A World Population Review 2024-es, az országok nemi erőszakkal kapcsolatos statisztikáit elemző jelentése rávilágít a nők elleni nemi erőszak és szexuális erőszak széleskörű elterjedtségére és súlyosságára, amely a globális válság riasztó gyakoriságát és jellegét tárja fel.
A jelentés szerint, bár Botswana viseli a “világ nemi erőszak csúcstartója” reménytelen címet, a két legnagyobb demokrácia sincs sokkal lemaradva.
Az Egyesült Államokban a nemi erőszak gyakorisága államonként változik, de átlagosan minden egy-két percben történik egy incidens. Hasonlóan, India Nemzeti Bűnügyi Nyilvántartó Hivatala (National Crime Records Bureau) aggasztó növekedést jelent a nemi erőszakos esetek számában, 2022-ben összesen 31 000 esetet jegyeztek fel.
Ez a statisztika azt jelenti, hogy Indiában naponta közel 85 nőt erőszakolnak meg. A nemi erőszak kultúrája sok országban burjánzik, globális járvánnyá téve azt, amely aránytalanul sújtja a nőket.
Azonban a média, a politikai döntéshozók, a politikai vezetők és a jogi szakértők gyakran elszigetelt eseményekként ábrázolják a nemi erőszak eseteit, egyedi bűncselekményekre összpontosítva, amelyeket adott időpontokhoz, helyekhez és személyekhez kötnek.
Sok esetben a nőket igazságtalanul hibáztatják és szégyenítik meg, azzal vádolva őket, hogy ők csábították el a támadót, vagy kritizálják őket a ruházatuk, a rossz társaság vagy a tevékenységeik időzítése miatt.
A bűnüldözés kudarcai, a rend megszűnése, a hatástalan rendőri munka, az oktatás, a tudatosság és a tájékozottság hiánya gyakran jelentős tényezőként kerülnek említésre a világon növekvő nemi erőszakos esetek kapcsán.
Az alkohol és más drogok használata gyakran függönyként szolgál, hogy elhomályosítsa a szörnyű és embertelen nemi erőszak bűncselekményének kollektív társadalmi, politikai és jogi felelősségét.
Kétségtelen, hogy a fent említett tényezők mind hozzájárulnak a nemi erőszak és a szexuális erőszak növekedéséhez. Azonban ezek az esetek nem pusztán elszigetelt eltérések; egy olyan rendszerszintű állapot eredményei, amely fenntartja a nemi erőszakot és dehumanizálja a nőket.
A nemi erőszak a patriarchális kultúra terméke, amely a nők testének és munkájának ellenőrzésére törekszik. Ezt tovább súlyosbítja a kapitalista kultúra, amely a nők testét a szexuális élvezet tárgyaiként árucikké redukálja, és egyszerűen a munkaerő és az élvezet újratermelőivé fokozza le őket.
A patriarchátus és a kapitalizmus egyaránt olyan egyenlőtlen hatalmi struktúrát hoznak létre, ahol a férfiak minden életszakaszban irányítják, dominálják, diszkriminálják és megfosztják a nőket a jogaiktól. A nemi erőszak és minden szexuális erőszak a patriarchális és kapitalista ellenőrzés szerves eszközei, amelyeket a férfiak továbbítanak.
Történelmileg a nemi erőszak létezett mind az ókori, mind a középkori időszakokban, és vallási gyökerek is társulnak hozzá. A “Sacred Witness: Rape in the Hebrew Bible” (2021) című könyvben Susanne Scholz megvilágító gondolatokat nyújt a héber Biblia nyugtalanító szövegeiben található nemi erőszakról.
Azonban a legtöbb vallás alapvetően nőgyűlölő, ahol a mindennapi szexizmus normalizált és természetesített. A vallási kultúra patriarchális tudattal idomítja a férfiakat és nőket, ahol a nők alárendeltségét természetes állapotként normalizálják.
A nőket anyaként tisztelik, testvérként szeretik és barátként, társként, feleségként ünneplik, de egy olyan kultúrában, amely egyidejűleg aláássa őket a mindennapi életükben.
Sok patriarchális kultúra a nőket a becsület és a családi méltóság letéteményeseinek tekinti, jellemüket az alapján határozza meg, hogy mit tesznek testükkel, mintha nemi szerveik a patriarchátus kulturális büszkeségét szimbolizálnák.
A férfiak azért ölik meg a nőket, hogy megvédjék, megalázzák vagy érvényesítsék egymás kulturális büszkeségét és becsületét. Az ilyen patriarchális kultúrák normalizálják a nők elleni erőszakot. Ez a kettős mérce egy olyan stratégia, amely igazolja az alárendeltséget a valós életben, miközben a nőket ragadozó kulturális és vallási előadásokban ünneplik.
A „gyűlöld a bűnt, ne a bűnöst” kultúrája ennek a vallási diskurzusnak a része, ahol a nőket úgy kezelik, mintha minden bűn, tisztátalanság és más ördögi tulajdonság letéteményesei lennének, szükségessé téve a férfi szentek beavatkozását testük és elméjük megtisztításához.
Sok kommentátor, politikai döntéshozó és politikai vezető elvetette a „nemi erőszak kultúráját” mint mítoszt, mióta a New York-i Radikális Feministák Kollektívája megalkotta ezt a kifejezést az 1970-es években. A „nemi erőszak kultúrája” azonban már nem mítosz.
A férfiakat nap mint nap szocializálják ebbe a kultúrába, ami hozzájárul a nők elleni nemi erőszakhoz és szexuális bántalmazáshoz. Azok a népszerű kultúrák, amelyek vallásokból erednek, sebezhető körülményeket teremtenek a nők számára, ahol a nemi erőszak kultúrája normalizálódik, és a patriarchális kapitalizmus fenntartja azt.
A vallás, a patriarchátus és a kapitalizmus a „nemi erőszak kultúrájának” három pillére, ahol az áldozatokat hibáztatják saját megtámadásukért. Ezért a világon a nemi erőszak eseteiben az ítélethozatalok aránya nagyon alacsony.
Az ilyen jogi büntetlenség kultúrája bátorítja a nemi erőszak kultúráját, ahol az erőszakolók és a szexuális erőszak elkövetői szabadon járkálhatnak, miközben a túlélők különböző formájú mentális, fizikai, társadalmi, szexuális, kulturális, gazdasági és szakmai traumákat szenvednek el. Ennek eredményeként sok nemi erőszak áldozata még öngyilkosságot is elkövet. A haláluk sem vet véget a rágalmazásnak, a karaktergyilkosságnak, a hibáztatásnak és megszégyenítésnek, amit a nemi erőszak áldozatai szenvednek el.
A nemi erőszakkal és szexuális erőszakkal foglalkozó jogi keretek, a Hammurapi törvénykönyvtől, az Ur-Nammu törvénykönyvén, az Eshnunna törvényein, a középasszír törvényeken és a nesilim törvényeken belül a hettita törvényeken át a modern bíróságokig és jogi infrastruktúráig, nem sikerült megszüntetni a nők elleni nemi erőszakot és szexuális erőszakot.
A törvények, a bíróságok és a kormányzati intézmények nem védték meg megfelelően a nőket a vallás, a patriarchátus és a kapitalizmus ragadozó hatásaitól. Ennek oka részben az, hogy ezek a törvényeket, bíróságokat és kormányzati intézményeket túlnyomórészt férfiak alkotják, és vallási és patriarchális kapitalista rendszerek alakítják őket.
Ezért elengedhetetlen, hogy a nemi erőszak és a szexuális erőszak elleni küzdelmet integráljuk a vallás, a patriarchátus és a kapitalizmus elleni szélesebb körű harcokkal.
Ezek a harcok összefonódnak; a nők nem lehetnek biztonságban, amíg a vallás, a patriarchátus és a kapitalizmus továbbra is létezik és befolyásolja a mindennapi életet. A nők, akik megszabadulnak a vallástól, a patriarchátustól és a kapitalizmustól, valóban nem függnek a férfiaktól, hogy megvalósítsák álmaikat.
forrás: Morning Star