Vélhetően nem lesz elég a kormányzati kommunistázás
A NER felkészült, hogy a magyar társadalom vélhetően már nem sokáig fogja értékelni az áremelkedéseket, az inflációt, a reálbérek csökkenését, az életszínvonal esését, a megélhetési válságot, a tragikus oktatást és egészségügyet, a korrupciót és még napestig sorolhatnánk.
A közhangulat megmutatja, hogy nem lehet egy fantom közellenség elleni propagandát a végtelenségig elnyújtani, ezért a háborús menekültek („migránsok”) után jött a milliárdos zsidó (Soros), majd Brüsszel, majd az ateisták és a nyugati globalizmus (azért a szankciókat megszavazzák, a NATO parancsait teljesítik, a Coca Cola adókedvezményeket kap, német tankokat és amerikai rakétákra szórják a pénzt, szóval ki is a globalista?).
És felkészül a következő hivatalos kormányzati fantomellenség: az Antifa.
Az Antifa nem más, mint a német Antifaschistische Aktion rövidítése, és ezen mozgalom örököse – vállalja a jelképrendszerét, a fasizmus elleni fellépést és magát a nevet. Ez a 30-as években a Német Kommunista Párt egységfronti szervezete lett volna, ami sajnos sikertelen maradt, így meg is halt több tízmillió ember.
A kormányzat által is támogatott kitörés napi neonáci megemlékezést követően egy kormányzati szakpropagandista vette a bátorságot, és kifejtette, hogy az antifasizmus tulajdonképpen a kommunista pártok taktikája a hatalom megragadására. Meg sem fordult a fejében, hogy esetleg a munkásoknak szívből nem tetszenek a munkásellenes, népirtó ideológiák. Látszólag örült neki, hogy ez a vélt taktika nem jött be, csak azt se felejtsük el, hogy ez a második világháborút és az ipari méretű népirtást okozta, ami nélkül a világ jelentősen előbbre lenne, mint ma.
Hogy hívják Amerikában a fasisztát? Anti-antifa. Szól a közösségi médiában is egy időben terjedő mémvicc – a Ponyvaregény híres kezdődialógusára utalva („Tudod, hogy hívják Európában a sajtos negyedfontost?”).
Az Antifa elleni lejáratótaktika és közellenségképnek való beállítás nem a Fidesz találmánya persze. Egy az egyben a milliárdos Trump fasisztái találták ki, mivel az Egyesült Államok baloldali fiataljainak elege lett a kormányzati és rendszerszintű rasszizmusból és kizsákmányolásból, ezért ismét fellángolt az antikapitalista mozgalom, most az Antifa és a Black Lives Matter képében. (Utoljára a 2000-es évek elején volt egy ilyen hullám a Seattle-i Csatával és az Occupy mozgalmakkal). A Trump-féle ultrajobb odáig elment, hogy még az Antifa terrorszervezetté nyilvánítása is szóba került, mindezt azon csekélységek ellenére, hogy ilyen szervezeti rendszer kvázi nincs, csak fiatalok egy eszme mögött; és a mozgalomnak kereken nulla halálos áldozata van.
Ha azzal akarnak érvelni, hogy a tevékenységük félelemben tartja a tőkéseket, az elég gyenge lábakon áll, hiszen maguk a tőkések is félelemben tartják a munkásokat. Ezekszerint a tőkések terroristák, és mivel össze is dolgoznak (lásd kartellezés), ezért terrorszervezetnek is minősülhetnek, ha ugyanezen logikát használjuk.
Hazánkban a cél felkészülni a Fidesz újabb gyűlöletkampányára. A Fidesz fasiszta politikát képvisel, ezt jól bizonyítja a menekültek, Soros és Brüsszel ellen folytatott gyűlöletkampányok, a történelmi múlt durva fetisizálása, az antikommunista propaganda, a demokratikus terek szűkítése, a politikai strómankorrupció, a választási rendszer önmagára szabása, az állami média pártpropagandacélokra való felhasználása, a tekintélyuralom és a minden szinten és téren tapasztalható munkásellenesség. Történelmileg analóg a klasszikus fasiszta diktatúrák létrejöttével, hiszen itt is a kapitalizmus válságából jött létre, a tőkeérdekeltségek óriási pénzügyi és politikai támogatásának segítségével. Ha ez nem elég a fasisztává nyilvánításhoz, akkor mi? (Ugyan hiányzik a dimitrovi definíció szerinti „terrorista diktatúra”, de egyrészt nem azért, mert ezt ne akarnák, csak az EU szélén azért erre rá vannak szorulva, másrészt erre a néphülyítés szintje miatt még semmi szükség, harmadrészt: majd lesz, mert egyenesen arra tartunk.)
Ezeket a tendenciákat nem lehet elrejteni. Rengetegen már komikusnak találják a keresztény-konzervatív címkét, amit a fasiszta jobboldal magára aggat. Egyre többen érzékelik, hogy a tekintélyuralmi rendszer fasiszta, még annak ellenére is, hogy a szintén nácikkal kollaboráló neoliberális háziellenzék ezt politikai okokból szintén el akarja kendőzni. Egyre többen érzik, hogy már nem kell pironkodni, ha a megfelelő jelzőt akarjuk használni egy jobboldali, munkásellenes, gyűlöletpolitikára építő, antidemokratikus és végletekig korrupt tekintélyuralmi rendszerre. Minél többen nevezzük nevén a szörnyszülöttet, annál inkább bele fog állni a kormány az Antifa démonizálásába.
1, Majd ők megmondják, ki a zsidó Antifa
Ehhez nem is szükséges, hogy az Antifa mozgalom személy szerint jelen legyen (különösképp, hogy ez nem egy olyan hierarchikus szervezet, mint pl. a hivatalos pártok, szakszervezetek vagy civil szervezetek. Ez szó szerint mozgalom, egy eszme, amelyet fiatalok követnek, nincs tagsága, nincs rangsora, nem fizetnek tagdíjat, nincs választott vezetője, titkársága, csak aktivisták összejönnek.) Ennek ellenére mindenkire rá fogják húzni, hogy az Antifa tagja, ha már bármilyen antifasiszta álláspontot felvesz, különösképp, ha épp ténylegesen baloldali, vagy – mint a Szikra mozgalom esetében – annak próbál látszani. Nem véletlen, hogy a budapesti „antifa” támadás után az egész ostoba jobboldali sajtó a Szikra mozgalmat próbálta belekeverni a dologba, elfeledve, milyen bőszen támogatták a náci Jobbikkal való összefogást és ebből politikailag is profitáltak (rövidtávon persze). Természetesen semmi közük nem volt a támadáshoz, mert mint kiderült külföldiek követték el, de – mint tudjuk – a valóság teljesen mellékes a jobboldali propaganda számára.
Ahogy a nácik annak idején eldöntötték, ki a zsidó, vagy ki nem zsidó, úgy válik majd XY egyén vagy szervezet Antifává ebben a rendszerben. Ebben nem különböznek török fasiszta barátaiktól, akik ugyanezt csinálják, csak a Kurd Munkáspárttal. Bárkire ráhúzzák, hogy a koholmányok alapján terrorszervezetté nyilvánított párt szimpatizánsa, vagy az ideológiáját terjeszti. Ez alapján testvérpártunk, a kurd HDP rengeteg tagját, aktivistáját és prominensét tartóztatták már le a török rezsimben.
2, Az antifasizmus rossz
Mi az antifasizmus? Alapvetően egy morális alappont. A humánum legalsó szintje, hogy valaki elutasítsa a munkásellenes terrorista diktatúrát, az ipari és hagyományos népirtást, a területszerző rablóháborút, a tekintélyuralmi rendszert és a gyűlöletpolitikát. Nyilvánvalóan ez az antifasizmus morális jellege, de ez egyben (egy következő szinten) egy szervezett ellenállást is jelent ezek ellen vagy akár (még következő szinten) egy mozgalmat is. A kormányzat az egyiket rá fogja húzni a másikra. Ha külföldi Antifák elvernek egy nácit Budapesten, akkor egyből megkérdőjelezik annak morális jellegét, hogy érvényes-e a gyűlöletpolitika elleni lázadás. Ez pedig óriási morális deficit (és degeneráltság) a hatalom részéről, amelyet lecsorgat a fanatizált és fanatizálandó választói fejébe. Ha az Antifa rossz, akkor az antifasizmus is rossz, azaz a munkásellenes diktatúra máris validálva van. Ezt pedig társadalmi szinten fogják majd erőltetni. Ezt a terepet már előkészítették a gyűlöletpolitika hosszú évek óta történő alkalmazásával.
3, Terrorszervezetté avanzsálás
A terrorista diktatúra szélsőjobboldali hívei játszottak leginkább hisztirohamot a budapesti erőszak miatt, majd kiáltottak terrorizmust, miközben a köztársasági elnök már írta a Budaházy-csoport tagjainak amnesztiáját. Végre eldönthetnék, hogy akkor most a terrorizmus számukra jó eszköz vagy megvetendő és elvetendő. Mert ezt egyelőre nem tisztázták fejben, és miközben terrorizmust óbégattak, ugyanazzal az eszközzel bántalmaztak Budapest utcáin nem antifasiszta, csak annak vélt civileket és újságírókat is. A fasiszta mozgalom megint a skizofrén kettős könyveléssel reagált, azonban az őrültek mellett szintén veszélyes a fasiszta állam reakciója is. Várható, hogy a milliárdos fasiszta Trump mintájára itt is a közbeszéd részévé fog válni, hogy a nemzetközi szinten is nulla halálos áldozattal rendelkező Antifa vajon terrorszervezetté kell-e nyilvánítani. Ha meglépik, és terrorszervezetté nyilvánítanak egy kvázi nem szervezetet, hanem alulról építkező és eszmén alapuló mozgalmat, akkor kvázi – török fasiszta mintára – mindenkire ráhúzható, hogy terrorista!
Mivel előre tudható, legalábbis erősen sejthető, mi fog történni, ideje megszervezni az ennek való ellenállást, felkészülni erre a (szerencsés esetben) társadalmi vagy (szerencsétlenebb esetben) lokális elszigetelt harcra.