A koronavírus, mint minden súlyos járvány, felfedi a kapitalizmus prioritásait és megmutatja, miért nem képes megvédeni minket. John Parrington szocialista és tudós a Socialist Worker-nek nyilatkozott a jelenlegi válságról.
Mennyire súlyos a vírus összehasonlítva a szezonális influenzával vagy más jelenlegi pandémiás influenzával?
Bármely szezonális influenza járvánnyal összehasonlítva ez a koronavírus törzs határozottan rosszabb. A Covid-19 ráadásul rosszabb bármely járványnál az elmúlt évtizedekből.
Jelenleg két fő koronavírus törzs van, amely állatról terjedt emberre – a SARS járvány 2003-ban és a MERS 2012-ben. A MERS-sel fertőződött emberek több mint harmada meghalt. Ez sokkal magasabb arány, mint a jelenlegi vírus esetén, de az elég gyorsan kihalt.
Ami korlátozta a SARS-ot és a MERS-et, az a képtelenségük, hogy jelentősen kitörjenek azokból a régiókból, ahol kifejlődtek.
A Covid-19 esetén az a különbség, hogy gyorsabban terjed, mint bármely más, eddig ismert, állatokról átkerül koronavírus.
Nehezebb erre a vírusra gyógymódot találni, mint más vírusokra?
A koronavírusok RNS vírusok, ellentétben például a hepatitisszel vagy a feketehimlővel. Ezen fertőzések ellen lehet vakcinát fejleszteni, amely sokáig is fog működni.
Az RNS vírusok általában gyorsabban mutálódnak. Ez azt jelenti, hogy mire kész lesz a vakcina, a fertőzés már megváltozott és talán már nem is reagál a kezelésre sem.
Helyes az állam adott válasz?
Nagyon fontos, hogy ne keltsünk szükségtelen pánikot, szóval helyes arról beszélni, hogy mossunk szabályosan kezet és végezzünk el más alapvető higiéniai lépéseket.
Már elmondtam, hogy a kormányunk üzenetei az NHS (brit eü. szolgálat) hatékonyságáról, hogy kezelje a virális járványt, veszélyesen önelégültek. A héten Chris Witty professzor, Anglia tisztifőorvosa közölte, hogy az idősek és azok, akiknek már fennálló orvosi problémáik vannak, nem kell aggódniuk, mivel 90%-uk túlél, ha elkapja a vírust.
De ez azt is jelenti, hogy 10%-uk meg fog halni. Szerintem ez félelmetesen módon lett tálalva.
A hónap elején jelentették, hogy 1600 megkérdezett orvosból csak 8 gondolja úgy, hogy az NHS készen áll egy nagy járvány kezelésére.
Ugyanezt a problémát tapasztaljuk a táppénz kérdése esetén. Korlátozott engedmények vannak, hogy az embereknek korábban fizessenek. Jelenleg semmit nem tesznek azon több millió emberért, akik fizetések túl kevés, hogy ezt megkapják.
Ez nem marginális kérdés ott sem, ahol dolgozom, az Oxfordi Egyetemen. Jelenleg is sztrájkoltam olyan emberekkel, akiknek nullaórás szerződésük van, akik a személyzet 80%-át alkotják itt ideiglenes szerződésekkel, akik körülményei elég bizonytalanok. Hogyan lehetnek ők betegek vagy karanténban?
És ha munkába mennek, mikor nem kellene, kockáztatják, hogy betegséget terjesztenek?
Megkérőjelezem, hogy a kormány valóban komolyan veszi, hogy intézkedéseket tegyen, hogy elkerülje ezt a fenyegetést.
Eleget tesz az egészségügyi létesítmény, hogy gyógymódot találjon?
A brit Orvosi Kutató Tanács múlt hónapban 20 millió fontos alapot jelentett be a Covid-19 „gyors kutatására”. Ez üdvözlendő, de csak egy csepp az óceánban a kutatás feltételei között. Bár már sok különféle csoport dolgozik a víruson, és néhányan állítják, hogy a verseny miatt gyorsabban találnak gyógymódot. De ez figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a vakcinák nem profitábilisak, így lényegesen kevesebb pénzt tesznek ebbe a kutatási területbe.
Ha a kormányok világszerte elkezdenének nagy pénzeket befektetni ebbe, akkor a nagy gyógyszervállalatok ezen hozzáállása gyorsan megváltozna.
Lehet azzal érvelni, hogy ez az oka, amiért még nincs kész a vakcina. A SARS és a MERS figyelmeztetés volt, és már évekkel ezelőtt gondolhattunk volna erre.
Képes a rendszer koordinálni az erőfeszítéseket, hogy gyorsan lehessen gyógymódot találni?
A vírus rossz hatással van a gazdaságra, ez pedig nyilvánvalóan nem érdeke azoknak, akik irányítják a rendszert. Ezért szeretnék megállítani a vírus terjedését és gyógymódot találni.
De hogy mire képesek ezen rendszer keretein belül, az más kérdés.
A Világbank elkötelezte magát, hogy közel 10 milliárd brit fontnyi vészhelyzeti segélyt adjon azon fejlődő országoknak, amelyek a Covid-19-cel küzdenek. Ez jele némi koordinációnak.
De a kapitalizmust a profit hajtja, és amikor a nagy gyógyszercégek nem látnak módot a pénzcsinálásra, akkor nem is ösztönzi őket semmi, hogy belefolyjanak.
A zárlatok és a gyülekezés betiltása segít lassítani a vírust?
A bizonyíték ezen kérdéssel kapcsolatban, főképp Kínából származik, és egész nehéz megítélni. Bízhatunk-e az adatokban, amikor tudjuk, hogy az első ország tagadta a vírus létezését?
Vannak felteendő kérdések még a lezárási stratégiára vonatkozólag.
Vuhanban, amely az első kínai város, amelyet karanténba zártak, sok ember hallotta, hogy intézkedések lesznek, és mindent megtettek, hogy elszökjenek. Szóval át kell gondolni a további kockázatokat.
De ha tényleg igaz, hogy az esetek száma Kínában csökken, akkor a stratégia talán hatékony. Vannak forgatókönyvek, amelyekben van értelme izolálni egy járványt.
Amit bámulatosnak tartok, hogy a kormány miniszterei ilyen intézkedésekről beszélnek, amelyek pánikot indukálnak, de nem beszélnek az alapvető dolgokról. Ezek pedig azok, hogy több forrás kell az NHS számára és táppénz mindenkinek.
Ezek az alapjai annak, hogy megállítsuk a betegség terjedését.
A járvány megoszthatja az embereket?
Sok ember helyesen akar cselekedni, amikor arra kerül a sor, hogy megvédje magát és segíteni kell másoknak. De az évtizedek óta tartó brit szociális szemlélet összeomlása ezen érzés ellen szól.
A társadalom atomokra hasítása az igazi veszély. De egy járvány közepén a társadalmi tapasztalat felteteti a kérdést az emberekkel arról, hogyan kell szervezni a dolgokat és mik a prioritások. Az NHS-t, a közgyógyellátást és a tudományos kutatást a csontig megszorították.
De talán a repedések már olyan nagyok, hogy az emberek érezni fogják, hogy tenniük kell valamit.
forrás: Socialist Worker