Nincs kétség, történelmi pillanatot élünk át a jelenlegi Mexikóban, mivel évtizedek óta első alkalommal a népi akarat győzedelmeskedhetett az urnáknál; nem volt állami csalás, nem omlott össze a rendszer, nem volt a cinikus Felipe Calderon; ez a mexikói nép transzcendens hódítása a mexikói nép lekisebbítése és alábecsülése nélkül, és fontos ezt analizálni kritikus gondolkodással és a bennszülött népek küzdelmének szemszögéből, miközben védik területüket, az Anyaföldet és az életet.
Az átmenet nem a PRI rezsim hirtelen demokratikus felhívása miatt van, hanem inkább három egymástól független faktortól, amelyek meggátolták a hagyományos állami csalás elkövetését: 1) A rendkívüli polgári részvétel a regisztrált szavazók több mint 60%-ával. 2) A politikai osztály szakadása a főbb pártokban, a PRI-ben és a PAN-ban, amelyek külön indultak a választáson és a belső megosztottságuk csak mélyült a kampányuk során. 3) A szavazók millióinak büntető szavazata, amely változást követelt.
Bár ez megvilágítja az Állam megújulásra való képességét is: a polgárság masszív beavatkozásának diadala gyorsan az „intézmények győzelmévé” és „demokratikus rendszerré” változott. Gyorsan elszállt a választási folyamat során elhintett erőszak, és a 132 meggyilkolt jelölt is gyorsan feledésbe merült.
Lopez Obrador
A választás éjjelén a befutó jelölt elismerése és az események gyors egymásutánja, amely Enrique Pena Nieto üzenetében és a győztes jelölt békülékeny beszédében csúcsosodott ki, azt sugallja, hogy nem lesz felelősségre vonás az állam kormányzati bűncselekményeiért, az emberiség elleni bűneiért, sem bűnügyi perek az államkincstár látható kirablása, sem a kormányzat három szintjének szervezett bűnözéssel való összefonódása miatt.
Ugyanakkor jelentős, hogy Lopez Obrador, a győztes jelölt első beszédében üzent a kapitalista vállalatoknak, hogy megnyugtassa őket, nem fog „radikális intézkedéseket” foganatosítani, a „szerződéseket tiszteletben tartják”, „nem lesznek kisajátítások”, és ekkor meg kell érteni a jelszavát ebben az összefüggésben: „Mindenki javáért, elsőként a szegényekért,” amelyről meg kell kérdezni: Ki is a „mindenki”?
Az egész kampány legfőbb eszmeiségét, hogy a korrupció az ország minden gonoszságának mártixa, szintén számtalanszor elismételgették, viszont az AMLO tagadta, hogy ez a kapitalizmus velejárója, amelynek sarokköve a munkásosztály munkaerejének kisajátítása és a stratégiai, természeti erőforrásokban gazdag területek vállalatok általi kisajátítása. A megválasztott elnök tagadja, hogy az értéktörvény-kizsákmányolás-értéktöbblet-osztályharc Mexikóra is érvényes és csak a korrupciós faktort emlegeti.
Lopez Obrador eme sajátságos nézőpontja, amely korrigálja a marxizmus „klasszikusait”, nagyon fontos azon irányzat számára, amelyet az őslakos népek ellenállása követ a kapitalista multinacionális vállalatok területi újra-gyarmatosításának folyamata ellen, amelyet az Őslakos Kormányzati Tanács (CIG), valamint szóvivőjük, Marichuy jelenített meg a kampány során. A bányavállalatok, a földszorost átszelő korridor, a finomítók, az autópálya projektek, a mágnesvasutak és az impresszáriók mézeshetei rosszat jelentenek a bennszülött népek számára.
A valódi mexikói baloldal
Részükről az AMLO köré gyűlt bennszülött szervezeti vezetők bemutattak egy program-dokumentumot a zapatizmus frazeológiájával, beleértve az „engedelmeskedve kormányzást”, amely összességében és alapvetően azt javasolja, hogy térjenek vissza a San Andrés-i dialógus óta túlhaladott őslakos eszméhez, amely már az őslakos bürokrácia vezetése alá tartozik, amely egy új Állami titkárságot alakítana.
Marichuy kijelentette, hogy az igazán jelentős dolgok most jönnek, és hogy a szervezés páratlan dolog, ha szeretnék az országot a valódi változás felé vezetni; ez a kapitalista vállalatokkal és az őket védő kormányokkal szembeni ellenállásról szól, fellépve ott, ahol vagytok, a barriokban, a kerületekben, a városokban és az őslakos falvakban.
A képviseleti demokrácia korlátozása azt jelenti, hogy az állampolgári részvételt csupán egyetlen napra korlátozzák, és ezért a közügyek a választókat semmibe vevő professzionális politikusok osztályának monopóliumaivá válnak. Az EZLN (Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadsereg) és a CIG másfelől új fajta demokráciát javasol, egy autonóm demokráciát, amelyet az alulról jövő hatalom és állampolgárság erejével építünk; hétköznapi módon, úgy, ahogy a hatalmat ellenőrizni és gyakorolni kellene; amely erkölcsi alapokon nyugszik. Ez nem a bürokratikus vagyon újratermelésének eszköze vagy folyamata, hanem társadalmi és politikai egyezség, a mindennapok alkotója, amely egységesen működik az élet minden területén és rendszerében.
A harc ezért a demokráciáért folytatódni fog, vállvetve a népekkel, alulról és balra.
Írta: Gilberto López y Rivas
Eredetileg megjelent spanyol nyelven a La Jornadában