Mikor az „ellenzék” a neoliberális megszorítók híve, az aktivisták orsósoznak, a politikusok ukrán vendégmunkásoznak, nincs baloldali-szolidáris-humánus program, mikor Orbánt komcsizzák és közben kollaborálnak a jobbiknácikkal, akkor ne is számítsunk kormányváltásra.
Az ellenzék a létező összes főbűnt elköveti, amit csak lehet. Nem véletlenül van hatalmon már egy évtizede egy fasizálódó, diktatúraépítő és a neoliberális megszorításokat durván alkalmazó Fidesz-rezsim – a külpolitikai bűnökről nem is beszélve.
Sajnálatos módon az ellenzék megvezethető része – sajnos a többséget alkotják – beállt azon ostoba mantrafétis mögé, amelyet ma a „teljes ellenzéki összefogás” névvel illetnek, amely csak szép szó a jobbiknácikkal való kollaborációra a politikai hatalomért. A „Miért tilos összefogni a Jobbikkal” című cikkünkben 6 sarkalatos pontban foglaltuk össze a szélsőjobbal való kollaboráció észszerűtlenségét, amelyek annyira sziklaszilárdak, hogy a megjelenés óta eltelt több mint másfél év során egyetlen érdemi kritikai cáfolat sem érkezett (anyázás annál több), viszont más értelmiségi megszólalók csak erősítették ezen pontokat egyéb elemző írásaikban. Ezen pontok egyenként is elég erősek ahhoz, hogy kukázni lehessen ezt a kollaboráns taktikát, együttvéve azonban jelzik ezen „ellenzéki” taktika ön- és közveszélyes voltát.
A cikk végén megoldást is ajánlottunk (mint azt tettük már százezerszer, látszólag teljesen feleslegesen): szegénypárti, markánsan baloldali, azaz rendszerkritikus, szolidáris és humánus szociális válságkezelő programmal kell a szavazókat megnyerni, valamint erre kell aktivistahálózatot építeni. Ilyen program nemhogy nem létezik, de az ellenzéki közbeszéd ennek ellene megy, és az orbáni gyűlöletpolitikát másolja. Nem véletlen: ahogy előre jósoltuk, a Jobbikkal való kollaborálás során nem a fasiszták demokratizálódtak, hanem a demokraták fasizálódtak. Így lett hétköznapi az orsósozás, a komcsizás, az „ukránvendégmunkásozás”. Így lett egy nácibotrányokkal terhelt múltú jobbikos jelöltje a közös “ellenzéknek” Borsodban, aki – az indító hatosfogat teljes meglepetésére – elvesztetta az időközi választást. Így az sem meglepő, hogy jelenleg a „teljes ellenzéki összefogás” pártjai támogatásának summás összege sem elegendő Orbán leváltására, és a szervezeteik csak erodálódnak.
A „Miért tilos összefogni a Jobbikkal” cikkünkből azonban egy fontos gondolat kimaradt. Mégpedig, hogy hogyan kezeljük a Jobbikot. Miközben mindenki a Jobbik szavazóira ácsingózik, és összeadni szeretnének, mert ez az egyszerű gondolkodás számára a legkönnyebben értelmezhető formula, az meg sem fordul a fejükben, hogy a Jobbikot egyszerűen kiüssék a versenyből.
„A Jobbik már megváltozott, a nácik átmentek A mi hazánk pártba” – harsogják, miközben a nácibotrányt elszenvedett jobbikos politikusok 90%-a még mindig jobbikos, ráadásul rengetegen vezető pozícióban, parlamenti képviselőként vagy Bíró László személyében „ellenzéki” közös jelöltként Borsodban.
Ha az „ellenzék” azt csinálja, amit az Európai Baloldal elemzői már több mint tíz éve javasolnak, azaz a Jobbik teljes megsemmisítését, akkor ma nem lenne probléma a velük való intrikus alkudozgatás. Ugyanis, ha a Jobbik nem létezik, akkor szavazatokat sem vesz el. Ha a Jobbik nem létezik, akkor a propagandájával nem fasizál tömegeket és nem gyárt nyomi antiszemita-rasszistákat sem. Nyilván a Jobbik nemléte nem oldaná meg a hazai rasszizmus, antiszemitizmus és idegengyűlölet problémáját, de jelentősen visszavetné ezeket. A demokratikus oldalnak tűzzel-vassal kellett volna támadnia minden fasiszta jelenséget, ennek ellenére inkább feladták a gyakorlati antifasizmust, és maguk kezdtek el idegengyűlölettel operálni.
A Jobbik mint újnáci párt, ugyanis betiltható lenne. Idejekorán még könnyedén betiltható lett volna, ha erre lett volna értelmes politikai ambíció és nyomás, pláne akkor, amikor még Gyurcsány és Bajnai voltak hatalmon, és amikor a Magyar Gárda betiltásának folyamatát az Európai Baloldal és más vele szövetséges szervezetek politikusai elkezdték, és amely sikerrel járt.
Jelenleg is ezt a politikát kellene követni, elzárni a Jobbikot a rendezvényektől, megvonni tőlük a szót, a sajtót, a megjelenést. Ez nem csak a tisztességes, demokratikus és erkölcsös hozzáállás az újfasizmushoz, hanem ez az egyetlen járható útja a jelenlegi rezsim leváltásának és egy normális Magyarország létrehozásának.
A jelenlegi, neoliberális ál”ellenzéki” politika ugyanis nem csinál mást, csak hatalmat, székeket ad a Jobbiknak, azaz erősíti azt, amelynek eredményeképp több propagandát tudnak kifejteni és több jámbor embert tudnak majd a félelemmel és gyűlölettel teli politikájukkal megfertőzni.
A helyzet azért is kritikusan súlyos, mivel a Fidesz-rezsim ugyanazzal a szélsőjobboldali ideológiával tömi az emberek fejét, mint a Jobbik. Mivel a Fidesz a Jobbik programját hajtja végre és azonos ideológia mentén mozognak (csak más a cég), ezért a jobbikos propaganda a kormány malmára is hajt nem is kevés vizet.
Mi nem akarunk szélsőjobboldali jobbikos polgármestereket a városok élére. Nem akarjuk, hogy a borsodi választókörzet úgy járjon, mint Érpatak, Ózd vagy Tiszavasvári, ahol a jobbikos polgármesterek ámokfutása óriási problémákat okozott az adott településeken. Nem akarunk listáról bejuttatni olyan jobbikosokat a parlamentbe, amely a Fidesszel karöltve megszavazta a hetedik alkotmánymódosítást. Nem akarunk azért jobbikos képviselőket az országházba, hogy az első adandó alkalommal hátbaszúrják az ellenzéket saját politikai haszonlesésükért.
A Jobbik politikai megsemmisítésére kell törekedni, a szavazóiknak pedig el kell mesélni, miért ostobaság, amivel eddig tömték a fejüket, a problémáikra pedig demokratikus, szolidáris és humánus válaszokat kell adni. Olyanokat, amiket az újfasiszták hírből sem ismernek.