A világhatalmak kapzsisága és az igazságtalan társadalmi és gazdasági rendszerek emberek milliárdjait kényszerítették háborúkba a világ minden egyes szegletében.
Miközben a hatalom a szegény kiskatonákat küldte meghalni az érdekeikért, néha a harcosok öntudatukra ébredtek, mennyire is értelmetlen egymást teljesen feleslegesen legyilkolni a harcmezőn. Ráébredtek, hogy valójában nem hősök, hanem áldozatok egy óriási hatalmi gépezetben, amely hazugságaival kihasználja őket. Ezzel két esetben szembesülhettek: a felszabadításért küzdő agitátorok szavait hallva és karácsonykor.
Karácsonykor számos fronton megállt a háború, akár a parancsok ellenére is. Számos legenda kering a katonák karácsonyi barátkozásáról, hiszen ekkor a tudatuk ráébredt arra, hogy mindannyian ugyanolyan emberek vagyunk, ugyanazon a földön élünk, ugyanazt a levegőt szívjuk, ugyanazok a vágyaink, az álmaink, a céljaink.
A szeretet ünnepe számos alkalommal oltotta ki a mesterségesen betáplált gyűlöletet, és hozta ki a katonákból valódi, emberséges énjüket.
1870-ben a Porosz Királyság és a Második Francia Birodalom állt hadban egymással. A legenda szerint karácsonykor a francia katonák kiálltak a lövészárok szélére, és énekelni kezdték a Cantique de Noel-t, amely O Holy Night-ként vált világhírű dallá. A német katonák ahelyett, hogy tüzet nyitottak volna a tiszta célpontot nyújtó franciákra, ők is kiszálltak a lövészárokból, és énekelni kezdték a saját dalukat: „Vom Himmel Hoch da komm icher”, egy népszerű, korabeli német dalt. Ezt 24 órás fegyvernyugvás és éneklés követte.
A hagyomány szerint az első világháborúban is hasonló játszódott le. 1914 karácsonyán – röviddel a világháború kitörése után – már barátkoztak az ellenséges katonák. Szenteste a Stille Nacht-ot (Csendes Éj) énekelték, minden nemzet a saját nyelvén. A katonák itt már szóba is elegyedtek egymással és cigarettát is cseréltek. A nyugati fronton széleskörű, nem-hivatalos tűzszünetek alakultak ki. Fogolycserékre is sort kerítettek, focimeccseket rendeztek, és a katonák megosztották egymással az élelmet. A katonák megegyeztek, hogy nem lőnek egymásra, amíg összegyűjtik a csatatéren maradt holttesteket. A nem-hivatalos tűzszünet 100.000 német és brit katonát érintett csak a nyugati fronton. A keleti fronton is fegyvernyugvás következett be karácsonykor, de koránt sem volt olyan széles körű, mint nyugaton.
A következő években is volt karácsonyi fegyvernyugvás, de nem olyan elterjedten, mint 1914-ben. Ennek oka az lehet, hogy a hadviselő felek óriási veszteségeket okoztak egymásnak, és olyan háborús borzalmak is elterjedtek, mint a mérges gázok használata.
A háború végén a borzalmakba belefáradt katonák tömegei kezdtek rájönni, hogy ez nem az ő háborújuk, hanem a militarista-imperialista klikkeké. Rengeteg katonát ért el az októberi forradalom szele, és tudatosult bennük, hogy ők nem állatok, akiket vágóhídra lehet hajtani, hanem emberek. A katonai barátkozás ekkor is jellemző lett, ám ez már nem ideiglenes volt, hanem tartós annyira, hogy a frontok összeomoljanak, és kitörhessen a béke és azon forradalmak kora, amelyek megdönthették a gyilkosok uralmát. Sajnos ezen forradalmak nem voltak annyira eredményesek, hogy megakadályozzák a második világégést, de mégis eltörölhetetlen történelmi sikereket értek el.