Idén is megrendezték a Gay Pride néven ismert melegfelvonulásokat, amelyek ország- és világszerte néhol a helyszínül szolgáló városok nevét is viselik: pl. Budapest Pride.
Túl azon, hogy az LMBTQ közösség lábbal tiport emberi jogaiért küzdeni kell – különösképp Magyarországon -, ennek a küzdelemnek vannak elég súlyos hiányosságai.
Az LMBTQ közösség jogiért folytatott küzdelem ugyanis OSZTÁLYHARC! Legalábbis annak kellene lennie, de sajnos nem az.
Miért küzdünk az LMBTQ közösség jogaiért?
Mert minden ember egyenlő. A homoszexualitás nem betegség, ahogy az a szélsőjobboldali gyűlöleteszmék propagandistái terjesztik. Nem degeneráltság és nem természetellenes, hiszen a természetben fajok százaiban figyelték már meg – a homofóbiát viszont csak egyben. Ezen embertársaink egyszerűen csak így születtek, nem a körülmények miatt váltak azokká, akik. Az LMBTQ közösség tagjai kisebbségként a szélsőjobboldali politika célpontjává válhatnak, mivel a társadalom számára ez a téma tabu, ezért nagymértékben ismeretlen, és mint ismeretlen, borzalmas tudatlansággal és szándékos félretájékoztatással párosul, amely félelmet szül, az pedig gyűlöletet.
Ez a fajta uszítás nem csak a hitlerizmusig vezethető vissza, hiszen egész komoly ideológiai gyökerei vannak a keresztény babonákban is.
Az LMBTQ közösség néhol speciális helyzetet foglal el a kizsákmányoltak között (hasonlóan a romákhoz, zsidókhoz, bevándorlókhoz, rokantakhoz stb.), amely speciális helyzetre a baloldalnak speciális válaszokat is kell adnia. Ezen közösség tagjait megbélyegzik, titkolózásra kényszerítik, önmaguk el nem fogadására kényszerítik, amely súlyosabb lelki traumákhoz, depresszióhoz és öngyilkossághoz is vezet. A meleg közösség tagjai nem szerethetik egymást nyíltan az utcán, mint a heteroszexuális párok. Rendszeresen áldozatai szélsőjobboldali fizikális erőszaknak. Bizonyos államokban a melegeket kriminalizálják és ki is végzik. Ezen igazságtalanságok ellen minden felvilágosult demokratának küzdeni kell.
Elutasítjuk a szélsőjobboldal hazug propagandáját, amely hamis képaláírásokkal ellátott fotókkal erkölcstelen fertőnek próbálja beállítani a melegfelvonulások résztvevőit, vagy néhány vállalhatatlan résztvevő viselkedését ráhúzni több millió emberre, akik ezeken a rendezvényeken világszerte részt vesznek.
Elutasítjuk azt az ostobaságot, hogy a szexuális hajlamok és orientációk „melegpropaganda” által terjednek. Elutasítjuk a szélsőjobboldal azon hazug képét, hogy a meleg közösség „ráerőlteti” másokra, különösképp fiatalokra a saját orientációját.
Tény, hogy létezik felvilágosító és toleranciát hirdető áramlat, amely pont azon homofóbok miatt szükséges, akik emiatt „melegpropagandát” üvöltöznek. Sajnos ezen felvilágosítás nagyon kevés, és a fasiszta jobboldal miatt kriminalizált is, pedig roppant fontos szerepe van a tabuk ledöntésében, a tudatlanság és az osotobaságok elleni küzdelemben.
Mi a homofóbia?
A homofóbia a munkásellenes fasiszták eszköze a dolgozó osztályok megosztására. Egyik fő célja, hogy egyik munkást a másik ellen uszítsa, félelmet és gyűlöletet gerjesszen. A homofóbia az LMBTQ közösség tagjai és szervezetei közül keres bűnbakokat a saját bűneire, azaz az osztály kizsákmányolás szülte igazságtalanságokra és szociális nyomorra. Adott politikai helyzetben eltereli a figyelmet a valódi problémákról és bűnökről (kormányzati pedofiltámogatás, katasztrofális járványkezelés, kémbotrány stb.).
A homofóbia céljai megegyeznek a többi fasisztoid gyűlöleteszme célkitűzéseivel. A rasszizmus, antiszemitizmus, bevándorlóellenesség és a hazánkban újabban megjelenő orosz és kínai ellenes kultúrrasszizmus szintén tudatlanságon és az abból eredő félelmeken alapszik, ezek alapján gyűlöletet szít, amely szintén a kizsákmányoltak megosztásához, a figyelem eltereléséhez és bűnbakok gyártásához vezet. Gyáva módon kisebbségeket vesz célba, hogy a többség látszatérdekeit velük szemben politikailag képviselje.
A homofóbia a homoszexuálisoktól való félelem tükörfordítása, amely helytelen, hiszen főképp nem félelemről, hanem gyűlöletről és politikai haszonlesésről beszélünk.
A baloldali munkásmozgalom és a homoszexualitás
Az antikommunista agymosás része azon történelem-hamisítás, amely szerint a „kommunisták üldözték a melegeket”. Természetesen azon túl, hogy túláltalánosítást alkalmaz (mint a szélsőjobboldal mindig), nem is igaz. Tény, hogy a szocialista rendszerekben léteztek a homoszexuális kapcsolatot kriminalizáló törvények, azonban ezekkel senki nem foglalkozott, egészen addig, amíg ezeket ezen rendszerek meg nem szüntették. (A létező szocialista rendszereknek ezeknél sokkal súlyosabb kihívásokkal kellett megküzdeniük). Mind Kuba és Magyarország is eltörölte a homoszexualitást kriminalizáló törvényeit, tény, hogy sajnálatos módon elég későn, hiszen a forradalmak után az első lépések között kellett volna ennek szerepelnie. A mai munkásmozgalom és az Európai Baloldal pártcsaládja minden homofóbiát elítél és küzd az LMBTQ közösség emberi jogaiért. Még fontosabb, hogy küzdünk ezen embertársaink szociális jogaiért is, mint minden ember jólétéért. A két küzdelem pedig nem választható szét egymástól. Az sem meglepő és véletlen, hogy a kommunista Kuba volt a világ első állama, ahol népszavazás döntött a melegházasság elismeréséről.
Az LMBTQ küzdelem szerves része kell legyen az osztályharcnak – és fordítva
A homofóbia a fasiszta szervezetek szörnyszülöttje, amik viszont a kapitalizmus szörnyszülöttei. A dolgozó osztályok elnyomásának és megosztásának eszköze a tőkésosztály kezében. Az LMBTQ közösség elleni uszítás szerves része a kapitalizmusnak, még akkor is, ha óriási világcégek vagy éppen Hollywood látszólag támogatja a harcukat, de ezek vagy teljesen semmit nem érő kampányok, vagy éppenséggel kontraproduktívak és csak üzleti célokat szolgálnak (lásd a Coca Cola meleg kampányát).
Az LMBTQ jogokért való küzdelem óriási problémája, hogy önmagában áll – hasonlóan a kamu környezetvédelemhez. Ahogy a globális klímaválságot is egyértelműen a kapitalista gazdasági pusztítás szülte meg, amelyre a válasznak baloldalinak kell lennie, az LMBTQ küzdelemnek is szervesen össze kell kapcsolódnia a szociális mozgalmakkal, békemozgalmakkal, szakszervezetekkel, az antifasiszta mozgalommal és minden haladó erővel. Ahogy a globális klímakatasztrófa ellen sem lehet pusztán lakossági szelektív hulladékgyűjtéssel harcolni – tovább engedve a brutálisan környezetszennyező nagyvállalatok és hadseregek (!) működését -, úgy az LMBTQ jogokért való küzdelmet sem lehet ezen közösség specifikus harcára korlátozni!
Mikor a közelmúltban a Fidesz-rezsim homofób törvényjavaslatot terjesztett be, amely ráadásul még a pedofíliával is összemosta az LMBTQ közösséget, az újfasiszta pártok (Fidesz-KDNP-Jobbik) megszavazták a törvényt, a Jobbikkal kollaboráló áldemokratikus pártok pedig a szélsőjobbal való kokettálás értelmében inkább bojkottosdit játszottak.
A homofób törvényre NEMet mondó Európai Baloldalt nem hívták meg a Pride rendezvényeire, a jobbiknácikkal szövetkező kamudemokrata politikusok közül sokat viszont igen. Az LMBTQ szervezetek nem keresik a valóban baloldali pártokat, hogy támogatnák egymást. Az LMBTQ szervezeteket nem látni a náci Kitörés Napi rendezvényeken, mikor újnácik olyan nácikról emlékeznek meg, akik a fasizmus éveiben melegeket gyilkoltak. LMBTQ szervezetek talán nem fognak részt venni Jászapátiban, a masírozó gárdák ellentüntetésén. Annak a gárdának a rasszista felvonulásáról van szó, amely a Jobbik irodáiban szerveződött. Akkor, amikor többek között a Pride-on beszédet mondó főpolgármester már politikai szövetségben állt a Jobbikkal. Az Adolf Hitler emléktúrákat kvázi megsemmisítő Európai Baloldal nem kap felszólalási lehetőséget ezen rendezvényeken, de azok, akik a Hitler-túrákat rendezőktől két lépésre állnak, már igen??
Ez történelmi bűncselekmény, politikai öngyilkosság és a történelmet tekintve szó szerint is öngyilkosság.
Az LMBTQ mozgalom felszabadítása nem jöhet létre a kizsákmányoltak felszabadításán kívül. Így ezeknek a szervezeteknek erősen baloldali irányváltásra lenne szükségük, ha valóban forradalmi változásokat szeretnének. Sajnálatos módon a brutális pénzösszegekkel rendelkező neoliberális pártok közül többen kifejezetten liberális programot képviseltek (SZDSZ, Liberálisok), amelyek elnyerték az LMBTQ közösség szimpátiáját. Kormányon azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a programjaik csupán demagógiát képviseltek, valamint csak és kizárólag a szavazatokért szólítottak meg bizonyos csoportokat, akiknek politikai képviselete rendre elmaradt. Sőt! A neoliberális kormányzatok alatt az LMBTQ közösség jogai és mindennapi életkörülményei súlyosbodtak. Hasonlóan teljesen felesleges volt a parlamentbe juttatni egy „zöld” imidzset felépítő, de tőkés pártot (LMP), amely nem csak semmit nem tett a környezetvédelemért, de néhol épp ki is szolgálta a Fidesz-rezsimet vagy összekacsintott a szélsőjobbal. Az úgy nevezett „liberális” pártok kormányzása alatt ugyanúgy súlyosbodott azon etnikai, felekezeti, nemzetiségi, szexuális irányultságú stb. emberek sorsa, akiknek képviseletét ezen pártok hirdették. Még borzalmasabb, hogy nem csak a jogaik csorbultak, hanem a szociális körülményeik is.
Ezért az LMBTQ közösség jogaiért való harcot össze kell kötni a szociális jogokért való harccal, a demokrácia megóvásával. Szolidaritásra van szükség hazánk minden elnyomottja és kizsákmányoltja között!