Nagy-Britannia médiája kizárta a munkásosztály hangjait.
Ez volt az üzenete James Graham drámaírónak és Carol Vorderman televíziós műsorvezetőnek, akik a MacTaggart és Alternatív MacTaggart előadásokat tartották az Edinburgh-i Fesztiválon.
Miközben Benjamin Netanjahu felperzseli a Közel-Keletet, és Keir Starmer David Cameron 14 évvel ezelőtti hazugságait visszhangozza, azt állítva, hogy a kiadáscsökkentések meggyógyítják a megtört gazdaságot, a Graham által “mindenki legkevésbé kedvelt diverzitási és reprezentációs kategóriájának” nevezett téma boncolgatása talán lényegtelennek tűnhet.
De a brit média dominanciája egyre szűkülő – önmagát igazoló elit hangok által – fojtja el a demokratikus vitát, és lehetővé teszi, hogy az uralkodó osztály propagandáját kihívás nélkül terjesszék.
Sem Vorderman, sem Graham nem koncentrált a média politikai elfogultságára. De ez szorosan összefügg a munkásosztály hangjainak kizárásával a közéletből. Ahogy Vorderman fogalmazott: “A munkásosztályú emberek úgy érzik, hogy nincsenek képviselve … a lehetőségek hiánya, a pénz és a munkahelyek hiánya nincs képviselve.”
Láttuk a politikai következményeket. A tévé- és újságírók megdöbbentek a Munkáspárt szocialista programjának népszerűségén a 2017-es választásokon.
Legtöbben gyűlölték a Munkáspárt Jeremy Corbyn vezette irányvonalát, és sokan részt vettek a politikus és a mozgalom megbélyegzésére irányuló szisztematikus kampányban, de az is nyilvánvaló volt, hogy őszintén zavarodottak voltak.
A brit emberek többségének makacs ragaszkodása, amelyet számtalan felmérés bizonyított, a közösségi tulajdonhoz és a vagyon újraelosztásához, nem tükröződött azokban a körökben, ahol mozogtak. A globalizáció révén vagyonukat növelő aranyifjak számára sem érthető a széles körben elterjedt érzés, hogy Nagy-Britannia rosszabbá vált az elmúlt évtizedekben, ezért ezt rutinszerűen a rasszizmusnak tulajdonítják.
A munkásosztály hangjait nem tudatosan zárták ki a médiából. Szélesebb trendek, például a helyi újságok bezárása, ahol a kevésbé jó kapcsolatokkal rendelkező vagy a nem fizetett szakmai gyakorlatokat nem megengedő újságírók nem tudtak belépni az országos médiába, megnehezítették a nem megfelelő háttérrel rendelkezők érvényesülését. Hasonló folyamatok zajlottak számos ágazatban: de ezek nem elkerülhetetlenek.
Amint a Nemzeti Újságíró Szövetség állítja, a helyi média pusztulása a monopolista tulajdonlás és a profitmaximalizálás következménye: hírvisszaszerzési terve, amely védelmet biztosít a helyi címeknek, beruházást a helyi médiába és egy finanszírozott Újságírói Munkaprogramot, segíthet megfordítani a trendet.
Ez az, ami a munkásosztály elleni diszkrimináció kezelésére, mint egyenlőségi kérdésre való törekvés helyett utat kínál előre.
A kapitalizmus a munkásosztály kizsákmányolásán alapul, amelyet a munkaerejük eladása határoz meg, nem pedig akcentus vagy regionális háttér alapján. A politikából és a médiából való fokozatos kizárása nem annak az eredménye, hogy több figyelmet fordítottunk a nemi vagy faji egyenlőségre: ez a vagyon koncentrációjának szűküléséből ered a monopolkapitalista társadalomban, és a munkásosztály politikai és gazdasági hatalmának visszaszorulásából a Thatcher-korszak óta.
És ahogy Vorderman megjegyzi, a rendszer összeomlóban van. A hagyományos média és a munkásosztály életének közötti szakadék megingatta a bizalmat, akárcsak a politikusok iránt. Az establishment haragosan üvölt az “álhírek” miatt, de az alapvető ok a sajtó és a politikusok iránti bizalom hiányára ugyanaz: elszakadtak a hétköznapi emberek aggodalmaitól.
Ez szkepticizmust vált ki az uralkodó osztály propagandájával szemben. A 2017-es Corbynizmus előretörése és a mai hatalmas palesztin szolidaritási mozgalom egyaránt a tömegmédia azon kudarcát tükrözi, hogy uralkodó osztálybeli konszenzust kényszerítsen rá.
De a bizalom összeomlása cinizmust is szülhet a változás kilátásait illetően, valamint egy pusztító, “ne higgyenek annak, amit mondanak” hozzáállást, amely közömbös a bizonyítékokkal vagy az ésszerűséggel szemben, ami a mai szélsőjobboldal egyik jellemzője a Covid és a globális felmelegedés kérdéseiben.
Ehelyett újjá kell építenünk a munkásosztály médiabefolyását, mint egy szélesebb visszavágás részeként, amely a munkások hatalmát építi a munkahelyeken, közösségekben és mindenféle intézményekben.
forrás: Morning Star