Az, hogy a neoliberális megszorítások mennyire kedveznek a szélsőjobbnak, már tapasztalhattuk a világ számos országában és hazánkban is.
A Gyurcsány-Bajnai-féle kormányzatok a világválság közepette mivel is mással akarták enyhíteni a bankszektor és a milliárdosok szenvedéseit, mint a kisemberek pénzének elrablásával. A híveik szerint persze válság volt és megmentették az országot. Ez két ponton sántít. Egyrészt a válságért ők is felelősek voltak, mert pont ugyanazt a neoliberális kapitalista profitorientált politikát művelték itthon, mint amit a kapitalista államok világszerte, pont ugyanolyan csavarok voltak a gépezetben, mint az amerikaiak, németek és britek, csak éppen kisebbek. A másik pedig, hogy megszorításokkal egy idióta is tud válságot kezelni, ahhoz nem kell közgazdaságtani diploma.
Ennek a milliárdosok által felvásárolt, osztályáruló kamubaloldali politizálásnak azonban van még egy rákfenéje: a szélsőjobboldal megerősödése. Méghozzá minden fronton. A Gyurcsány-Bajnai-féle neoliberális megszorítások több fronton is megszülték a hazai szélsőjobboldal rémét, amely miatt embertömegek nyomorodtak el, és sokan életüket is vesztették (romák elleni sorozatos neonáci terrorcselekmények, ami hibásan „romagyilkosságok” néven híresült el és a bőnyi rendőrgyilkosság). A megszorítások miatti tömeges elszegényedés és lecsúszás megszülte azt az elégedetlenséget, amelyet az újfasiszta szervezetek szépen kiaknáztak. Táptalaja volt ez az ellenségkép-keresésnek, és a félelmet is úgy sikerült átkonvertálni, hogy beleterelték azt a rasszizmus és antiszemitizmus medrébe – lásd a 2000-es években indult neonáci kamuoldalak (kurucinfo) uszító tevékenysége.
A neoliberalizmus nem csak a megszorító politikájával szülte meg a fasizmust. Annak megerősítésében is óriási szerepet játszik, ha a konzervatív jobbodal magáévá teszi a neonácik gyűlöletpolitikáját, ezzel kihasználva a menekültválságot vagy a kamubaloldali formája ellenzékben kapitulál és asszisztál ehhez. Hazánkban ez pontosan lejátszódott, és az “ellenzék” bele is bukott. A Fidesz-rezsim meglovagolta a kapitalista katonai expanzió és a globális klímakatasztrófa miatt menekülő emberek hullámait, majd azokat “migránsnak” eladva gyűlöletpolitikát épített. Mi volt erre az “ellenzék” válasza? Beleállt a dologba, felvilágosította a tömegeket, hogy ez csak rasszista alapú, fasisztoid gyűlöletpolitika, klasszikus goebbelsi elemekkel, amelyet egyszer már megtapasztalt az emberiség? Csapást mért az igazság erejével a nyilvánvaló hazugságokra, leleplezte a százával feltűnő kamuhíroldalak ostobaságait, összekapcsolva azokat a kormányzattal? Nem történt ilyen. Elfeledkeztek az emberi tudat dinamikájáról, és belehelyezkedtek azon status quo-ba, amely szerint a magyar népi idegengyűlölő és ezen premissza mentén mozogtak. Meg sem próbálták az embereket tényekkel meggyőzni arról, hogy amit a Fidesz mond, az hazugság, ostobaság és propaganda-agymosás. Az eredmény, hogy senki nem akarta a Fidesz-féle fasiszta gyűlölet- és félelempolitika cukormentes, lightos, kamuellenzéki változatát. Pedig itt dolgok történtek.
Miközben a kormány “migránsokkal” riogatott és szándékosan megtöltötte a pályaudvarokat is velük (+ még némi erőszakban és balhéban is reménykedtek, miközben a kormány azért imádkozott, hogy egy átutazó menekült megerőszakoljon vagy felrobbantson valamit)… semmi nem történt. Ellenben ugyanezen időszakban egy szélsőjobboldali szervezet feje gépkarabéllyal fejbelőtt egy magyar rendőrt Bőnyben; lecsukták a romagyilkosokat; a Teréz körúton történt egy máig ismeretlen szándékú robbantás, feltehetően szélsőjobboldali szállal; és nem csak folyt a Hunnia csoport náci terroristái ellen a per, hanem azóta köztársasági elnöki kegyelemmel szabadon távozhattak egy pedofilbűnöző társaságában. Az “ellenzék” már nem mondhatta, hogy íme, a kormány migránspropagandája kamu, és lám, szélsőjobboldaliak gyilkolásznak hazánkban, mert akkor már politikai szövetségre léptek a gyilkosoktól csak két lépésre álló Jobbikkal, és az szerepelt a választási plakátokon, hogy a “kerítés marad”. Az eredmény: tragikus katasztrófa a kamuellenzék számára, és végül Orbán maradt – kétharmaddal!
Nem egyedi az eset. A brit, a francia és német “demokraták” ugyanúgy nem szálltak szembe a menekültellenes náci retorikával, már mind nagykoalíciós ellentétben szítják a bevándorlók elleni feszültséget, amelyből nem más profitál, mint a fasiszta szélsőjobb. A neoliberális Macron számos esetben próbálta meg jobbról előzni a Nemzeti Tömörülést, a brit Konzervatív Párt pedig szintén náci retorikát használ, csak mivel “demokrata” politikusok használják, már félve nevezzük ezt a fajta klasszikus félelem-gyűlölet-politikát nácinak. Már magukat a nácikat sem nevezik nácinak, mert próbálnak cukiskodni, alt-rightnak, identitáriusnak, radikális jobboldalinak nevezni magukat, de amikor Magyarországon identitárius tüntetés volt, akkor is Goebbels idézet hangzott el.
Az eredmények itt is magukért beszélnek: meg lehet nézni a türingiai és brandenburgi AfD sikert, a Le Pen fasiszták előretörését, az osztrák fasiszták választási eredményeit, valamint olyan degenerált kormányok megalakulását, mint a hollandiai, az olaszországi vagy a magyarországi. És ezek csak a politikai elitek. Velük együtt szaporodnak az Adolf Hitler emléktúrázó, kitörés napozó vagy náci koncerteket szervező aktivisták és menetelő verőlegények is.
Ha pedig épp baloldalit játszó elitek végzik a neoliberális megszorításokat – mint teszi azt a Starmer által vezetett brit “Munkáspárt” vagy Macron vagy a német koalíció a zöldek részvételével vagy hazánkban a Gyurcsány-Bajnai páros, akkor még inkább szélsőjobbra fognak tendálni a kiábrándult emberek.
Mi lett volna a “demokraták” dolga?? Szembeszállni a fasisztoid tendenciákkal? Sajnos nem. Nem az a dolguk. Kapitalista rendszerben gondolkodó elitről van ugyanis szó, amely csak akkor folytathat hiteles antifasiszta harcot, ha szembeszáll az azt minden téren kitermelő kapitalizmussal is. Nem mondhatták ki, hogy a szörnyet az az elszegényedés és lecsúszás szülte meg, amit éppen ők termeltek ki. Nem mondhatták ki, hogy annak a Jobbiknak a kurucinfója hozta létre újra a Fidesz saját céljaira átvett neonáci gyűlöletpropagandát, amellyel a neoliberálisok épp akkor kollaboráltak. Nem merték kimondani, hogy a menekültellenes félelemkeltés hazugság, hátha lesz egy muszlim, aki megkésel valakit Budapesten. Mint ahogy Németországban is kihasználják, hogy ritkán történik “bevándorló” által elkövetett bűncselekmény, elfeledkezve arról a mellékes tényről, hogy az országban naponta legalább két gyilkosságot követnek el nem bevándorló németek. Az egész brit szélsőjobb utcára vonult, mikor egy nem bevándorló, de ruandai szülőktől származó, 17 éves autista fiú halálra késelt három kislányt Southportban. Ellenben sűsűn hallgatnak arról, hogy az Egyesült Királyságban naponta szintén két embert ölnek meg; átlagban hetente egy gyermeket. Az erőszak mint rendszerválság ellen kapitalista vagy fasiszta politikusként azonban nehéz szót emelni, inkább eredményesebb megvárni, amíg épp más színű lesz az elkövető, és akkor igazoltnak vélni a mindenki ellen felvonultatott gyűlöletpolitikát.
A nyertes a mindenkori kapitalizmus, amelynek válsága idejént eszközei a fasiszta szervezetek, amelyek elsődleges célja szétverni és kiszorítani a munkásosztály szervezeteit. Ezt pedig az utóbbi időben sajnos elég komoly sikerrel és anyagi támogatással művelik – kis hazánkban is. a probléma, hogy épp demokratának látszó politikai elitek szellemi muníciójával is.
“Nincs hiteles antifasizmus antikommunizmus nélkül” – óbégatták azon neoliberálisok, akik később személyesen kampányolták nácibotrányt elszenvedett jobbikos politikusoknak. A parlamentekbe választott nácik pedig elkezdenek demokratának tűnni a hétköznapi emberek szemében. Egyfajta legitimitást nyernek, pedig nem szabad őket normalizálni, sem a demokratikus rendszer részének tekinteni. Politikai karanténban a helyük, hiába fotózkodnak kiscicákkal, hiába járnak hozzájuk állami és egyházi vezetők, hiába húznak öltönyt és cukiskodnak. Attól, hogy látszólag demokratikus választások során nyertek hatalmat (nincsenek demokratikus választások egy milliárdosok által óriási pénzekkel befolyásolt választási rendszerben), még nem válnak demokratákká és nem is kezelhetjük őket demokratákként.
A kizsákmányoltak és szegények problémáiért felelős rendszert pedig nem csak szolidáris, humánus, zöld és baloldali program válthatja csak le, hanem olyannal, amely egyben konzekvensen és szilárdan antifasiszta is.