Lugosi Béla magyar színészt „Hollywood Sötét Hercegévé” koronázták a vámpír Drakula gróf számos filmben való megformálásáért. De manapság kevesen tudják, hogy szakszervezeti vezető és antifasiszta is volt, aki harcolt a való élet szörnyei ellen.
Színészből aktivista
Lugosi Blaskó Béla Ferenc Dezső néven született 1882. október 20-én Lugoson, amely akkor az Osztrák-Magyar Monarchia, ma Románia területén található, 50 mérföldre III. Vlad kastélyától. A fiatal Lugosit vonzották a művészetek. Apja, aki konzervatív bankár volt, elutasította fia törekvéseit, aki színész akart lenni. Mivel lázadó szellem volt, 12 évesen elszökött otthonról, hogy kövesse álmait.
Miután bányászként és vasutasként is dolgozott, Lugosi 1902-ben, 20 évesen debütált a színpadon, a következő évben pedig fevette a Lugosi Béla művésznevet. A kritikusok „magyar Laurence Olivier”-ként jellemezték, és meghívták, hogy csatlakozzon a budapesti Nemzeti Színházhoz.
Az első világháború során Lugosit az osztrák-magyar hadseregbe sorozták be, ahol hadnagyi rangot kapott a 43. sí járőr hadosztálynál. Harcban megsebesült. A szolgálata leteltével visszatért a színészkedéshez.
Ahogy a mozi művészeti formaként népszerűségre tett szert, Lugosi játszott néhány korai magyar némafilmben. 1918-ig maradt a Nemzeti Színháznál, amikor meghallotta a munkásforradalom felhívását.
A magyarországi napi lét olyan rémálom volt, amely elől kevesen tudtak elmenekülni. Lugosi sokáig tiltakozott az alacsony bérek, a kizsákmányoló munkakörülmények és a fiatal színészekkel való igazságtalan bánásmód ellen. Hamar felismerte, hogy a művészeknek is részt kell venniük a politikai küzdelmekben.
Magyarország: az 1919-es forradalom támogatójaként
Lugosi támogatta a Magyar Kommunista Pártot, amely 1918 decemberében alakult és vezetője Kun Béla volt. Az orosz forradalom példáját követve tömeges felkelés döntötte meg az uralkodó osztály régi rezsimjét. A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21-én alakult.
Míg a fiatal köztársaság vörös zászlaja csupán 133 napig lengett a parlament épületén, Kun kormánya elsőként adott jogi védelmet a kisebbségeknek, garantálta a 8 órás munkanapot és a magasabb béreket.
Lugosi színészdemonstrációt vezetett 1919 márciusában és nagy horderejű szervezőnek bizonyult. Kulcsszerepe volt a Színházi Alkalmazottak Szabad Szervezetének megalapításában, amely világ első filmszínészi szakszervezetévé nőtt, a Színészek Országos Szakszervezetévé.
Don Rhodes írta a „Lugosi élete a filmekben, színpadon és a horror rajongói szívében” című könyvében: „Lugosi segítette összehozni a Színházi Alkalmazottak Szabad Szervezetét és a filmipar tagjait a Színészek Országos Szakszervezetében, amelynek főtitkára volt.”
A SzOSz első kongresszusát 1919. április 17-én tartotta. Lugosi beszédében megjegyezte: „Fél évvel ezelőtt azzal a döntéssel indítottam a küzdelmet, hogy meg kell alapítani a szocialista színészek országos szakszervezetét.” (Arthur Lenning, “The Immortal Count: The Life and Films of Bela Lugosi”)
A Színészek Lapja Lugosi több cikkét is közölte, az egyikben a színészek kizsákmányolásáról értekezik: „A korábbi uralkodó osztály tudatlanságban tartotta a színészek közösségét számos hazugság által, morálisan és anyagilag is korrumpálta őket, és végül ócsárolta és becsmérelte őket. A színész, aki éhbéren tengődött és demoralizálódott, gyakran hajlott rá – bár vonakodva -, hogy az uralkodó osztály rendelkezésére bocsássa magát. A mártírság volt a színészetért való rajongás ára.”
Az új ország iránti álmai rövid életűek voltak, amikor a Magyar Tanácsköztársaságot 1919. augusztus 6-án megdöntötték. Eugen Weber történész, a „Fasizmus formái: A XX. századi forradalom doktrínái” művében a következő kormányt úgy jellemezte, mint „az arisztokrata kabinet erősen konzervatív uralmát, melyet főként nagybirtokos mágnások vezettek.”
Az országon végigsöprő brutális Fehér Terror miatt Lugosi Bécsbe szökött, majd a németországi mozgóképiparban dolgozott egy berlini kitérővel. Azután 1920 decemberében az Egyesült Államokba emigrált.
Közben Magyarországon több ezer kommunistát és zsidót börtönöztek be, kínoztak meg és/vagy öltek meg. A kommunisták veszélyes földalatti munkát vezettek, de támadásba lendültek, mikor a vörös hadsereg 1944-ben elérte Magyarországot.
Egyesült Államok: szakszervezeti szervező, a fasizmus elleni hang
Miután kikötött New Orleans-ban, Lugosi angolul tanult és New York-ba ment, ahol folytatta a színészkedést. 1927-ben megkapta Drakula gróf szerepét Bram Stoker regényének Broadway színpadi verziójában. 1931-ben megismételte szerepét a filmadaptációban, amely nemzetközi sztárrá tette.
A Nagy Világválság során Lugosi aktív szerepet játszott a Filmszínészek Szövetségében (SAG). A SAG alapító tagjaként a szakszervezet tanácsadó testületében dolgozott. Lugosi szervezete a szakszervezetet a „A Holló” forgatásán, amelyben Boris Karloff SAG tag játszott, aki Frankenstein szörnyének 1935-ös megformálása tett népszerűvé.
A második világháborúban Horthy Miklós magyar diktátor szövetségre lépett Adolf Hitlerrel és a nácikkal. Ennek ellenzékeként Lugosi segítette megalapítani a Magyar-Amerikai Tanács a Demokráciáért szervezetet, amely a „nácizmus eltörlésére” szólított fel.
Az Amerikai-Magyar Megbékélési Társaság tagjaként Lugosi kulcsszónoka volt az 1944. augusztus 28-ai felvonulásnak Los Angelesben. Követelte, hogy Washington mentse meg a magyar zsidó menekülteket, és gyakoroljanak nyomást Horthy náci bábkormányára, hogy könnyítsenek a kivándorlási korlátozásokon.
Dr. Rafael Medoff és J. David Spurlock írta: „Bár az ezüstvásznon számos barbár gonosztevőt alakított, a való életben Lugosi Béla felemelte a hangját, hogy tiltakozzon a hazájában folyó barbár zsidóüldözés ellen.” (Jewish Ledger, Jan. 3, 2011)
A beskatulyázás miatt Lugosi kevés szerepet kapott. A kevés bevétel és a morfinfüggősége fizikális gyengeségekhez vezetett, amely majdnem nincstelenné tette. Lugosi 1956. augusztus 16-án halt meg Los Angeles-i otthonában. Az egyik Drakula-köpenyében temették el.
Lugosira leginkább azért emlékezünk, mert több mint 100 filmben vállalt fő- és mellékszerepet. De a munkások jogaiért folytatott harchoz és az antifasiszta ügyhöz való hozzájárulása miatt is emlékeznünk kell erre a tartós örökségre.
forrás: Workers World