Az árokparton is meghalhat egy beteg, ha éppen nincs szerencséje, olyan katasztrofális az orvoshiány, – mondta Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke.
Az elnök hozzáállása ambivalens az ügyhöz, ugyanis rendkívül szabadon fejti ki a véleményét az egészségügy tragikus helyzetéről, erősen bírálva a kormány politikáját is. Ugyanakkor semmilyen lépéseket nem tesz a helyzet jobbítása érdekében, sőt, azt nyilatkozza, hogy még nincs itt az ideje utcára vonulni.
A helyzet, hogy MÁR rég elmúlt az idő, amikor utcára kellett volna vonulni. Jelenleg sokkal inkább sztrájkhelyzet állt elő, és nem csak az egészségügyben, hanem az élet minden apró területén. A dolgozóknak – és persze velük szolidárisan a diákoknak, nyugdíjasoknak, betegeknek, rokkantaknak – már rég tömegével kellene tömegtüntetéseket tartaniuk a rendszer ellen, ha egy felelős vezető – a MOK elnöke – ilyet nyilatkozik a rendszerről.
Jelenleg alaphangon 3000-rel kevesebb orvos van az országban a szükségesnél – és akkor még nem beszéltünk az ápolókról, biztonságiakról, portásokról, vagy akár a takarítószemélyzetről, akik hiánya szintén erősen sújtja az egészségügyet, azonban róluk ritkán beszélünk. Pedig rendkívül fontos, hogy a betegellátást ne késleltessék a rendbontó betegek (rengetegen fordulnak alkoholos vagy kábítószeres befolyásoltság alatt sürgősségi betegellátáshoz), vagy a folyosók, rendelők és minden berendezés mentes legyen a multirezisztens kórokozóktól.
A napokban közzétett OECD jelentés szerint a magyar orvosok keresik a legkevesebbet. Sőt, a Magyar Államkincstár szoftverátállása miatt sok helyen a bérek és ösztöndíjak kifizetése is csúszik, amely azért egyáltalán nem mindegy egyrészt karácsony és a téli fagyok előtt.
Az alternatív hazai baloldal mellett más szervezeteknek is ki kell merészelni mondaniuk, hogy a magyar betegellátás költségvetésén való spórolás ilyen szinten már közönséges gyilkosság.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.