Számos tévhit kering a nácizmusról. Ezek mindegyike politikai hazugság. Durvább formái csak szélsőjobboldali közegben terjednek, és a közvélemény nem hiszi el őket, ám az állami támogatásból is fedezett neonáci propaganda (a Jobbik tevékenysége) egyre szélesíti ezt a kört. Ilyen például a holokauszt tagadása. Ilyen annak a hazugságnak a terjesztése, hogy a szovjetek kezdték a második világháborút. Vannak sokkal jobban elterjedt, enyhébb hazugságok, legendák, amelyeket már a hétköznapi ember is evidenciának fog fel, mert oly annyira nem is tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak. Nagyon hosszú a sor, és a mi listánk sem lehet teljes. Bizonyítja, hogy egy hazug eszme nem tud élni hazugságok nélkül. Nekünk ezen hazugságokat fel kell tárnunk, és el kell mesélnünk olvasóinknak, de legfőképpen azoknak a jobboldaliaknak, akik ezeket elhiszik.
Holocaust tagadás: Ezzel a témával már sokszor foglalkoztunk behatóbban, csak említés szintén hozzuk fel a mára már szerencsére büntetőjogi kategóriába eső ostobaságot.
A Szovjetunió támadta meg Németországot: Orbitális méretű hazugság, mely már az ECHO TV műsorvezetőinek szájából is elhangzott. Ezt felelős emberek nem is merik nagyban terjeszteni. Enyhébb formája, hogy Németország megelőző csapást akart mérni a Szovjetunióra, mert az oroszok akartak háborút kezdeni. Ez is történelmi hazugság. A megnemtámadási szerződésben abszolút és hibásan bíztak a szovjet vezetők. A náci villámháború sikeresen jutott el Moszkva, Leningrád és Sztálingrád határáig. Ha az orosz hadsereg támadni szeretett volna, a német hadsereg nem tudott volna több száz kilométereket gondtalanul előrenyomulni orosz földön.
A Szovjetunió elfoglalta Lengyelországot: A szovjet hadsereg bevonult Lengyelországba, ezt a jobboldali történések a náci invázióval egyenrangú cselekménynek írják le. Az oroszok csupán egy vékony sávban vonultak be Lengyelország keleti területére, komolyabb harci összecsapásra nem került sor. A hadművelet lehetővé tette több százezer lengyel – köztük biztos halálra ítélt zsidó – állampolgár elmenekülését, jelentősen csökkentve a holokauszt áldozatainak számát.
Német gazdasági csoda: Németországot ugyanúgy érintette a világválság, mint más hasonló sorsú országot. A nácik a New Deal-hez hasonló programokkal próbálták a gazdaságot helyrehozni. A háborús terjeszkedésben és a hadiipar felfejlesztésében bíztak. Óriási hadigépezetet építettek ki. A hadiipari megrendelések fellendítették Németország gazdaságát, azonban a német munkásosztály továbbra is sanyarú körülmények között élt. A szakszervezeteket betiltották, a munkások képviselőit koncentrációs táborba zárták, így a német nagytőke szabadon garázdálkodhatott az országban. A hadiipari megrendelések háborúk nélkül teljesen feleslegesek, a militarizálás okozta gazdasági fellendülés pedig hosszútávon nem tartható. Egyenes következménye volt a második világháború, a hadigépezet kifulladása, a háború elvesztése, Németország infrastruktúrájának szétromboltatása.
A Wehrmacht nem követett el háborús bűnöket: Hazugság. A Wehrmacht személyi állománya azon szerencsés helyzetben volt, hogy működött mellette egy Waffen-SS. Az egykori besorozott frontharcosok pedig minden háborús bűnt azokra az SS-ekre tudtak hárítani, akik szervezetten, parancsra követtek el atrocitásokat. Az SS Einsatzgruppe alakulatok ugyanis népirtásra, civilek terrorizálására lettek kiképezve és bevetve. A koncentrációs táborok személyzetét szintén az SS adta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a reguláris Wehrmacht alakulatok nem követtek el bűncselekményeket, sőt. Mivel a német harcoló alakulatok többségét adták, hozzájuk köthető a legtöbb elkövetett atrocitás is. Háborús dokumentumvideók tömege mutatja be, hogy Wehrmacht alakulatok is kivégeznek fegyvertelen civileket. A Waffen-SS alakulatai szintén éltek a felelősség elhárításával, ők az Einsatzgruppenre és a koncentrációs táborok őrszemélyzetére fogták a bűnöket, mondván, ők pont olyan harcoló katonák voltak, mint a Wehrmacht. Az igazság, hogy Waffen-SS alakulatok szintén rendszeresen részt vettek falvak felégetésében, ártatlan civilek kivégzésében. A francia Oradour sur Glane falu kiirtását is Waffen-SS alakulat végezte. Valójában minden német fegyvernemre jellemző volt a háborús bűncselekmények tömeges elkövetése.
Intelligens nácik: Legenda, hogy bár a nácik velejéig gonosz emberek voltak, azért intelligenciaszintjük magas volt. Tény, hogy a nürnbergi fogság alatt intelligenciatesztet végeztek a fogvatartott háborús főbűnösökkel, és voltak, akik átlagosnál jobb eredményt értek el, de nem igaz, hogy ezek az emberek „zsenik” lettek volna. A náci vezetők félművelt, korlátolt, átlagos intelligenciával rendelkező emberek voltak. Mellesleg sokféle intelligencia létezik: ezek közül az érzelmi intelligencia teszten – ha létezett volna ilyesmi – mindegyikük elbukott volna. A náci vezetők gátlástalan, korrupt, személyiségi problémás, pszichopata, szexuálisan deviáns, agresszív emberek voltak, amely negatív tulajdonságok előnyt jelentettek számukra a weimari köztársaság káoszában, hogy egy beteg társadalmat uralmuk alá hajtsanak. Nem mellesleg ehhez a német nagytőke márkáinak millióira volt szükség, amelyet a burzsoázia Hitler rendelkezésére bocsátott. Nem tagadható el azonban egyes vezetők rendkívüli szónoki képessége, szervezőkészsége, stratégiai érzéke, azonban e tulajdonságok kombináltan egyik vezetőben sem voltak jelen. Himmler kiválóan szervezte a titkosrendőrségét, hadseregtábornokként azonban csúfos kudarcot vallott. Hitler jó szónok volt, stratégaként azonban ő is leszerepelt.
Hitler szerette a kutyáját: Hitlerről valóban vannak korabeli képek és filmek, melyen jól el van Blondie nevű németjuhász kutyájával. Hitler szeretete azonban teljesen önző volt. A háború végén, mikor arra volt szükség, az öngyilkosságra szánt ciánkapszulák egyikét a kutyán tesztelték le. Az állat azon nyomban el is pusztult. Ez nem az állatbaráti szeretet megnyilvánulása. Hitler hasonlóképpen bánt rokonaival, barátaival és szeretőivel. Ernst Röhm, aki szinte egyetlenként szólította keresztnevén Adolfként a Führert, Hitler tisztogatásának áldozata lett. Két szeretőjét is öngyilkosságba hajszolta: egyikük Eva Braun volt, akit az utolsó napjaikban feleségül is vett. A másik hölgy Hitler saját unokahúga volt, Geli Raubal, aki csak 17 éves volt, mikor viszonyt kezdett Hitlerrel.
Hitler egy herével rendelkezett: A führerbunker átvizsgálása után a szovjet hadsereg megvizsgálta az ott talált tetemek maradványait, melyek közül gyanítható volt, és később be is bizonyosodott, hogy melyik Adolf Hitler holtteste. A Bezimenszkij könyvében is közzétett korboncnoki jelentés szerint Hitler maradványainál a herezacskó épen maradt, azonban abban csak egyetlen herét találtak.
A nácik baloldaliak és szocialisták voltak: Komoly politikusok szájából elhangzott ostobaságok. A náci párt csak szavakban volt szocialista és munkáspárt. A munkásokat elnyomták, kizsákmányolták. A hosszú kések éjszakáján azért kellett a náci pártot és az SA-t megtisztítani, mert egyes elemei a szociális „forradalmat” követelték. A náci vezetés ezzel ellentétben inkább a német nagytőkét és a Reichswehrt (birodalmi reguláris hadsereg) választotta. Ez se nem baloldali, se nem szocialista, se nem munkásbarát politika. A „nemzeti” politika pedig csak a szó burzsoá és soviniszta értelmében valósult meg.
Röhm-puccs: A nácik az SA-val történt véres leszámolást úgy magyarázták, hogy Ernst Röhm SA-vezér felkelését verték le. A valóságban semmiféle felkelés nem volt. Az SA vezetői a München melletti Bad Wiesseben gyűltek össze egy dorbézolásra, erre fogták, hogy összeesküvés készül. Mikor az SS-ek rájuk törtek a környékbeli szállókon, mind békés álmukat aludták (több homoszexuális SA-vezető egymással). Röhmöt is szeretőjével (egyben adjutánsa) együtt rángatták ki ágyából. Senkinek fogalma sem volt, mi történik, rögtön kivégzőosztag előtt találták magukat, többségük még „Heil Hitler!” üdvözléssel fejezte be az életét. Volt SA-vezető, aki nászútjára indult, és a kikötőből hurcolták vissza agyonlőni. A hosszú kések éjszakája tehát nem reagálás volt egy felkelésre, hanem maga egy akció. Ezt bizonyítja, hogy Hitler és közeli csatlósai számos olyan embert kivégeztettek, akik személyes ellenfeleik voltak, és semmi közük nem volt még az SA-hoz sem.
Horthy zsidókat mentett: Hazugság. A horthy-rezsim már akkor zsidótörvényeket hozott, amikor még alig alakult meg a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt. Már akkor zsidókat végeztek ki tömegesen az orgoványi erdőben Horthy parancsára, amikor még meg sem alakult a német náci párt. Horthy elsőként Magyarországon vezette be náci mintára a zsidó munkaszolgálatot. A háború végén leállította a transzportokat, de egyáltalán nem emberbaráti szeretetből, csupán az akasztófától való félelmében. Sikeresen bejött a trükk, hiszen a felelősségre vonás elől elmenekülhetett.
Horthyt szerették a zsidók és ők tartották el: Legenda. Abból ered, hogy az újratemetésekor egyetlen zsidó megkoszorúzta a sírját, amely érthetetlen ostobaság volt, de ezt a horthysták felnagyítják és félremagyarázzák. Horthy a bukása után Portugáliába menekült, ahol a fasiszta Salazar diktatúra és antikommunista magyar emigráns szervezetek pénzügyi támogatását élvezte. Zsidó szervezetek soha nem juttattak számára semmilyen juttatást, segélyt.
Hitler és az Autobahn: Legenda, hogy Hitlert próbálják beállítani az Autobahn (német autópálya) kiagyalójának. Valójában ezek az építkezések már az 1920-as években megkezdődtek. A náci propaganda ráállt ugyan a témára, és próbálták magukat AZ építőknek beállítani. Tény, hogy a nácik Németországban 3800 km autópálya épült, de ebből rengeteg használhatatlanná vált a háborús bombázások miatt. A ma méltán híres német autópálya-rendszer ezzel szemben több mint 12.000 km hosszú, és már a nácik után építették.
Az olasz fasizmus nem volt rasszista és antiszemita: Hazugság! Mussolini vezérkarában jelen voltak zsidó tábornokok és prominensek, ezért nem engedhette meg, hogy antiszemita elveket valljon. Ennek pusztán e számító alapja volt meg, ennek hiánya esetén az olasz fasizmusnak bizonyára jól jött volna az az ellenségkép, amely a náciknak megvolt. Azonban ez a jelenség csak az olasz fasizmus kezdetén volt jelen. Később ugyanolyan zsidótörvényeket vezettek be, mint Horthy és Hitler, és létezett zsidóüldözés is az országban. A haláltáborba deportálást ugyan sokáig nem engedélyezték, azonban Olaszország német megszállása alatt ez is megváltozott. A fasiszták rasszizmusa egyértelműen megmutatkozott, mikor megtámadták Abesszíniát (ma Etiópia), és lemészárolták az ottani fekete lakosságot.
Az SS becsülete: Az SS alakulatok „hősiességét” és „önfeláldozását” a katonai becsület egyfajta megnyilvánulásaként tartják számon. Egyáltalán nem az. Ez a fajta katonai bátorság – inkább vakmerőség – nem más, mint egyszerű őrültség és az agymosott emberek fanatizmusa, elvakult naivitása. Az SS ilyen „hősies becsülete” a hazájukat védő, ártatlan katonák tömegeinek értelmetlen halálát okozza. Az ilyenfajta katonai önfeláldozást egyáltalán nem tekinthetjük emberi értéknek.