Tisza-párt, Kutyapárt, Budapest Pride és még sorolhatnánk.
Mind kirívó példái annak, hogy a társadalmi elégedetlenséget beleterelik valami olyan mederbe, amibe nem kellene. A tőkés kizsákmányolás szülte nyomor és igazságtalanság ellen lázadók számára forradalmi elméletet alkottak olyan gondolkodók (és persze aktív forradalmárok), akik munkássága megkerülhetetlen. Marxot nem csak a történelem szakon, de műveit filozófián és közgazdaságtani szakon is kénytelenek oktatni, annyira megkerülhetetlen mérföldkőnek számítanak. Munkásságának politikai okból való eltitkolása lehetetlen lenne, és kb. felérne azzal, mintha fizikaórán egyszerűen csak kihagynák Newton valamelyik törvényét.
A jelenlegi társadalmi-gazdasági-politikai rendszerünk elemzése készen áll, a forradalmi elmélet pedig alkalmas lenne arra, hogy le is váltsa ezt a nyomorrendszert. Csak éppenséggel a hatalom más taktikát választott: az elmélettől leválasztotta a tömegeket. Ez egyrészt történik a már marxista mozgalom történelem-hamisító lejáratásával, összemosásával más mozgalmakkal, valamint azok anyagi bázisának tönkretételével. Másrészről történik a népesség szellemi, kulturális és erkölcsi színvonalának lezüllesztésével – az oktatás lezüllesztése és a médiakontroll által-, amely erények elengedhetetlenek a forradalmárrá váláshoz. Aztán az elégedetlen, lázadó és rendszerkritikus tömegek elterelésével a munkásellenes fasiszta szervezetek bűvköre felé, amelyek ocsmány rasszizmussal, antiszemitizmussal, homofóbiával és antikommunizmussal gyártanak gyűlöletpropagandát és ellenségképet, valamint a faji-nemzeti felsőbbrendűség meséjével ittasítják meg a tudatlanokat. Végül a jóindulatú elégedetleneket, akik ódzkodnak a gyűlölettől és az erőszaktól, beterelik olyan politikai medrekbe, amelyek lázadnak ugyan, de mindenféle ideológiai és elmélet nélkül.
Ez nem csak azért probléma, mert a lázadásnak így nem lesz sem keretrendszere, sem szervezete, sem formája, sem értelmes célja, valamint stratégiája és taktikája, hanem mert a mozgalomépítés ennélfogva kifullad és a lázadás energiái egyszerűen elvesznek, levezetődnek.
Pontosan ezt látjuk már évtizedek óta Magyarországon, különösképp a Fidesz-rezsimben. Ezen próbálkozások jellegzetessége nem csak az ideológia nélkülözése, de a program nélkülözése is, amely vákuumot egy messiás tölti ki (Márki-Zay, Magyar Péter, Hadházy) vagy pedig üdvöskék (Nagy Blanka, Pankotai Lili, Sándor Mária).
Közös jellemzőik, hogy bár a jobboldali média szépen felépíti őket, ugyanúgy a kukába kerülnek, mert nem sikerül a lehetőséget megragadni és beváltani arra, hogy komolyan odacsapjanak a rendszernek.
Nem csak Magyarországon jellemző. Beszélhetünk a hippimozgalomról is, amely csodálatos lázadása volt az amerikai fiataloknak, akiknek elege volt a szociális válságból, a faji diszkriminációból, a katonai-ipari komplexum diktatúrájából, a rendőri erőszakból és a vietnámi háborúból. Viszont nagyrészt semmiféle ideológiával nem rendelkeztek, összvissz háborúellenesek, befogadók és szociálisan érzékenyek voltak, ami édeskevés volt ahhoz, hogy komoly társadalmi változásokat vihessenek véghez. Nem kötötték össze ezeket a főbűnössel: a kapitalizmussal és a megoldást sem a szocialista fordulatban keresték. Így történt meg, hogy a lázadó forrongás hatására a hatalom felajánlotta nekik az amerikai álom 2.0 verzióját, sportkocsival, jó állásokkal a multiknál, medencés kertvárosi házzal. Az alku része volt, hogy a hajat rövidre kellett vágni, a farmert öltönyre cserélni, a marijuana-t pedig lecserélni a kokainra, hogy jobban menjen a munka. A bűnös alku megköttetett és a hippikból bróker yuppiek lettek. Kambodzsát pedig porig bombázhatták a B-52-esek, az amerikai munkásosztály pedig azóta is keményen küzd, és jobb esetben nem Detroit-ban élt.
Ugyanúgy kifulladtak a magyarországi próbálkozások a Fidesz ellen, és ugyanúgy ki fog fulladni a Tisza-pártos kaland is, ahogy az orbáni háziellenzék is kifulladt.
Mert nincs ideológiája, nincs szellemi és erkölcsi tőkéje és nincs programja sem, ami szervező erő lehetne célokkal.
Vagy a Budapest Pride, amely évente összehozza bulizni azt a több tízezer embert, de attól még látjuk, milyen homofób törvényeket hoz a rezsim és milyen homofób propagandát folytat ellenük. Mégsem hangzik el tőlük, hogy ezt a kapitalizmus fasisztoid tendenciái szülték egy megosztó gyűlöletpolitika miatt. Kutyapártozni meg tök jó dolog, csak éppenséggel pár szép színes buszmegállótól és 80 betömött kátyútól nem fog túlélni az a 30 ezer ember, aki évente feleslegesen hal meg a magyar egészségügyben. Már pedig ez a fő probléma, és ezért kell mozgósítani és közösséget építeni. Alulról és balra.