Amit az LMP-s Ungár Péter és weboldala, az Azonnali eltanult a mamától (Schmidt Mária), az az ostoba antikommunista hisztikeltés.
Az Azonnali most nem más témával foglalkozik, mint a Kádár-rendszer alatti bűnözéssel.
A szocializmus bűnbarlangjai című, újonnan megjelent könyvet elemzik, majd csodálkoznak, hogy eddig miért nem dolgozta fel senki a Kádár-rendszer alatti bűnözést. A valódi válasz persze egyszerű: mert a mai méretekhez képest és a nyugaton tapasztalt statisztikákhoz képest szinte nem is volt.
A könyv és az elemző cikk szerint virágzott a prostitúció, a betörések és a rendszer végén a szervezett bűnözés is.
Ha megnézzük, a prostitúciót, hazánk 1945-ös felszabadulásakor: 4000 prostituált működött az országban. Ezután a szocialista erkölccsel ez összeegyeztethetetlen lett, és a rendszer mindent megtett ezen elnyomott és kizsákmányolt nők felszabadításáért. A bordélyházakat ezért bezáratták, a prostituáltakat pedig igyekeztek bevonni a munka világába. Hazánk ratifikálta a New York-i egyezményt, amely a Kádár-rendszer alatt is érvényben maradt, és bár nem sikerült 100%-ig leküzdeni a jelenséget, nem volt olyan borzasztó mértékű, mint az 1989-es rendszerváltás tragédiája után.
A rendszerváltás után még 10 év sem telt el, csak Budapesten már 500 gyermekprostituált (!!!), 2500 utcai prostituált és további 5000 szexmunkás dolgozott masszázsszalonokban, bárokban stb. (dr. Sárkány Péter A prostitúció néhány jogi és gazdasági kérdése – Doktori értekezés 2012.). A kutatások a 2000-es évek közepén 10 és 100 ezer közé tették a prostituáltak számát, amely robbanásszerű növekedés a Kádár-rendszerhez képest.
Az Azonnali cikkírója szerint a Kádár-rendszerben nem csak gulyáskommunizmus volt, hanem „kőkemény bűnözés” is.
Nos, a szocialista rendszerben csak egyetlen médiavisszhangot kiváltó sorozatgyilkosság történt. Ez volt a martfűi rém esete, aki 4 nőt ölt meg. A rendszerváltás után tízes nagyságrendű sorozatgyilkos kiléte vált ismertté, és ennél is többen lehettek azok, akik tevékenységére nem derült fény. A martfűi rémről még ocsmány antikommunista agymosó film is készült, tele történelemhamisítással, amely célja a szocialista rendszer lejáratása.
A szocializmusban nem voltak fasiszta jellegű bűncselekmények sem, míg a rendszerváltás utáni tragédiák közt tarthatjuk számon a bőnyi rendőrgyilkosságot és a romagyilkosságok néven elhíresült terrorcselekményeket.
A gyilkosságok, a személy és vagyon ellen elkövetett bűncselekmények száma szintén robbanásszerűen nőtt.
A szervezett bűnözés szintén a rendszerváltás után honosodott meg Magyarországon, beleértve a Fenyő-gyilkosságot, az Aranykéz utcai robbantást, valamint számos maffialeszámolást.
A rendszerváltás után történt a móri mészárlás, hazánk egyik legsúlyosabb tömeggyilkossága. Ilyen a szocialista érában nem csak nem fordult elő, de nem is fordulhatott elő.
Szintén érdemes megemlíteni a brutálisan növekvő korrupciót, a nőgyilkosságokat és a nemi erőszakok számának óriási növekedését.
Érdekesség, hogy a szocialista rendszer előtti Horthy-fasizmus szintén pocsék bűnözési statisztikákat produkált.
Amikor az Azonnali azt próbálja sugallani, hogy a Kádár-rendszer a „kőkemény bűnözés” korszaka volt, akkor történelem-hamisítást követ el.
Bűnmegelőzés és bűnüldözés ügyben inkább példát kellene venni a szocialista rendszerről, és nem csak a hazai Kádár-rendszerről, semmint politikai okokból uszítani ellene.