Miközben a rendszerváltás utáni katasztrófában évente 32 ezer ember hal meg a nem működő egészségügyben úgy, hogy nem kellett volna meghalnia, a szocialista rendszer óriási eredményeket ért el a betegségek ellátása és megelőzése területén.
A szocializmus tette lehetővé, hogy az egészségügy:
– mindenki számára elérhető lett,
– a lehető legjobb szolgáltatást és ellátást nyújtotta;
– radikálisan csökkentette a csecsemőhalandóságot;
– számos súlyos betegséget, különösképp a nyomorhoz kötötteket, eradikált;
– ingyenes és kötelező oltási rendszert vezetett be;
– a rövidtávú projektek helyett hosszú távra tervezett és a megelőzésre is óriási hangsúlyt fektetett.
A fenti óriási vívmányok egyetlen korábbi történelmi korszakra sem voltak jellemzők, ahol a szegények teljesen más ellátást kaptak, mint a gazdagok, vagy egyáltalán nem is kaptak. A mai kapitalizmus ugyanilyen kétszintes, embertelen egészségügyi rendszert hozott létre.
Kádár János szavain keresztül világítjuk meg, mennyire is fontos a szocialista egészségügy, az emberek egészsége és jóléte a munkásmozgalom képviselői számára:
Az életszínvonalról szólva egyenesen és világosan meg kell mondani, hogy e tekintetben más programot nem tudtunk meghirdetni, mint az elért szint megőrzését, megszilárdítását és egy későbbi fejlődés feltételeinek megteremtését. Ennek nem mond ellent, hogy a kongresszus határozatának megfelelően az életkörülményeken javítanunk kell és javítani is fogunk. Óvodákat, iskolákat, egészségügyi és kulturális létesítményeket építünk, és nagyobb figyelmet fordítunk az idősek, a kis nyugdíjból élők, a többgyermekes családok, a pályakezdő fiatalok problémáinak megoldására.
A szerényebb fejlődési ütem tehát nem mindenre egyformán érvényes, hanem a meghatározott átlagon belül az iparban és a mezőgazdaságban a hatékonyabb gazdálkodás gyorsabb fejlesztését jelenti. Az alapellátást illetően — hogy csak egyetlen példát mondjak — az egészségügyi fejlesztés és beruházás mintegy 40 százalékkal fog növekedni, mert ez szükséges.
Népünk lendületesen, odaadóan dolgozik és ennek eredményeképpen az utóbbi négy évben az ipari termelés mintegy 36 százalékkal, a mezőgazdasági 12 százalékkal emelkedett. A dolgozók életszínvonala általában 24 százalékkal, az ipari munkások reálbére pedig 32 százalékkal emelkedett az elmúlt három és fél évben. Az egészségügyi és kulturális viszonyok jók. A lakosság 75 százaléka részesül ingyenes betegségi és baleset- biztosításban.
Példaként megemlítem, hogy a napokban járt nálunk dr. Sabin, a neves amerikai tudós. Látta, hogy Magyarországon az idén, a kritikus hónapokban egyetlen gyermekbénulásos fertőzés sem volt. Ajánlotta, hogy a magyar orvosok vállalják el más országok szakembereinek segítését, mert mintaszerűen szervezték meg az összes gyermekre kiterjedő ingyenes védőoltást, és a többi szükséges intézkedést.
A „hárommillió koldus” Magyarországa – amelyben a tüdőbajt „morbus hungaricus”-nak, magyar betegségnek nevezték, ahol a munkanélküliség, a népkonyha, a nyomortelep volt a dolgozó ember osztályrésze – már régen a múlté.
A reálbérek 1949-től, az elmúlt 20 év alatt 93 százalékkal növekedtek, csaknem megkétszereződtek. A régi rendszerben a lakosságnak csak egyharmada volt biztosított, most a dolgozók 97 százaléka, gyakorlatilag az egész lakosság társadalombiztosításban részesül. Az öregekről való gondoskodás intézményes. A szülő nőket, az anyákat, a gyermekeket, a serdülőkorúakat az állam külön védelemben és támogatásban részesíti.
Még egy számot említek, bár ennél „megoszlik a nemzeti egység”, mert vannak birtokosok is, igénylők is: húsz évvel ezelőtt a magyar családok egy százalékának volt személygépkocsija, most pedig 30 százalékának. Általános lett a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás minden állampolgárnak ingyenes járandósága, és bevezettük a gyermekgondozási segélyt; még hosszan sorolhatnám a fiatalok, az idősek érdekében tett intézkedéseinket. Ezeket az eredményeket politikánkkal értük el; nem mi, funkcionáriusok adtuk ajándékba, hanem népünk vívta ki.
Hazánk állampolgárai széles körű jogokat élveznek. A munkához való jog érvényesülése az egész társadalom létének, fejlődésének, az állampolgárok létbiztonságának legfontosabb feltétele. A közügyekben való részvétel, a tanulás, a művelődés, a pihenés, az egészségügyi ellátás joga, az általánossá vált társadalombiztosítás és nyugdíjrendszer, a szociális juttatások széles köre – mindez teljesebbé és harmonikusabbá teszi állampolgáraink életét. Ezek a jogok szocialista rendszerünk lényegéből fakadnak, és olyan mértékben szélesednek, teljesednek ki, amilyen mértékben előrehaladunk a szocialista társadalom építésében.
1960 óta a lakosság fogyasztása és az egy főre jutó reáljövedelem több mint kétszeresére nőtt. Felépült mintegy másfél millió lakás. Az ország lakosságának csaknem a fele új otthonba költözött. Általánossá vált a háztartási gépek: mosógép, porszívó, hűtőszekrény, továbbá a rádió, a televízió, a magnetofon és más tartós fogyasztási cikkek használata. Csaknem minden negyedik családnak van gépkocsija. Népünk élelmezési színvonala, öltözködési kultúrája nemzetközi összehasonlításban is jó. Egészségügyi, szociális ellátási rendszerünk összhangban van gazdasági fejlettségünkkel. Társadalmi juttatásokra – reálértékben – ma négyszer annyit fordítunk, mint két évtizeddel ezelőtt.
Általánossá vált a 44 órás munkahét. Az idei előirányzatot is beleszámítva, a mostani ötéves tervidőszakban felépül 440 000-450 000 új lakás, továbbá 107 000 óvodai és 17 000-18 000 bölcsődei hely. Fejlődik az egészségügyi hálózat, javul a tömegközlekedés és a szolgáltatás.
A következő években gyorsabb ütemben kell javítani az egészségügyi ellátást, különös tekintettel az alapellátásra, a betegségek megelőzésére, a rehabilitációra, a lakosság egészségügyi kultúrájának emelésére.
Társadalmunk nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megfelelően gondoskodjék azokról az idős emberekről, akik az elmúlt évtizedekben becsületes munkájukkal hozzájárultak a szocializmus építéséhez. Nyugdíjrendszerünk, az egészségügyi és a szociális ellátás megadja nekik az alapvető lét- biztonságot, de nem pótolja, nem pótolhatja családjuk, gyermekeik figyelmét és segítségét. Az idősekről társadalmunknak és a családoknak együttesen kell gondoskodniuk. A hatodik ötéves terv időszakában fel kell emelni az alacsony nyugdíjakat.
Felépült 80 000 lakás. A metróvonalak hossza megkétszereződött, pedig szinte minden métere sok millió forintba kerül. Kilencszáz új iskolai tanterem készült el. Az óvodákban a korosztály 85 százalékának jut hely, és ezzel lassan megközelítjük a szükséges befogadóképességet. Az idén megkezdődik a gyógyítás a 800 ágyas Dél-pesti Kórházban, s ez figyelemre méltó javulást hoz majd a fővárosi és a környékbeli egészségügyi ellátásban.
Az egészségügyi beruházások például – az egyéb fejlesztések ütemét messze meghaladva – csaknem 40 százalékkal emelkednek öt év alatt. Az élet- körülmények javítását úgy is értjük, hogy továbbra is segítséget kell nyújtanunk a gyermeknevelésben az anyáknak, a családoknak, továbbá az alacsony jövedelmű nyugdíjasoknak s a pályakezdő fiataloknak. Minderre nagy figyelmet kell fordítanunk a jövőben is.
Most a Központi Bizottság nevében jelenthetem a kongresszusnak, hogy e határozat valamennyi, az életszínvonalat érintő pontját teljesítettük.
A határozat e feladatok végrehajtási határidejét 1959 első félévében jelölte meg. A végrehajtás: 1959. január elsejével 25 000 alacsony keresetű munkás 8—15 százalékos fizetésemelést kapott. A munkaidő-csökkentés az egészségre különösen ártalmas munkáknál ebben az évben kereken 50 000, dolgozónál történt meg. 82 000 pedagógus fizetését emeltük jelentősen, ugyancsak január elsejével. Az 55 000 egészségügyi dolgozó fizetésrendezése február 1-i hatállyal lépett életbe. Január 1-i határidővel 408 000 ember nyugdíját emeltük. A családi pótlék részbeni felemelése, mely az egyedülálló dolgozó, gyermeket nevelő nőkre és a három vagy annál több gyermekes dolgozókra terjed ki, április 1-i határidővel megtörtént. A bér-, a fizetés-, a fizetéspótlék- és a nyugdíj-emelések összege évi 1 milliárd 487 millió forintot tesz ki.
A rövid 14 év alatt az egykori „hárommillió koldus” országából valóban fejlett ország lett, amelynek népe nem gyötrődik a létbizonytalansággal, megszabadult sok népbetegségtől, rendesen táplálkozik, öltözködik, igénye van a kultúrára, önmaga ura, egyenes gerinccel, gazdaként él hazájában.
Kormányunk intézkedése, amely a nyugdíjjogosultságot kiterjesztette a szövetkezeti parasztságra, erős és kedvező visszhangot váltott ki a parasztemberek között; megértette velük szocialista rendszerünk mély humanizmusát. Ez, valamint a betegségi és rokkantsági biztosítás kiterjesztése a falvakra, a parasztságot szintén közelebb hozta a szocializmus ügyéhez.
E tíz esztendő alatt Dunaújvárosban 7000 lakás épült, s az éppen abban az esztendőben felavatott 500 ágyas kórház további 100 ággyal bővült.
A negyedik ötéves tervidőszak alatt mintegy 1,5 millió dolgozó munkaideje csökkent, s ezzel 1975 végére a bérből és fizetésből élőknek 95 százaléka 44 órás vagy rövidebb munkaidőben dolgozik. Folytatódott az egészségre ártalmas munkahelyek korszerűsítése, a- nehéz fizikai munka gépesítése, a munkavédelem fejlesztése. Ezek nyomán kevesebb a munkaköri ártalomból eredő megbetegedés, az üzemi baleset, kisebb a fizikai igénybevétel.
Öt év alatt a nemzeti jövedelem 31 százalékkal, az ipari termelés 35, a mezőgazdasági termelés 16 százalékkal növekedett. Az egy keresőre jutó reálbér 18, az összdolgozók reáljövedelme 34 százalékkal emelkedett. A parasztság jövedelemszintje országos átlagban elérte a munkásosztályét. 327 000 lakás épült, egymillió ember költözött hazánkban új otthonba. Javult a közegészségügy, a művelődés, a kultúra helyzete. A lakosságnak több mint 96 százaléka — gyakorlatilag tehát az egész lakosság — biztosított. Az orvosok száma 10 esztendő alatt — 10 000 lakosra számítva — 15-ről 23-ra növekedett, az ápoló- és az egyéb egészségügyi személyzet száma — ugyancsak 10 000 lakosra számítva — 45-ről 68-ra nőtt. A harmadik ötéves terv idején az országban nyolc új kórház épült, s a kórházi ágyak száma — ugyancsak 10 000 lakosra vetítve — 71-ről 84-re nőtt. Nagy lépést tettünk előre a műveltség, az iskolázottság növelése terén is. Ma az országban a nyolc általános iskolát végzettek száma ötszöröse, az érettségizetteké négyszerese, a diplomával rendelkezőké pedig háromszorosa annak, amennyi a kapitalizmus idején volt. Mindez azt jelenti, hogy a közegészségügy és a műveltség, a képzettség terén népünk felemelkedett; felzárkózott a világ élenjáró nemzeteinek sorába.