A közép-amerikai migrációt övező csapások végtelen zuhataga, a tyúkól törvénye határozza meg azon több ezer ember sorsát, akik menekülnek városaikból, régióikból, át az országon, a mi országunkon (Mexikó), amely nem tekinti őket jogokkal rendelkező embereknek.
Pont ezzel ellentétben: üldözik, kizsákmányolják és kiutasítják őket az Állam jogrendszere szerint vagy annak ellenében. Ne feledjük, hogy azon országok egyike vagyunk, amely a saját népességét is magára hagyja, ha biztonságot vagy munkát keres; és őket is rögtön üldözni fogják, amint átlépik az északi határt. Így aggódnunk kell, hogy valami mindenhol rohad. De a területünkön szintén üldözik több tízezer guatemalai, El Salvador-i és hondurasi testvérünket. Nem is beszélve az útjuk során a bűnbandák halálos fenyegetéséről, de szenvednék még a bevándorlási és rendőri hatóságoktól is, amelyek szintén kiveszik a részüket a problémából. Most kiderült, hogy ez a kormány Mérida Kezdeményezésével egyetértésében történik. Ez állami politika még akkor is, ha megszegi a törvényt.
Madeleine Penman, az Amnesty International mexikói kutatója ezt dokumentálta: „A mexikói hatóságok keményen dolgoznak, de diszkréten, hogy megakadályozzák a Közép-Amerikából idemenekült embereket abban, hogy Mexikóban maradjanak.” És persze hozzá kell tenni, hogy kevesen elérik az északi határt és átlépik. A területünkön, amelyet aláaknáztak egyenlőtlenséggel és háborúval, amelyet nem mernek nevén nevezni, ez egy halálos csapda a közép-amerikaiak számára, akik nem csak számok. A mi Szíriánk Honduras-ban van, és a mi hozzáállásunk rosszabb, mint a fehér európaiaké.
„2017-ben a mexikói kormány 80.353 embert deportált, akik megfelelő papírok nélkül érkeztek az országba vagy más bevándorlási szabálytalanságok miatt,” – írja Penman. „Sok tekintetben a deportálások nem csak a mexikói, de a nemzetközi törvényeket is sértik, mivel kockára teszik a deportáltak életét.” (Amnesty International, 2018. március 16.)
Több ezer ember menekül olyan országokból, „amelyet a bolygó legerőszakosabb helyei közt tartanak számon.” De Mexikó emberietlen szennyként kezeli őket. Kevesebbet érnek bárkinél. Megerőszakolják, elrabolják és kiiktatják őket. Rabszolgává teszik és megölik, vagy letartóztatják és visszaküldik őket a pokolba, ahonnan indultak. „Az ENSZ nemzetközi szervezetei és ügynökségei számításai szerint a Mexikó déli határát átlépő évi 500.000 ember több mint felének van szüksége nemzetközi védelemre.”
A törvény figyelmen kívül hagyása a mexikói polgárok és a migránsok esetén, akik a jogaikat sem ismerik, vagy ha „szólnak is, figyelmen kívül hagyják”, azt eredményezi, hogy „még ha joguk is van menedéket kérni Mexikóban, a mexikói állam sokukat anélkül deportálja, hogy tekintetbe venné a kockázatokat. Az erőszakos visszatoloncolás gyakorlata illegális a nemzetközi jog és a mexikói törvénykezés szerint is,” – mondja az Amnesty szakértője.
A szervezet 2017 során egy kutatást végzett 500 Mexikóban tartózkodó közép-amerikai ember között: „120 szolgáltatott szilárd bizonyítékot az erőszakos visszatoloncolásról. Emellett a nyomozásunk során beszereztünk számos vallomást olyanoktól, akiket akaratuk ellenére kényszerítettek a deportálási papírok aláírására. Hasonlóan 297 ember mondta el nekünk, hogy a Bevándorlási Nemzeti Hatóság letartóztatta őket, 75%-uk közölte, hogy nem informálták őket a jogukról, hogy menedéket kérhetnek Mexikóban.”
Nem minden rohad. Tabasco-ban, Chiapas-ban,Veracruz-ban, Oaxaca-ban és Coahuila-ban vannak még jóérzésű szívek. Itt a legszerényebb migránsházakban, amelyek szerencsére még léteznek Mexikóban, lakhat az a több ezer ember, akik a marák (közép-amerikai bűnbandák) és nyomor elől menekülnek. Ezek az emberek nem illegálisak, de akként kezelik őket a La Bestián (északra tartó vonat, amelyre a migránsok felugranak) és a vándorlási ellenőrzőpontokon. Penman elmagyarázza, hogy minden embernek, aki a deportálási rendelet alá tartozik, jogai vannak a nemzetközi jog szerint „beleértve a törvényi segítséget, hogy meghallgassák őket a kompetens hatóságok, valamint lehetőségük legyen kifogásolni a deportálásukat.” Ez „egyszerűen nem létezik” több ezer közép-amerikai számára.
A szélsőséges rasszizmusunk teszi ezt lehetővé. A neoliberális állam elpusztította a hagyományos mexikói nagylelkűséget az üldözött népek felé, mint amilyen a múlt században volt a menedékkérő spanyolok, zsidók, argentinok, uruguayiak és chileiek felé, akik borzalmak elől menekültek. Manapság a közép-amerikaiakat alsóbbrendűnek és veszélyesnek bélyegzik. Sokkal egyszerűbb rosszul bánni velük, vagy engedni, hogy mások tegyék ezt.
Írta: Hermann Bellinghausen
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a La Jornadá-ban