A Kitörés „Túra” fedőnevű neonáci találkozóhoz kapcsolódóan idén már erőszak is történt.
Miután a kormány a Budai várban nem engedélyezte az idei neonáci seregszemlét, a szélsőjobboldal máshol volt kénytelen gyülekezni az idei Kitörés Túra nevű neonáci politikai rendezvényre, amelynek – a szervezők szerint – semmiféle politikai vonatkozása nincs… még a megjelent Hitler-pólós fiatalembernek sem.
Természetesen nem dicsérjük a kormányt, hogy pusztán a várból kitiltották a neonáci csürhét, hiszen egy civilizált országban az ilyen szélsőjobbos szellemi és morális nullák semmiféle politikai szabadságjogot nem élvezhetnének. (Amelyekkel ők visszaélnek, bár nyíltan lábbal tipornák őket).
Az antifasiszta ellentüntetés után több neonáci is megtámadta és bántalmazta a Szabad Egyetem csoport fiatal értelmiségi tagjait, valamint két zászlójukat is elrabolták.
A nácik pózoltak is a zászlókkal, amelyeket lefotóztak, a kép pedig a vadhajtások nevű, szélsőjobboldali, kormányközeli szennyhonlapon került bemutatásra. Az antifasiszta rendezvényen „tudósítás” címen a káromkodások és verbális agresszió nélkül működni képtelen oldal szerkesztője is megjelent a jelenlévőket provokálni.
Az oldal „külföldről importált antifasisztákról” és jelenlévő „DK-s” szimpatizánsokról képzeleg, miközben pont a neonáci rendezvényre érkeztek ukrán, skandináv, német, szerb és bolgár külföldiek. A helyszínen pedig antifasiszta pártként az Európai Baloldal, főképp a Táncsics Alapszervezet tagjai voltak jelen.
A rendezvény végén a neonáci, feketeruhás, ismeretlen elkövetők csoportja a hülyék „érvével” élt a náluk sokkal intelligensebb fiatalok ellen: az erőszakkal.
Az antifasiszta tüntetés kulturáltan és erőszakmentesen folyt. Természetesen a rendőrség megint csak az antifasiszta tüntetőket vegzálta vörös csillag viselése miatt, míg a Hitler-pólós és karlendítgető egyenruhások érintetlenek maradtak.
Történelmi háttér: 1945-ben Adolf Hitler parancsba adta, hogy Budapestet feladni tilos, a védőknek a város és a védők teljes pusztulásáig ki kellett volna tartaniuk. A várost a Wehrmacht mellett a Hitlerjugend SS-hadosztály, valamint a koncentrációs táborokat is működtető SS-Totenkopf (halálfej) hadosztályok is védték. A „kitartás” jelszava alatt a nácikkal kollaboráns, hazaáruló nyilas csapatok is elnyújtották a főváros lakosságának szenvedését. Hitler parancsát megszegve a Budapestet megszálló német és magyar alakulatok „hősiesen” menekülni próbáltak. Ha nem kerülnek szovjet kézre, akkor a többi hitlerista alakulat lőtte volna őket agyon parancsmegtagadásért. Tehát a nácik egy teljesen magyarellenes cselekményben résztvevő, majd gyáván menekülő katonai alakulatokra emlékeznek, akiknek lényegében akkor már semmilyen történelmi jelentőségük és szerepük nem volt. Ezt pedig manapság a “becsület napja” ferdítéssel próbálják eladni.