A Jobbik ismét választott magának egy populista témát, amellyel rengeteg szavazatot és népszerűséget próbál szerezni.
A fasiszta párt, amely a szélsőséges, barbár arcát kiskutyákkal és cicákkal való fotózkodással akarja leplezni, most az állatkínzókba szállt bele. Rendkívül kényelmes politikai téma.
Miért? Mert az állatkínzás valóban az egyik legundorítóbb dolog a világon. Elesett és kiszolgáltatott élőlények életére törni, nekik fájdalmat okozni a legprimitívebb emberi gyarlóság, amelyet el lehet képzelni. Pont ugyanolyan gusztustalan és hányingert keltő, mint politikai indokból a brutális háborúk elől menekülő embereket gyűlölni és őket akadályozni, vagy vadászni rájuk a határokon.
Az állatkínzást mindenki elítéli, és egyöntetűen háborodik fel az egész társadalom ezeken pártállástól, vallástól, nemtől, szociális státusztól függetlenül. Aki kritikával illeti az állatkínzók elleni fellépést, rögtön ő is állatkínzóvá válik mindenki szemében. Mint Lázár János, aki a témával kapcsolatban megjegyezte (azt hazudta), hogy ő inkább embervédő… a Jobbiktól pedig már rögtön röpült is az MTI-re a közlemény, amelyben a miniszter megkapja a magáét.
A Jobbik tehát ismét a demagóg populizmus legkényelmesebb járatára ült fel, és bárki, aki ezzel szembemegy, szinte védhetetlen helyzetben van.
Mi azért megpróbáljuk – annak ellenére is, hogy néhány ostoba fasiszta propagandista nyilván minket fog állatkínzónak ezért beállítani, ám ezekkel nem foglalkozunk.
Az állatkínzás természetesen bűn, mégpedig a legalantasabbak között foglal helyet. Ezt nem is vitatja senki. Az állatkínzás azonban nem magyarországi társadalmi probléma. Az elkövetések száma csekély. Nincsenek nagyban folytatott, kiterjedt állatkínzó tevékenységek, mint például bizonyos országokban a kakas-, bika- vagy kutyaviadalok. Ráadásul az állatkísérleteket folytató kozmetikai ipar sincs jelen Magyarországon.
A szélsőjobboldal számára ez nem jelent problémát. Ha nincsenek esetek, akkor majd ők kreálnak. Szélsőjobboldali kamuportálok ugyanis már nyomják a meg nem történt állatkínzások álhíreit. Általában külföldön, évekkel ezelőtt elkövetett, dokumentált eseteket vesznek elő, és teszik fel az internetre, mintha az most Magyarországon történt volna, ezzel is hergelve az embereket pont úgy, mint a meg nem történt migráns-bűncselekmények álhíreivel. A régen készült képeket is mellékelik ezekhez, hogy még nagyobb legyen a hatás, de ez csak olcsó propagandaeszköz. A szélsőjobboldali kamuportálok a kitalált állatkínzás kitalált elkövetőiként rendszerint más bőrszínű embereket jelölnek meg, így nem csak az “állatvédelem” demagóg populizmusával élnek, hanem egyben rasszizmust is terjesztenek.
A másik probléma, amit már említettünk: Miközben a Jobbik kiáll a szerencsétlen sorsú állatok érdekeiért, addig ő a zászlóvivője a menekültek elleni gyűlölet terjesztésének, és tevékenységével hozzájárul azon fizikai falak építéséhez, amely embereket fullaszt ezrével a Földközi-tengerbe. A Jobbik szájából hiteltelen az állatkínzás, különösképp, hogy olyan ideológiát terjesztenek, amely miatt homoszexuális, cigány és zsidó embereket vernek meg neonáci fiatalok.
A harmadik, hogy a Jobbik lényegében semmit nem tesz hozzá az állatkínzás problémája elleni küzdelemhez. Ehhez is – mint minden egyéb problémához – felületesen állnak hozzá, és az erőszakhoz nyúlnak. Nevezetesen a büntetési tételt akarják súlyosbítani, mert szerintük ennek visszatartó ereje van. Ez mellőzi azt a tényt, hogy az ilyen bűncselekményt elkövetők legtöbbször némi pszichopátiával rendelkeznek, akiket nem érdekel a törvény, sem a büntetési tétele. Biztosan nem fogják átnyálazni az aktuális jogszabályokat, mielőtt állatkínzást hajtanának végre. A Jobbik válasza a legtöbb hasonló problémára ugyanaz: növelni a büntetést, szigorítani a Btk-t. Az eszükbe sem jut, hogy a problémákat a gyökerüknél fogva ragadják meg – ezért sem radikális párt a Jobbik, hanem pusztán szélsőséges. A radikális szó ugyanis a görög radix szóból ered, amely gyökeret jelent. Nem lehet radikális az a párt, amely a dolgok felszínét akarja erőszakkal és látszólagos, fasisztoid módon értelmezett rendpártisággal kapargatni. Az ilyen párt szélsőséges! Aziránt is komoly kétségeink vannak, hogy a jobbikos “állatvédők” közül tudja egyáltalán valaki, milyen büntetési tétele van az állatkínzásnak Magyarországon. Valójában számukra teljesen mindegy, milyen szám van a Btk-ban, azt mindenképp überelniük kell egy nagyobb számmal. De ha valakik ilyen tökhülyén állnak hozzá az állatvédelemhez, abból nem is lesz soha semmi.
A Jobbik állatkínzó-ellenes tevékenysége mögött semmilyen más tartalom nincs. Olyan, mint a bérunió, ami szintén egy lufi, vagy bármely más szociális követelésük.
Az állatkínzók legtöbb esetben mindenféle gyermek- és felnőttkori traumákon átesett emberek. Leginkább ezen traumatikus behatásokat kellene csökkenteni, ha komolyan gondoljuk az állatkínzást.
A Jobbiknak eszébe sem jut észszerű és erőszakmentes kezdeményezéseket felkarolni, például olyat nagyban kezdeményezni, hogy államilag segítsék az állatvédő civil és hatósági szervezetek működését.
Vagy átvehetjük a brit baloldali Munkáspárt kezdeményezését, amely tiltaná, hogy az egzotikus szafariról hazatérő vadászok/turisták behozzák Nagy-Britanniába az elejtett állatok trófeáit. A baloldal itt gyökerénél, azaz radikálisan ragadta meg a problémát, viszont szélsőségességtől, gyűlöletterjesztéstől és erőszaktól mentesen, magyarul profin és szakértőként. Az ilyen törvényeknek lesz foganatjuk és visszatartó erejük; ezek fogják megmenteni azon veszélyeztetett egyedeket, amelyeket a gazdag turisták sportból ölnek.
Szintén állatvédelemnek minősül a természeti környezetünk megóvása, ám a Jobbik kapitalista pártként szintén része annak a tőkés rendszernek, amely felelős a klímaválságért és a profitorientált brutális természetkárosításért.
Ezek a valódi állatvédelmi ötletek azonban nem okoznak akkora fellángolást, mint egy megkínzott állat fotója, és nem is lehet vele akkora tömegeket hergelni, mint a börtönbüntetések emelgetésével, ezért a szélsőjobboldal nagy ívben tesz is ezekre.
Egy felelősen gondolkozó állatvédő ezen premisszák mentén gondolkodik és tevékenykedik, a politikai propagandista, pedig gyűlöletet szít és erre a gyűlöletre erőszakos ál-alternatívát szolgáltat. Előbbi enyhíti vagy megoldja a problémát, utóbbi pedig pusztán csak szavazatokat szerez. Az ő céljuk csak a hatalom, ennek eszköze pedig az állatkínzók ellen fogantatott, öncélú gyűlölet.