Érvelési hibák a hazai fasizmus példáin

Cikkünk szándéka kettős: bemutatni az érvelési hibák típusait, valamint bemutatni ezeken keresztül azt, hogy a fasiszta eszme mennyire is ellentmondásos, megtévesztő, hazug és ostoba.

Az érvelési hibák a szélsőjobboldali ideológiákban már nem csak mint hibák jelennek meg, hiszen azokat szándékoltan űzik a híveik megtévesztésére. A hibás politikai terméket el kell adniuk, és sajnos az utóbbi évek, napok tapasztalatai alapján sikeresen űzik ezt a mesterséget.

Természetesen az érvelési hibák nem csak a fasizmusra, de más tudománytalan politikai irányzatokra, sőt eszmékre, vallásokra is jellemzők, mi mégis kiemelten ezzel az eszmekatyvasszal foglalkozunk.

Argumentum ad hominem: Magyarán személyeskedés, tehát a vitapartner személyét célozzák meg, ezzel cáfolva az érvelését. „Marx zsidó, tehát eszméi helytelenek.”

Argumentum ad nauseam: Sulykolás. Azaz az állítás többszöri elismétlésével próbálják feltüntetni annak igaz voltát. Ez oly annyira összefonódott a náci propagandával, hogy egyenesen göbbelsi módszernek is nevezik, hiszen a propagandaminiszter eszköze volt az információk újra és újra ismételgetése. A Jobbik retorikájában is rendszeresen megjelennek olyan toposzok mint a „cigánybűnözés”, „zsidóbűnözés”, de a Fidesz is állandó jelzőket rak a baloldal elé: „bukott baloldal”, „maffiabaloldal”.

Argumentum ad verecundiam: Azaz a tekintélyalapú érvelés. Ezt a Jobbik és a német náci párt Führer-elven működő szervezetei kapcsán nem kell mélyen bemutatni. Ennek létezik releváns és nem releváns formája. A nem releváns esetben a tekintély nem a vita témájában tekintély. Például: „Vona Gábor a pártelnök, tehát a gazdasági elképzelései helyesek.” Nyilvánvalóan a pártelnöki funkció nem jelent közgazdasági tapasztalatot, különösképp, hogy a Jobbik elnöke történész. Vona azonban történészként is egyértelműen rossz álláspontot képvisel, pl. Horthy Miklós tisztelete ügyében. Tehát, ha azt mondják, hogy „Vona Gábor történészként tiszteli Horthy-t, tehát Horthy becsületes politikus,” akkor az illető releváns tekintélyre hivatkozó érvelési hibát követ el.

Ignoratio elenchi: Mikor valaki olyan érvet fogalmaz meg, amely önmagában ugyan igaz, de semmi köze az adott témához. Holokauszt-tagadók lelkesen hivatkoznak arra, hogy az első koncentrációs táborokat a britek állították fel, és hogy a második világháborúban az amerikai hatóságok internálták az USA-ban élő japánokat. Ezek önmagukban igaz állítások, de ugyanakkor nem teszik semmissé a holokauszt tragikus tényét. Ez egyben még a személyeskedés speciális formáját a „Tu quoque”, azaz a „te is” érvet is kimeríti, amikor valaki azzal vág vissza, hogy ugyanazt a hibát a vitapartner is elkövette: “A szövetségesek is lebombázták Drezdát.” – védve a náci terrorbombázásokat.

Argumentum ad misericordiam: Szánalomra építő érvelés, amikor valaki sanyarú helyzetével próbálja álláspontját igazolni. Építhet részvétre, bűntudatra. Az érzelmekre való manipulatív hatás jelentős részét képezi a szélsőjobboldali propaganda eszköztárának. „A magyarságot elnyomják, az emberek szegények, ezért radikális jobboldali változásra van szükség.” Vagy: „Trianon hazánk területét több mint felére csökkentette, ezért be kellett lépni a második világháborúba.”

Argumentum ad populum: Közvélekedésen alapuló érvelés, amikor azt az általános elfogadottságra akarják építeni. A parlamenti pártokban mind, a Jobbikban pedig különösképp megvan az a tendencia, hogy a választási eredményekkel akarják igazolni a programjuk és elképzeléseik helyességét. Tekintve, hogy az emberiség számos alkalommal választott különösképp rossz vezetőket maga fölé, ezt az érvelést felettébb gyengének és szánalmasnak tekinthetjük. A Jobbiknak mellesleg a támogatói köre mellett van egy nagyon erős elutasító, antifasiszta ellenzéke is.

Argumentum ad temperantiam: Az arany középútra való hivatkozás, azaz két érv kompromisszuma a helyes. Ha egy állítás szerint 2+2=4, a másik szerint 2+2=8, akkor a középutas érvelés szerint nyilván a 2+2=6 lesz a helyes, mert ez a középút. Tekintve, hogy a Jobbik szélsőséges párt, és a politikai paletta jobb oldali szélén helyezkedik el, nehéz példát találni tőlük. Viszont polgár pártok rendszeres retorikai eleme, amelyben a kommunizmust és a fasizmust a paletta két szélére száműzik, mint szélsőrosszat, önmagukat, pedig a középső, mérsékelt, humanista demokrataként próbálják eladni.

Hamis dilemma: A vitát a felé viszi el, mintha kizárólag csak két (vagy több, de mindenképp korlátozott számú) álláspont létezne, amelyből mindenképp választani kell. Ez a hazai politika és a polgári demokrácia tragédiája (bukása), hiszen az embereket is meggyőzték arról, hogy csak jobb- és baloldal létezik, és ezen kettő közül kell a kisebbik rosszat választani. Még akkor is, ha a két oldal pusztán nüansznyi kérdéseken vitázik, a kardinális kérdésekben (NATO-tagság, privatizáció, kapitalizmus, megszorítások, neoliberalizmus) egyetértenek. A Jobbik retorikája is alkalmazza ezeket a szélsőséges elemeket. Valaki vagy jobbikos, vagy hazaáruló. A démonizált ellenségkép rendszeresen egyféle lehet csak: „aki zsidó, az kommunista is”, vagy fordítva: „a kommunisták zsidók”, „buzi zsidók”, „zsidó buzik”. Az egyes embercsoportok egymást kizáró különbözősége jelent csak akadályt, például: valaki nem lehet egyszerre zsidó is és cigány származású is – de valljuk be, a legprimitívebb neonáci agy ezt a kettőt is tudja kombinálni. A hamis dilemma másik oldalán persze ők állnak, mert „aki jobbikos az jó, az hazaszerető, az nemzeti és hazafi”.

Náci kártya: Külön érvelési hiba kategóriát kapott a náci kártya jelensége, mikor a vitapartner indokolatlanul nácinak nevezi ellenfelét. Ilyen jelenség a világban ugyan létezik, de Magyarországon a Jobbik náci politikát gyakorol, ezért a jelző használata abszolút jogos. Sőt! A hazai politikai “elit” nem nácizza eléggé a Jobbikot! Még a náci kártya definíciók is hozzáteszik, hogy a náci jelenségek nácinak nevezése nem számít náci kártyának. A Jobbik megfordítva használja a náci kártyát, hiszen pont azzal akarja magáról a fasiszta bélyeget lemosni, hogy szerintük az ellenfeleik használják ezt rájuk indokolatlanul.

Nirvána-érv: A Nirvana a buddhista vallásban a tökéletességre, a nemlétre való törekvés. A Nirvána-érv, amikor valami azért nem lehet jó, mert nem tökéletes. „A szocializmus rossz, mivel volt kapun belüli munkanélküliség.” Így van, a kapun belüli munkanélküliség önmagában rossz rendszer, de az adott körülmények között jobban mégsem lehetett megoldani a teljes foglalkoztatottságot. Mindamellett, hogy ennek a jelenségnek a Kádár-korszakban voltak hátrányai, jelentős előnyökkel is bírt, például megtartotta a munkás apa és családfő szerepét otthonában; az embereket nem terelte be a semmittevés és az alkoholizálás világába; fizetést adott segély helyett; a kapun belüli munkanélküli mobilizálható volt, ha szükség volt rá, és nem terhelte meg a TB kasszát sem. Ez alapján – vagy bármely más hibája alapján – a szocializmust működésképtelen rendszernek bélyegezni óriási politikai csúsztatás. A Nirvána-érvelés rendszeresen feltűnik a szocialista rendszerek kritikájában, hiszen egyetlen ember által alkotott rendszer sem tökéletes; nem is volt, nem is lesz. Ennek előfeltételeként – teljesen tévesen – még ráhúzzák a szocializmusra az „utópia” jelzőt is (ezt a göbbelsi sulykolás technikával teszik), így a nem tökéletes rendszer kiválóan támadható érvekkel.

Vágyvezérelt gondolkodás: Olyan logikai hiba, mikor tényként kezelnek olyas valamit, amelynek pozitív kimenetele van számukra. Eklatáns példája, ahogy a német nácik a 30-as években kijátszották az első világháborútól meggyötört nemzetek békevágyát, azok vágyvezérelt gondolkodására alapozva. (Tehát ebben a példában nem a náciknak volt vágyvezérelt gondolkodása, hanem ellenfeleiket ejtették ebbe a csapdába.) A hazai szélsőjpbb részéről viszont a vágyvezérelt gondolkodás a Nagy-Magyarország ideája felől való ábrándozás, és az ehhez köthető politikai, revizionista politika.

Secundum quid: Elsietett általánosítás, amelyen a Jobbik gyűlöletkeltő politikájának jó része nyugszik. Ezen hibás érvelés során egy kis mintából, egyéni tulajdonságokból vonnak le túláltalánosító következtetéseket egész embercsoportokról. Például: „Vannak cigányok, akik bűnöznek, ezért minden cigány bűnöző.” Vagy: „Léteznek zsidó bankárok, ezért minden zsidó fukar, és világuralomra törekszenek.” Ahogy a cikk elején is megfogalmaztuk: a fasiszta szervezetek esetén ez nem „hiba”, hanem szándékos és durva ferdítés, hazugság, amellyel teljes embercsoportokat diszkriminálnak és démonizálnak, ebből a félelemből és gyűlöletből pedig politikai tőkét kovácsolnak.

Szalmabáb-érvelés: A vitapartner eltorzítja ellenfele álláspontját, és ezt a torz képet támadja. Jellegzetes taktikája a mindenkori antikommunista ideológusoknak, akik olyasmit adnak a kommunisták szájába, amelyet sohasem állítottak, majd ezt diadalittasan megcáfolják. Eklatáns példája a magántulajdon védelme, mondván, a kommunisták „megszüntetik a magántulajdont”, vagy a nemzet védelme, mondván, hogy a kommunisták „nemzetellenesek”, stb, holott a mozgalom tiszteli a magántulajdont (a kisemberek személyi tulajdonát), és csupán a kizsákmányoló magántulajdon kollektivizálására törekszik. Bár a Kommunista Kiáltvány jelentős része ezen szalmabábok megcáfolásán fáradozik, az antikommunista elemek 150 éve kitartanak az elferdített ostobaságok mellett.

Sugallat: Mintha állítás lenne de mégsem. „Nem állítom, de…”, „feltételezhetően….”, „nem zárható ki, hogy…”. Ezzel lényegében nincs állítás, de sugallják a mondanivalót. A politikában rendkívül használatos rágalmak megfogalmazására, ugyanis ilyen szófordulatokkal akár a jogi felelősségre vonás is elkerülhető.

Cum hoc ergo propter hoc: (Vele, tehát miatta). Ha két esemény egyszerre következik be, akkor a hibás következtető szerint ok-okozati összefüggés áll fenn köztük.

Post hoc ergo propter hoc: (Utána, tehát miatta). Ha két esemény egymás után következik be, akkor a hibás következtető szerint ok-okozati összefüggés áll fenn köztük. „A trianoni békediktátumot a Tanácsköztársaság után kényszerítették hazánkra, tehát a kommunisták tehetnek róla.” Holott történelmi tény, hogy a magyar Vörös Hadsereg honvédő harcot folytatott hazánk területi integritásának megvédéséért és a munkáshatalomért a kisantant ellen. Ellenben a Jobbik által sztárolt Horthy lepaktált az antanttal és a kisantanttal, és ellenforradalmi kormánya élén hazaárulást követett el, melynek következményeként a román hadsereg még a fővárost is megszállta.

Argumentum ad baculum: A vitázó erővel érvel, büntetést vagy erőszakot helyez kilátásba. Az erő és az erőszak pedig hétköznapi fogalmak a szélsőjobboldali szervezetekben, de vannak egyéb fenyegető formái is a vallásos közegekben: „Aki nem hisz Istenben, az pokolra jut.” A Jobbik már számos alkalommal fogalmazott meg fenyegetést azokkal szemben, akik nem értenek egyet velük. Alapjában véve őket hazaárulóknak tartják, ami ugye főbenjáró bűn. Az utóbbi időszakban, a Jobbik cukikampánya során persze megfogalmazták azt a hazugságot is, hogy nincs félnivalójuk azoknak, akik nem a Jobbik szimpatizánsai. A történelmi tapasztalatok alapján tudjuk, hogy ez mit jelent, és mennyire őszinte.

Csúszós lejtő érvelés: Olyan logikai sorozat, amely az első lépésnek folyamatos, megszakíthatatlan következmény-láncolatot tulajdonít. Klasszikus példája az „Egy szög miatt a patkó elveszett…” versike. Ellenforradalmi és konzervatív politikai elemek kedvenc logikai hibás érvelése bizonyos szabadságjogok ellen. „A nők ne szavazzanak, a nők nem értenek a politikához, ha szavaznak, rosszul szavaznak, rossz kormány lesz, az ország csődbe megy.”

A fenti példákat azért is ismertettük meg olvasóinkkal, hogy politikai vitákban szakszerűen felismerjék a vitapartner által alkalmazott érvelési és logikai hibákat – szándékos csúsztatásokat. Szembesítsük ellenfeleinket a hibás logikájukkal! Nem azért, mert ezzel meggyőzhetünk egy nácit – ez a feladat szinte lehetetlen. Hanem mert nem feledkezhetünk el a politikai viták legfontosabb résztvevőjéről, a szemlélődőről, akinek nincs konkrét kialakult képe még a világról, és az interneten tájékozódnak a véleményükről, keresik a helyes utat. Egy nácival való vitának nem az a lényege, hogy a nácit meggyőzük, legyőzzük, hanem hogy a szemlélődő a mi érveinket fogadja el helyesnek, igaznak, emberségesnek, logikusnak és követendőnek, amely mellé akár ő is beállhat.

Vélemény, hozzászólás?