1959 elején kilenc egyetemista és frissen végzett mérnökhallgató vágott neki az Urál-hegységnek, ám egy éjszaka mind meghaltak.
A csoport a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának tiszteletére szervezett kéthetes sítúrát. Január 23-án indultak Szverdlovszkból, ám soha nem kerültek elő. Mikor a tervezett időpont után napokkal még nem jelentkeztek, megkezdődött a kutatás. Megtalálták a túrázók belülről, késsel kivágott sátrát és öt holttestet. A szovjet X-aktának is becézett rejtélyes tragédia csak tovább fokozódott, amikor a tavaszi olvadásnál – májusban – előkerült a maradék négy holttest.
A sátort egy hegyoldalban találták meg, félig behavazva, 1500 méterrel lejjebb pedig két holttestet az erdő szélén, alsóneműben, valamint egy tábortűz maradványait. További három holttest arccal a sátor felé feküdt a hegyoldalban, száz méterekre egymástól egy vonalban, köztük Igor Gyatlov túravezető mérnökhallgató, akiről az incidenst és a helyszínt később elnevezték. A májusban előkerült négy holttest közül három volt, amelyen halálos sérüléseket találtak. A rajtuk lévő súlyos sérülések (hiányzó nyelv, hiányzó szemgolyó és szemöldök) csak tovább erősítették az összeesküvés-elméletekben hívők találgatásait.
Szintén az eset hírhedtségét segítette elő, hogy az a Holatcsahl hegyen történt, amely magyarra fordítva Halálhegyet jelent.
A szovjetellenes propaganda hatására számos merész teória került napvilágra, köztük az UFO-k, szovjet bomba- és rakétakísérletek, valamint hogy a helyi mansi törzsek ölték meg őket.
Az akkori hatósági vizsgálat óvatosan fogalmazott, „leküzdhetetlen természeti erőként” meghatározva a tragédiához vezető okokat.
Az incidensről 2013-ban egy gagyi amerikai horrorfilm is készült, amelyben turisták visszamennek a tragédia színhelyére, ám ott fura UFO-zombikba botlanak. Az esettel ezután a National Geographic és a Discovery Channel is foglalkozott, Lengyelországban pedig horror-videójáték jelent meg Kholat címmel, amelyben nekünk kell nyomozni a túrázók halálát.
Vélhetően ennek és az ehhez társuló újbóli figyelemnek hatására 2015-ben és 2019-ben is újrakezdték a nyomozást, amelynek eredményeit 2020. július 10-én közölte az Uráli Szövetségi Körzet ügyészi hivatala.
Andrej Kurjakov ügyészhelyettes közölte, hogy „hősies küzdelem volt. Nem volt pánik. De nem volt esélyük a túlélésre az adott körülmények között.”
A legújabb hivatalos jelentés a „leküzdhetetlen természeti erőt” már lavinaként jelöli meg. A mostani verzió szerint a csoport február elsején táborozott le a hegyen egy 9 fős sátorban. A tragédia éjszakáján hurrikán erejű szél és mínusz 40 fok volt. Az időjárás hatására lavina következett be, amely részlegesen benyomta a sátrat. Mivel a kijárat is eltorlaszolódott, a csoport egy belülről vágott lukon menekült a sátorból, többen alsóneműben. 1500 méterrel arrébb, egy erdő szélén tábortüzet gyújtottak, majd szétváltak. Ketten alsóneműben és pizsamában megfagytak a tábortűz mellett, hárman, akik jobban voltak öltözve, de még mindig hiányos volt a ruházatuk, megpróbáltak visszajutni a sátorhoz, vélhetően meleg ruháért és hálózsákokért, de a rossz látási viszonyok és a több méteres hó ezt nem tette lehetővé és megfagytak. Négyen – jól felöltözve – az erdőbe mentek jobb védettebb táborhelyet keresni, de beleeshettek egy hófedte patakba, ahol meghaltak, majd az olvadás után vélhetően az erre járó állatok okozták a halál utáni furcsa sérüléseiket.