Orbán Viktor birka hívei ismét azt érezték, hogy baloldaliakat lehet ütni-verni – felelősségre vonás nélkül. Tévedtek.
Sok polgár azt hitte, az 56 ünneplése, ha meghallgatják a miniszterelnök Kossuth téri antikommunizmustól és fasizmustól fűtött beszédét. Véletlenül sem koszorúzni mentek, véletlenül sem a fontos emlékhelyeket látogatták, véletlenül sem a szobrokat mutatták meg gyerekeiknek, hanem a felkent Vezetőt, Orbán Viktort, aki politikai propagandabeszédet tartott. Aztán csodálkoznak, ha az ellenzék szintén politikát foganatosít a politika ellen, és kifütyüli az akol urát.
Balhé persze volt. Szokás szerint megint a jobboldaliak kezdték. Érdemes megnézni az eseményekről készült videókat. Mindegyik támadás hasonló jellegű:
– A kormánypárti odamegy a fütyülő ellenzékihez, aki tudomást sem vesz róla.
– A kormánypárti elkezdi ingerelni az ellenzékit. A szavak nem hallatszanak, de a fenyegető gesztusok igen. Az ellenzéki – helyesen – nem reagál a provokációra.
– A kormánypártit rendkívül feldühíti, hogy a provokációján átnéznek. Ez sokkal dühítőbb, mintha lereagálják. Az ellenzéki még mindig nem reagál.
– Ekkor a kormánypárti elveszti a fejét, kicsit lök, enyhén üt, pofont ad. Itt az ellenzéki már próbál kitérni, maximum összeráncolja a szemöldökét. Esetleg védekező mozdulattal az arcát óvja.
– Ezután már a kormánypárt erőből üt.
Legalább 10-15 incidens kering a neten hasonló forgatókönyvvel. Az kimaradt, hogy az incidensek körül más polgárok mobiltelefonokkal videóznak, tehát lesz következmény.
Az ellenzékiek nagyon helyesen tették, hogy ők nem ütöttek vissza. Mi lett volna az eredménye? Semmi. Viszont a hatalmi média úgy vágta volna a videókat, hogy az az ő szájíze szerint mutassa be az eseményeket. Ráadásul egy ütést 5764-szer leadtak volna … naponta.
A történelmi tanulság ugyanaz, mint 1956-ban, vagy bármikor: a „kommunistáknak” (legyenek vélt vagy valós kommunisták) nincs joguk megvédeni magukat.