Két hónap késedelem után Franciaország neoliberális elnöke, Emmanuel Macron Michel Barnier-t jelölte ki miniszterelnöknek.
Barnier rasszista, konzervatív politikus, aki csak a fasiszta Nemzeti Tömörülés (RN) párt jóváhagyásával tudna kormányozni. Ez szörnyű eredménye annak a Népi Front politikának, amelyet a nyár elején a baloldal számos képviselője a fasiszták elleni védekezésként tartott számon.
Michel Barnier a jobboldali főáram részét képező párthoz tartozik, amely mélyrepülésbe kezdett, amikor a fasiszták megerősödtek. Ő volt az Európai Unió egykori biztosa, aki a Brexitről tárgyalt Nagy-Britanniával.
Amikor 2021-ben a jobboldal elnökjelöltjeként indult, három-öt éves tilalmat javasolt a nem európai bevándorlók számára, még a már Franciaországban élők családtagjainak csatlakozását is megakadályozták volna.
Ezenkívül népszavazást akart kiírni, hogy a választók jóváhagyják az alkotmányos változtatásokat, és lehetővé tegyék a parlament számára a bevándorlási kvóták évenkénti meghatározását. Szerette volna visszahozni a kötelező nemzeti szolgálatot is.
1981-ben a homoszexualitás dekriminalizálása ellen szavazott. A haldokló macronizmus segítséget kér a jobboldal múltjának szellemeitől.
Demokratikus botrány, hogy Macron olyan személyt választott a kormány élére, aki pártja a negyedik – és utolsó – helyen végzett a júliusi parlamenti választásokon, mindössze 6,5 százalékos támogatottsággal.
Az Új Népi Front (NPF) koalíció szerezte a legtöbb helyet, de nem szerzett többséget a parlamentben. Választási kampányuk részeként a második fordulóban visszaléptették azokat a jelöltjeiket, akik a harmadik helyen végeztek, és Macron csoportjára buzdítottak szavazni.
Ez azt jelentette, hogy az ocsmány rasszistákat és a munkásosztály ellenségeit támogatták. Macron a baloldal szavazatait megszerezte, majd arcul csapta az NPF-et.
Nem volt hajlandó még a jobboldali elemeiket sem miniszterelnöknek jelölni, és végül Barnier mellett döntött. Inkább egy konzervatív-fasiszta összefonódást választott egy mérsékelten baloldali kormány helyett.
Nem világos, hogy a fasiszták támogatják-e őt, de a szavazataikra szükség lenne ahhoz, hogy hosszabb ideig hivatalban maradjon. Macronnak ráadásul a saját képviselőit is meg kell győznie, hogy támogassák Barnier-t.
Csütörtökön Marine Le Pen, az RN vezetője tweetelte: „Nem fogunk részt venni egy Michel Barnier-kormányban.” Ez azonban nem jelenti azt, hogy támogatnák ellene a bizalmatlansági indítványt.
„Majd meglátjuk, hogy Michel Barnier legalább a költségvetést képes-e egyensúlyban tartani” – tette hozzá Le Pen.
Ez arra utal, hogy a fasiszták lehetővé teszik számára a túlélést. Az RN más alakjai azonban kevésbé lelkesek.
Jean-Philippe Tanguy, az RN képviselője szerint a 73 éves Barnier „fosszilizálódott a politikai életben”, és ő a „legostobább politikus, akit az Ötödik Köztársaság ismer”.
Bármi is történik az elkövetkező hetekben, a francia politika egyre kaotikusabb, akárcsak Németországban. A fasiszták remélik, hogy a káosz és az elit elleni harag közepette tovább erősödhetnek.
Olivier Faure, a Szocialista Párt vezetője szerint „rendszerválságba lépünk”.
Az 1930-as évek elején Lev Trockij forradalmár, a német és francia politikai válságot elemezve megjegyezte, hogy a „kopár politikai kombinációk kaleidoszkópja” a politika bomlását mutatja.
Azt is mondta, hogy az ilyen formációk „instabilak, megbízhatatlanok és átmenetiek”. Az egyetlen hatékony válasz egy harcos baloldal, amely szakít az NPF módszereivel, és az utcákon és a munkahelyeken küzd Macron puccsának megdöntéséért.
A baloldali pártok szombatra tüntetéseket hívtak össze. Az Engedetlen Franciaország párt vezetője, Jean-Luc Mélenchon azt mondta, hogy Macron „ellopta a választásokat” Barnier kiválasztásával.
Ezeknek a tüntetéseknek valódi lökést kell adniuk Macron eltávolítására, a 2023-ban áterőltetett nyugdíjkorhatár-emelés eltörlésére, és a tőkésbarát politika felszámolására.
forrás: Socialist Worker