Elhunyt az utolsó Navajo Kódbeszélő

Elhunyt Chester Nez, az utolsó navajo kódfejtő. Nez albuquerquei otthonában halt meg, ahol fiával, Michael-lel élt. 93 éves volt.

Nez a csak navajokból álló 382-es tengerészgyalogos szakasz tagjaként harcolt a japán imperializmus ellen.

Egy kis új-mexikói navajo közösségben, a Chi Chil Tah-ban nőtt fel.

Nez a Tuba City Iskolába járt, amikor az Egyesült Államok Tengerészgyalogsága fiatal fiúkat toborzott a második világháború alatt. Azért csatlakozott a barátaival, mert kalandot keresett.

Arról is beszélt, milyen volt egy navajo pásztorcsaládban felnőni. Mikor édesapja látta, hogy a kormány elrendelte a nyáj karcsúsítását, mert az állatok túllegelték a navajo földet, Nezt iskolába helyezték.

Amikor a 40-es évek elején középiskolába került, a tanárai néhány diákot a Tuba City Kollégiumba helyeztek, a rezervátum legnyugatibb pontjára. A fiúk angolul tanultak az iskolában. Nagyon keveset tudtak a világról, hogy mi rejtőzik a szent hegyeik mögött, amely körülölelte szülőföldjüket.

1941. december 7-én, 3000 mérfölddel arrébb a repülőkkel teli égbolt tüzet szórt Pearl Harborra. A rezervátum csendes volt, de a világ háborúban állt.

A hadsereg – csapatokat behajózva a csendes-óceáni csatákhoz – gyorsan megfejthetetlen kód után kutatott, hogy titkos információkat tudjanak küldeni. Számos nyelvet és dialektust megvizsgáltak, mint kódot, de mindet megfejtették a tokiói kódfejtők.

Philip Johnston, egy korábbi hadászati mérnök és egy presbiteriánus misszionárius fia, a navajo rezervátumban élt. Előállt egy ötlettel: használják a navajo nyelvet.

A nyelvről kevés írásos feljegyzés maradt hátra. A mondattana és a nyelvtana választékos volt. A beszélt nyelv olyan tónusokat tartalmazott, amely nehezen érthető a képzetlen fül számára.

A nyelvet nehézkes lett volna feltörni az ellenség számára.

Így egy 1942-es tavaszi napon – Nez szerint – a tengerészgyalogság toborzói vörös és fehér uniformisban megjelentek az iskolában. Okos navajo fiúkat kerestek, akik beszélték az ősi nyelvüket és megértették az angolt.

Nez emlékezett, hogy látni szerette volna a rezervátumon túli világot. Ezért feliratkozott.

Nez egy 2011-es interjújában már nem emlékezett, hogyan is tanulta meg a kódot.

Egy katona javasolta, hogy egy navajo szavakat tartalmazó ábécét hozzanak létre; másikuk a nyelvük állatokra, növényekre, szomszéd törzsekre és fegyverekre vonatkozó szavainak használatát ajánlotta – Sally McClain, a Navajo fegyver című könyv írója szerint. McClain első kézből szerzett információkat az eredeti Kódbeszélőktől. Nez szerint a kódszavak a mindennapi rezervátumi szókincsből származtak.

A Republic cikke szerint könnyű és ismerős szavakat kapcsoltak betűkhöz, hog alfabetikus kódot hozzanak létre.

Az „A” betű volt a Wol-la-chee, azaz Hangya (Ant).
A „B” betű volt Shush, azaz Medve (Bear).
A „C” betű volt a Moasi, azaz Macska (Cat).
A „D” betű volt a Be, azaz Szarvas (Deer).
És így tovább.

Az ellenség, azaz ENEMY szó a „Dzeh — Nesh-chee — Dzeh — Na-as-tsosi — Tash-as-zih”.

Nagyobb kihívás volt – McClain írja -, hogy a katonai járművekre, hajókra, repülőkre, tiszti rangokra is kódot szerkesszenek. Nehéz volt a navajok számára leírni olyan háborús tárgyakat, amelyet soha életükben nem láthattak a rezervátumokban.

A kód működött. A japánok nem tudták feltörni. Ezután, a tengerészgyalogság navajok más csoportjait is alkalmazta a háború során, hogy a kódon dolgozzanak, amely jelentős szerepet játszott a japánok legyőzésében.

A háború után

A háború után az eredeti Kódbeszélők gyorsan visszatértek a navajo rezervátumba, és sosem beszéltek a küldetésükről, egészen az 1960-as évekig.

Ezek a férfiak az eredeti Navajo Kódbeszélőkként lettek ismertek.

Ünnepelték őket parádékon, újságokban és könyvekben. Iskolákat látogattak szerte az országban, és elmesélték a történetüket.

A Navajo Kódbeszélők Társasága is megalakult.

Jean Whitehorse (65) az új-mexikói Smith Lake-ből 12 évig dolgozott a társaságnak.

Titkárként dolgozott, segítve a csoport megalakulását. Whitehorse (Fehérló) annak az Edmund Henry-nek a lánya, akiket a háború során soroztak be, és aki a kódon is dolgozott.

„Minden Kódbeszélőnek más története van, mert más hadosztályoknál, más körzetekben harcoltak,” – emlékezik Whitehorse. Az első 29-et betették egy terembe, hogy készítsék el a kódot. Az olyan férfiak, mint Chester, elmondták nekem, hogy még ha beszélnénk is a navajot, akkor sem értenénk a kódot.”

Whitehorse aláírásokat is gyűjtött a rezervátumban, hogy követeljék a kongresszustól a Kódbeszélők elismerését.

Az eredeti Kódbeszélők közül öten – köztük Nez – kapott kitüntetéseket 2001. július 26-án.

„Láttam, hogy ezek a férfiak komolyan vették a küldetésüket; szent volt számukra,” – mondta Whitehorse. „Az emberek gyakran kérdezik: Mi lett volna, ha a navajo nyelvet nem használták volna? Mi lenne ma?”

Ben Shelly, a navajok elnöke elrendelte, hogy Window Rock-ban, a navajo rezervátum fővárosában napkeltétől napnyugtáig zászló lengjen.

Nez a tengerészgyalogság 382-es szakaszában Guadalcanalban, Guamban, Peleliuban és Bougainville-ben harcolt a második világháború alatt.

Fia, Michael Nez, navajo művész erős akaratúnak írta le apját. „Apám sosem volt egyedül, mindig velünk volt. És ezután sem lesz egyedül, mert együtt lesz azokkal a Kódbeszélőkkel, akik már elmentek. Hiányozni fog. Sokat fogok gondolni rá.”

– az azcentral.com cikke alapján