Mikor valakit joggal támadás ér, előszeretettel azonosítja magát, valami egyetemes igazsággal vagy cukisággal.
Ha a kormányt bírálják, az pillanatok alatt országgá és nemzetté alakul, és kérdőre vonja a kritikust, hogy merészeli megtámadni az egész magyar népet. Ha a nácikat támadják, hirtelen 100% magyar patriótákká válnak és magyarellenességet kiáltanak. Még a Hollywood-i komédiák visszatérő humorforrása a simlis néger, aki, ha lebukik, mindig visszakérdez: „csak azért, mert fekete vagyok?”
Így válik Izrael államának és kormányának kritikája is egyből antiszemitizmussá, és a helyi USA szövetséges imperialista állam holokauszt-túlélővé. Mert aki – akár mindenféle kommentár nélkül – szóvá meri tenni, hány palesztin halt erőszakos halált különféle tiltakozások során Izrael állam területén, az egyből a holokauszt emlékét gyalázza és szemet huny az iszlám terrorizmus felett.
A MI IDŐNK portál és az Európai Baloldal szerencsére nagyon nehezen vádolható antiszemitizmussal, lévén konzekvensen kiállunk zsidó honfitársaink és az izraeli zsidók jogaiért is, és az egyik legvehemensebb antifasiszta szervezet vagyunk az országban, amelynek pártelnöke nem megy el szó nélkül egy horogkeresztes Hitler hanglemez mellett, pláne, ha azt az egykori zsidó gettó területén árusítják. Mi beszámolunk az izraeli incidensekről és az iszlamista terroristák és terrorállamok által elkövetett bűncselekményekről is. Objektíven, részrehajlás és kettős mérce nélkül.
Persze mégis vannak, akik a neoliberális megszorító piacgazdaság elvakult híveiként próbálják a szocializmus iránt elkötelezettekre rákenni a „baloldali antiszemitizmus” fantazmagóriáját. Ennek megvannak a csekély számú hívei Magyarországon is, de a brit Munkáspárt is kapott nemrég kemény támadást, persze zsidó szervezetek megvédték őket. Közben persze a valódi antiszemiták cukikampányát beveszik, majd Vona Gábor meghívást is kap a Spinoza-házba.
Most Puzsér Róbert főmegmondónak jelent meg cikke az „Antiszemitizmus: A vád körbeér” címmel, amely – ha nem is kellő határozottsággal -, de elítéli a Tett és Védelem Alapítvány ostoba és sértő közleményét, amely leantiszemitázza az Indexet, a 444-et és a Mércét. Persze Puzsér cikke szintén elvakult és ostobaságokat állít. „Ha a palesztinok holnap leteszik a fegyvert, nem történik semmi – ha Izrael holnap leteszi a fegyvert, az ott élő zsidók mind egy szálig meghalnak.” Ezzel a nem csekélyen elfogult és fantáziadús állítással óriási problémák vannak, mivel lényegében erősen kultúrrasszistának és vérszomjasnak állítja be a palesztin népet, vagy akár a környező arab nemzeteket. Ráadásul az is ostobaság, hogy ha „a palesztinok leteszik a fegyvert, akkor nem történik semmi.” Rengeteg fegyvertelen palesztin is elesik ezekben a konfliktusokban, és ne csináljunk már úgy, mintha az izraeli osztályelnyomás ne egészülne ki rasszista típusú elnyomással is, mint ahogy ez a kapitalista társadalmakra szerte a világban mindenhol máshol is jellemző.
„A közel-keleten egyik fél sem hófehér, és egyik fél sem koromfekete – viszont Izrael a létéért küzd.” – Az első megállapítás tökéletesen igaz, viszont Izraelnek legalább van léte, amiért küzdhet Palesztinának pedig nincs, ők pedig azért küzdenek. Puzsér ezután minden bevándorlót vagy arabot leiszlámoz, majd közli, hogy ezen emberek lényegében nem tudnak beintegrálódni a nyugati társadalmakba. Majd aki rámutat az igazságra, hogy ezért valójában nem ezek az emberek az elsődlegesen felelősek és nem ők követték el az ősbűnt, hanem a másokat integrálni nem csak képtelen, de szándékoltan nem is hajlandó kapitalista, elnyomó rendszer, az egyből „kulturális relativizmus dogmájától elvakított neomarxistává” válik. Nem a rasszizmus miatt tették rabszolgává a négereket, és nem a rasszizmus miatt akarják olcsó munkaerőként felhasználni a hazai cigányságot vagy külföldön a bevándorlókat. A rasszizmus csupán eszköz a kapitalista (és minden egyéb történelmi fokú) kizsákmányolás és rabszolgatartás igazolására, hogy a rabszolgatartók és a híveik megnyugodhassanak, hogy nem is emberekkel kegyetlenkednek, hanem valamiféle alsóbbrendű lényekkel.
Persze nem tagadjuk a gettók és a bűnözés létezését, de mi legalább „neomarxistaként” felmérjük ezek okát, folyamatát és lényegét.
Puzsér kijelenti, hogy egyik fél sem hófehér, de akkoris Izrael mellett kell lerakni a voksot. De miért? És hogyan? Milyen voksot? És milyen Izrael? Az ország, az állam, a kormány vagy a nép mellett? Ha valaki csak így Izrael mellett lerakja a voksot, az csak árt Izraelnek is. Nem lehet az egyik fél mellett lerakni a voksot, itt mindkét fél érdekeit és a kompromisszum lehetőségét kell figyelni (tekintetbe véve azt is, hogy ráadásul nem csak két fél van, hanem jóval több!). A voksot itt a szolidaritásra, az egyenlőségre, az erőszakmentességre és a békére lehet lerakni, ez pedig független a bőrszíntől és a nemzetiségtől.
És végül az antiszemita vád körbeérése: Puzsér egyszerre elítéli és kárörvend azon, hogy az egykor antiszemitázó baloldalra most visszatértek ezek a jelzők. Puzsér nem szereti, ha valakik náciznak. Azonban Puzsér konzekvensen és rendszeresen nem hajlandó észrevenni a nyilvánvaló náciveszélyt. Veszélyt?? Tragédiát! Szélsőjobboldali halálbrigád sorozatgyilkosságot követett el cigány honfitársaink, köztük gyermekek ellen. Miközben az ország migráns terrortámadástól rettegett, egy újnyilas szervezet vezetője tavaly fejbelőtt egy magyar rendőrt. A Budaházy-csoport bíróság előtt, Rozsa-Flores terrorcsoportját pedig időben likvidálták a bolíviai hatóságok. Óriási fegyverarzenált foglaltak le a Magyar Nemzeti Arcvonalnál. És persze a Parlamentben ül a szélsőjobboldali Jobbik, amelyre nem csak hetente jut egy-egy nácibotrány, de még a Fidesz fasisztoid konvertálásában is óriási szerepet játszott… akkorát, hogy a kampány során a Jobbik nem náci volt a Habony-propagandában, hanem migráncsbarát. Aztán itt volt a Soros-kampány, melyben a kormány egyetlen egyszer sem használta a “zsidó” kifejezést. Nem is kellett, a közösségi médiában használták eleget a birka droidjaik.
Mindezek ellenére azt állítani, hogy az antiszemitázás, a nácizás és a fasisztázás jogtalan és felelőtlen, az maga jogtalan és felelőtlen. A baloldal leantiszemitázása pedig ugyanez a felelőtlenség, amely nem használ se zsidónak, se palesztinnak. Ez csak az antiszemita jobboldalnak kaparja ki a gesztenyét.