész történet.
A film persze érdekes lehet, különösképp azok számára, akiket érdekel a világpolitika vagy a történelem ezen szakasza. Persze a sztori elfogult, és az amerikai rendszer kritikáját próbálja némi antikommunizmussal is ellensúlyozni. (Hiszen az amerikai filmekben az NDK nem szól másról, csak az 50 év alatt a határon lelőtt 150 emberről, és ott semmi más nem is történt!)
A színészi játékok és a rendezés profi. Tom Hanks – szokás szerint – zseniális minden tekintetében és mozdulatában. Különösképp abban a néhány – rendkívül kevés – jelenetben, amelyben Mark Rylance-szel brillíroznak. A filmben van néhány humorforrás, mosolyra fakasztó jelenet is a hidegháborús feszültségben. A szerelmi szálat megúsztuk, talán a durva vágásoknak köszönhetően.
Összefoglalva: ebből a történetből inkább egy többrészes sorozatot kellett volna csinálni, jóval több elmélkedéssel, dialógussal. Akkor még több atmoszféra is bele fért volna, esetleg némi akció, és akkor egy közepes filmből lett volna egy kiváló sorozat. Mint az Elit Alakulat esetében, amelyet szintén Tom Hanks neve fémjelez.
Érdekességek:
A film egyes bírósági jelenetei szó szerinti idézeteket tartalmaznak az eredeti események alapján.
Rudolf Abel szovjet kém akcentusa összefüggéstelennek tűnik, pedig tényleg így beszélte az angolt, hiszen Angliában és Skóciában is élt.
Rudolf Abel eredetileg úgy bukott le, hogy a filmben is használt, titkos üzenetet rejtő hamis 25 centessel fizetett egy újságosnál – véletlenül. Az újságos gyanúsnak találta az érmét, mert könnyű volt, megvizsgálta és megtalálta benne a mikrofilmet.
A történetet először 1965-ben akarták megfilmesíteni, amelyben Alec Guinness alakította volna Rudolf Abelt és Gregory Peck az ügyvédet, de az MGM elutasította az ötletet.
Steven Spielberg rendező édesapja, Arnold Spielberg a Powers incidens után Oroszországba utazott mérnökként az eset miatt.
1985 óta ez az első Spielberg film, amelynek nem John Williams szerezte a zenéjét.
A U2 zenekar a filmben is szereplő kémrepülőről nevezte el magát. Az énekes Bono lánya is szerepel a filmben.